GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, ahogy többen is említették, sok törvény módosítását tartalmazza. Én a mostani vezérszónoklatomban az időkorlátra való tekintettel, nem fogom érinteni a javaslat minden részét, lesz, amire majd a részletes vitában szeretnék kitérni.
Most arra szorítkozom, hogy azokat a passzusokat vegyem számba, amelyek a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. A törvényjavaslat azért született meg, hogy a munkavállalók munkaviszonyra épülő jogait erősítse és a bérbiztonságukat növelje. Nem stratégiai, hanem pontosító, jogharmonizációs jellegű, átfogó törvényről van szó.
További célja, hogy egyes munkaügyi szabályokat pontosítson, a jogalkalmazási gyakorlat vitás kérdéseit rendezhetővé tegye. Van a törvényjavaslatnak egy olyan része is, amelyet az államtitkár úr is említett, amely az Alkotmánybíróság 74/2006. számú határozatából fakadó törvényalkotói kötelezettség. Nevezetesen, az Alkotmánybíróság a 2006. december 5-én kihirdetett határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a munka törvénykönyvéről szóló törvény 134. § (3) bekezdés a) pontját, amely a szabadság esedékességi évet követő kiadását kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a tárgyévet követő év június 30-áig, illetve kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31-éig tette lehetővé. A törvényalkotásnak ezt a kérdést március 31-éig kell rendeznie.
Összességében elmondható, hogy a törvényjavaslat által érintett jogszabály-módosítások alapvetően a munkavállalók jogait, jogaik érvényesítésének lehetőségét és biztonságukat segítik elő.
A javaslat 4. §-a a munkabér bankszámlára való átutalásával kapcsolatban érvényesíteni kívánja azt az alapelvet, hogy a készpénzes kifizetéssel ellentétben az itt felmerülő költségeket a munkáltató ne háríthassa át a munkavállalóra.
A munkabér átutalásáról a munkavállalónak megbízást kell adnia a munkáltató részére, és amennyiben ez a munkavállalónak többletköltséget okoz, ennek viseléséről a munkáltatónak és a munkavállalónak megállapodásban kell rendelkezni.
Az 5., 6., 7., 8. és 9. §-ban a javaslat részletesen szabályozza a munkaerő-kölcsönzés jogi kereteit.
(10.50)
A törvényjavaslat kizárná az alkalmi munkavállalói könyvvel rendelkezők számára a munkaerő-kölcsönzés céljából történő munkaviszony létesítését. Ezt az indokolja, hogy a két jogintézmény eredeti rendeltetése eltér egymástól: az alkalmi munkavállaláshoz kedvező járulékfizetési szabályok kapcsolódnak, és elsősorban rövid időtartamú, eseti foglalkoztatási igények kielégítésére szolgál, a munkaerő-kölcsönzés pedig egyfajta vállalkozási tevékenység. Egymás mellett való alkalmazásuk a munkavállalók védelmének garanciáit csökkentené, ezért indokolt a két jogintézmény szétválasztása.
A kölcsönadott munkavállaló védelmét szolgálja az a passzus, amely kötelezővé teszi, hogy a kölcsönvevő munkáltató a kölcsönadónak köteles tájékoztatást adni a nála hasonló munkát végzők béréről. Ezzel kiküszöbölhető, hogy a kölcsönzött munkavállaló esetleg kevesebb díjazásban részesüljön azonos munkakör betöltése esetén. Ez az egyenlő bánásmód érvényesítését garantálja.
További garancia, hogy a javaslat a munkabéren felüli egyéb természetbeni juttatások, szociális juttatások tekintetében a kölcsönvevőt tekinti munkáltatónak, és szintén a kölcsönvevőt terhelik a munkáltatói bevallási, adatszolgáltatási és befizetési kötelezettségek, erről a kölcsönbeadónak, illetve a kölcsönbevevőnek külön megállapodásban kell rendelkeznie. És hogy ne csak a kölcsönbe adott munkavállaló érdekeiről beszéljek, a törvényjavaslat kimondja, hogy a két munkáltatónak a már említett megállapodásban kell rögzítenie a kölcsönvevői juttatások ellentételezését is.
Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a munkáltatói oldal véleményében kifejtette, hogy a munkaerő-kölcsönzés szabályait célszerű lenne egy külön törvényben szabályozni. Ezt a Szabad Demokraták Szövetsége részéről megfontolandó javaslatnak tartjuk.
A következő rész, amire szeretnék kitérni, a törvényjavaslat 16., 17., 18. §-ának rendelkezései, ezek a paragrafusok a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosításáról szólnak. Erre azért van szükség, mert a munkaügyi ellenőrzések során sokszor nem lehetett megtalálni a munkáltatóként megjelölt alvállalkozót. Ezek az esetek leginkább - ahogy itt többször is elhangzott - az építőipari tevékenységekre voltak jellemzőek.
Engedjék meg, hogy egy statisztikai adatot osszak meg önökkel: 10 ezer munkaügyi ellenőrzésből 500-1000 olyan eset van, tehát 5-10 százaléknyi olyan eset van, amikor fiktív munkáltató, úgynevezett fantomcég munkavállalói dolgoznak. Ilyenkor a felügyelet megnézi a cégkivonatot, kimegy a megadott telephelyre, ahol általában csak egy üres telek vagy üres, önálló romos épület található, vagy a cég utolérhetetlen, mert külföldi érdekeltség. Ilyenkor a munkaügyi hatóság csak nagyon kevés esetben tudott érdemi intézkedést tenni a foglalkoztatóval szemben.
A törvényjavaslat szerint a munkaügyi hatóság azt vizsgálná, hogy a munkavégzés kinek az érdekében áll, a fővállalkozónak tudnia kell, hogy az adott munkafolyamatot ki végzi. A fővállalkozót gondossági kötelem terheli, amely felelősséget a polgári jog is kimondja: az alvállalkozók tevékenységéért a fővállalkozó felelősséggel tartozik, ezért nevezi a javaslat vélelmezett foglalkoztatónak a fővállalkozót. Így egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során csak akkor sújthatja szankcióval a fővállalkozót a hatóság, amennyiben nem tudja megállapítani a tényleges foglalkoztató kilétét. Ezzel a fővállalkozónak is érdeke lesz, hogy a hatóság részére segítséget nyújtson a felderítésben, így mentesülhet a felelősség alól. Ez a vélelem nem automatikusan a fővállalkozót szankcionálja, hanem csak a rosszhiszeműen eljárókat.
A törvényjavaslat 3. §-a váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, ez a passzus rendezi az Alkotmánybíróság 74/2006. (XII. 15.) számú határozatával megsemmisített törvényi rendelkezést. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes a szabadság kiadásának eltolására lehetőséget adó szabály, amely a munkáltatók gazdasági érdekeire hivatkozik. Engedjék meg, hogy idézzek az Alkotmánybíróság határozatából: „Nem ismerhető fel olyan alkotmányos alapjog, érték vagy cél, amely megalapozná a pihenéshez való alkotmányos alapjog-korlátozás elkerülhetetlenségének megállapítását.” Ezt önmagában a kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a korlátozás szempontjait nem tartalmazó rendelkezés nem alkalmas alátámasztani. Ahogy már említette az államtitkár úr is és többen a vitában, a törvényhozásnak 2007. március 31-ig kell a jogkorlátozásra vonatkozó szükségességet és az arányosság követelményét figyelembe venni és a törvényben rendeznie.
A törvényjavaslat alapvető szabályként mondja ki, hogy a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. Szintén egy idézetet engedjenek meg nekem a Magyar Köztársaság alkotmányából, a 70/B. § (4) bekezdése a következőképpen szól: „Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.” Alapkérdés tehát, hogy az Alkotmánybíróság határozata szerint van lehetőség korlátozni ezt az alapvető alkotmányos jogot, a korlátozásnak azonban életszerűnek és arányosnak kell lennie. Az új szabályozás szerint legfeljebb a rendes szabadság egynegyede vihető át az esedékességet követő évre akkor is, ha fennáll a kivételes gazdasági érdek. A szabadság pénzbeli megváltását jogsértőnek mondja ki, mert az ellentétes a jogintézmény rendeltetésével. A munkavállalók egészségének védelme indokolja, hogy valóban pihenhessen, regenerálódhasson a szabadság alatt, és ez pénzben nem váltható meg.
Ez az alkotmányos jog korlátozódik, de nem korlátlan mértékben a törvényjavaslat azon részében, amikor a korlátozást a vis maior vagy a munkáltató különös gazdasági érdekével indokolhatja. Mindkét esetben kimondja, hogy csak akkor lehet élni ezzel a korlátozással, ha az más munkaszervezési megoldásokkal nem kezelhető. Gyakorlati példával szeretném illusztrálni ezt: például a kereskedelemben minden évben tudható, hogy lesz karácsony, a forgalom növekedésével lehet tehát számolni, erre vonatkozóan tehát nem lehet a szabadság kiadását korlátozni.
A törvényjavaslat szigorít a szabadságok átvitelét érintően a határidőkön is. Június 30-a helyett március 31-ig, illetve kollektív szerződés léte esetén a december 31-e helyett június 30-ig lehet meghosszabbítani a szabadság kiadásának határidejét. Tekintettel arra, hogy az átvihető szabadságok mértéke csökken, ezért nem célszerű a korábbi, hosszabb határidő megtartása. Az év második felében a munkáltatónak már arról kell gondoskodnia, hogy a tárgyévi szabadság kiadható legyen a munkavállaló számára.
Az új szabályozás további eleme, hogy definiálja azokat a helyzeteket, amikor a munkáltató arra hivatkozhat, hogy a szabadságot miért nem tudja kiadni a tárgyévben. Lehetnek olyan körülmények, amelyek a munkáltatót akadályozzák a szabadság kiadásában, ilyenek például a baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetve elhárítása. Ilyen esetekben a törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy a rendes szabadság egynegyedét meghaladó rész is átvihető legyen a következő évre, de a határidők tekintetében itt is a március 31-i, illetve a június 31-i határidő a mérvadó.
A munkáltató különös gazdasági érdekére való hivatkozás pontos definiálása is szükséges volt a szabadságok kiadásának korlátozásánál. Ezeknek a körülményeknek az általános munkaszervezéstől függetleneknek kell lenniük, tehát a törvényjavaslat pontosan rendelkezik arról, hogy mit fogad el a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekének. Adott esetben a munkáltató különös gazdasági érdeke közvetve lehet a munkavállaló érdeke is, hiszen munkahelyének biztonsága lehet a tét.
Összességben a törvénymódosítás olyan változtatásokat vezet be, amelyek életszerűek, és a munkavállalók és munkáltatók érdekeit egyaránt szolgálja, hiszen a meglévő törvények pontosítása a kimondott célja.
A törvényjavaslat többi részéről most nem ejtettem szót, ezt majd a vita további részében szeretném megtenni. A Szabad Demokraták Szövetsége nevében elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
