GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok kérdést érint - mint ahogy arról már az előzőekben képviselőtársaim is szóltak - az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat. Sok kérdést érint, de azt gondolom, ezek közül a legfrekventáltabbak körébe tartozik a szabadság kiadásának kérdésköre.
Nem véletlenszerű talán, hogy egy kicsit fordítva kezdem a mondandót, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács keretein belül, mint amire Bernáth Ildikó képviselőtársam is hivatkozott, nem született egyöntetű támogatás, egységes állásfoglalás, hiszen a munkaerőpiac különböző szereplői, munkaadók és munkavállalók és a tripartitelv alapján a kormány nyilván nem feltétlen módon látják egyféleképpen e kérdés kezelésének a mikéntjét. A munkaadók esetében adott esetben az is felvetődhet, hogy miért nem lehet pénzben megváltani a kiadandó szabadságot. A másik oldalról pedig nyilván vannak olyan alapvető jogok, amelyek biztosítása elengedhetetlen fontossággal bír, ilyen a pihenésre való jog. Hiszen ha egy munkavállaló nem kerül abba a helyzetbe, hogy megfelelő pihenési időtartamokat, rekreációra való igénybevételeket megtehessen, arra sort keríthessen, akkor nyilván a munkaadó számára is adott esetben nem tud úgy rendelkezésre állni, mint ahogyan szükségszerű lenne.
Ellentmondásosak tehát ezek a megközelítések, mert más szemüvegen keresztül másfajta álláspontokra lehet jutni. Az én ismeretem szerint e tekintetben egyébként a munkavállalói oldal és a kormány között nem volt nézetbeli differencia, mert mind a két oldalról azt a fajta logikát erősítették, hogy igen, a pihenőidő biztosítására, a szabadság kiadására mindenképpen szükség van.
Az Alkotmánybíróságnak volt egy megállapítása, egy döntése, ami a hatályon kívül való helyezéssel párosult, ami azt a lehetőséget adta meg, hogy 2007. március 31-éig ennek a kérdésnek a kezelésére sort kellene keríteni, mármint arra, hogy a rendes szabadságnak a tárgyévet követő átvitele ne történhessen meg VI. hó 30-áig, illetve kollektív szerződés keretei között a tárgyévet követő XII. hó 31-éig, a munkáltató gazdasági érdekre való hivatkozása mellett sem. Ez a törvényjavaslat ennek a kérdésnek a kezelését kísérli megtenni, gyakorlatilag a megsemmisített rendelkezéssel ellentétben és szemben azt mondja a módosítás, hogy a rendes szabadságnak maximum az egynegyede lehessen az a mérték, ami az esedékesség évét követően válik kiadhatóvá, és a VI. hó 30-ai dátummal ellentétben ez március vége, március 31-e legyen, és a kollektív szerződések esetében is a XII. hó 31-ei dátummal szemben ez a VI. hó 30-ai dátum legyen. Tehát gyakorlatilag felezi az időtartamokat az áthúzódás tekintetében.
(10.20)
A kivételes gazdasági érdeknek a megvalósulása, annak a kérdésköre, körülményei pedig a munkaszervezéstől függetlenül kell hogy fennálljanak, attól függetlenek kell hogy legyenek. Ennek a kérdéskörnek a biztosítása egyébként az, ami egy érzékeny felület megítélésem szerint, tehát itt kell jó megoldásokat találni annak érdekében, hogy a törvény általi előterjesztés hatékony működéssel is párosuljon.
Mindezek mellett a szabadság kiadásának az elhalasztásával is foglalkozik a törvényjavaslat, éspedig olyan formában, hogy a munkaadó működési körét közvetlenül vagy súlyosan érintő ok miatt történő elhalasztás hívódhassék csak életre. Ilyen okként jelöli a törvényjavaslat példaként a balesetet vagy az elemi csapást, a súlyos kárt vagy olyan helyzeteket, amely az életet, az egészséget, a testi épséget károsító vagy azt veszélyeztető közvetlen vagy közvetett súlyos veszély megelőzésével vagy elhárításával párosul.
Azt gondolom, ez teljesen helyénvaló, de itt is korlátok közé szorítja gyakorlatilag az átvihető szabadság kicsúszásának az időtartamát. Azt mondja, hogy ebben az esetben lehessen nagyobb mértékű szabadság, rendes szabadság átvitelére sort keríteni, az egynegyedes mértéket felülíró módon és azt meghaladó mértékben is, de mindezek mellett az időtartam tekintetében ne lehessen további kitolásra, időbeni kitolásra sort keríteni. Gyakorlatilag a kiadás határidejét ebben az esetben, ezekben az esetekben is a március 31-éhez és a kollektív szerződés esetében pedig a VI. hó 30-ai időponthoz köti. Azt gondolom, ez érthető, világos és támogatható is.
A jogsértések - mert minden vonatkozásban fennállhatnak - tekintetében, annak a kezelése tekintetében pedig nyilván az ellenőrzések lehetnek azok, amelyek mértékadó módon ennek a feltárását eredményezhetik, és a feltáráson túl természetesen a megfelelő szükségszerű intézkedések meghozatalával is párosulhatnak.
A szabadság kiadása mellett, azt gondolom, a másik fajsúlyos kérdés a munkabérnek a bankszámlára való utalásával, átutalásával kapcsolatos kérdéskör, amelyet egy picit érdemes forszírozni. A bérkifizetés alapállapotban készpénzben kell hogy történjen, ekképpen is történik. Nyilván bizonyos értelmű megegyezéseken, munkaadói és munkavállalói megegyezéseken alapulva ez az alapállapot változhat, és a bankszámlára utalás lehetőségét is megadja. Ha belegondolnak a közszférában, a köztisztviselői, közalkalmazotti körben történő illetmények megfizetésére, akkor gyakorlatilag a közszférában a bankszámlára való utalás kötelező elemként van már ma jelen. A munka törvénykönyve keretei között pedig a lehetőségét adja meg a törvénytervezet is e kérdés ekképpeni kezelésének; amellett, hogy mindenképpen érvényesíteni kívánja azt az alapelvet, hogy a munkabér bankszámlára való utalásával kapcsolatban ennek a költségét - nyilván egy egyezségen alapulva munkaadó és munkavállaló között - a munkáltató ne háríthassa át a munkavállalóra, tehát a banki átutalás költségei a munkaadót terheljék.
A törvénytervezet mindezen kérdések mellett a szabadság, az illetmények, bérek átutalása mellett foglalkozik az üzemi tanács együttműködési jogát érintő kérdésekkel is, az őt megillető kollektív szerződésben rögzített nemcsak jóléti célú és pénzeszközök, hanem intézmények és ingatlanok hasznosításának együttdöntési jogával is. Azt gondolom, hogy ez egy megerősítés, egy egyértelműsítés a törvénytervezet részéről, ami azért is jó és szükségszerű, mert így világos és tisztán látható mindenki számára, hogy ezek a jogosítványok hogyan és miképpen biztosítottak az üzemi tanács részére.
Amit negyedik elemként szeretnék kiemelni, az a munkaerő-kölcsönzés és az alkalmi munkavállalás együttese, egymáshoz való viszonyrendszerének kérdésköre. Azt gondolom, és talán ebben képviselőtársaim is meg tudnak erősíteni, hogy az alkalmi munkavállalás rendszere, annak a bevezetése nem volt hibás. Nem volt hibás, de látható módon abba az irányba igazítandó, jó értelemben terelendő, ami a magánszférában való foglalkoztatás erősítésével párosul, ami bizonyos időszaki jellegű tevékenységek, rövid idejű, rövid futamidejű tevékenységek kiváltásával párosul, ami adott esetben nyári szünidei munkák esetében történő foglalkoztatással párosul.
A másik oldalról nézve a munkaerő-kölcsönzés pedig értékrendem szerint ezt felülírja, idősávban is felülmúlja, általában gazdasági érdekhez hozzáillesztett tevékenység folytatásával párosuló, és ez azt hozza magával, hogy hosszabb futamidejű munkaerő-kölcsönzéssel párosul. Ha pedig így van, akkor e két kérdéskör szétválasztását mindenképpen érdemes megtenni, ezeknek a jogintézményeknek az egymás mellett való alkalmazásának a kizárására érdemes sort keríteni.
Mindezek mellett ebben a törvénymódosítási részben az egyenlő bánásmódnak a megvalósításával kapcsolatosan az a passzus is megjelenik, hogy ennek a betartására a kölcsönvevő köteles megadni azokat az információkat a kölcsönadónak magával a kölcsönzött személlyel kapcsolatosan, amelyek a bérek megállapítását érintően egy egzakt, egyértelmű feltételrendszert teremtenek meg. Magyarul, arról szól a történet, hogy az egyenlő értékű munkát végző, ilyen tevékenységet folytató munkavállalók béradatainak a közlése legyen ilyen értelemben nyilvános, hiszen ezáltal lehet biztosítani azt, hogy a kölcsönbe adott munkavállaló érdekei ne sérülhessenek, ne lehessen a kölcsönbe adott munkavállaló munkabérét sokkal szorítottabb feltételek között megállapítani. Úgy gondolom, hogy ez ilyen értelemben hasznos és jó.
A másik oldalról tisztázza a tervezet azt, hogy valójában ki a munkáltató, a kölcsönbeadó vagy a kölcsönbevevő. Nyilván megegyezésen alapul kettőjük között, de a törvénytervezet is azt a gondolatiságot követi, amely tekintetében a kölcsönbevevő az, aki a munkáltatói jogosítványokat gyakorló, ezáltal a juttatásokat is ő adja, és természetesen a kötelmek oldaláról is ő jelenik meg, mindenfajta adatszolgáltatási, bevallási, levonási, befizetési kérdésköröket érintően.
Azt gondolom, azt hiszem, hogy ezek a kérdések mind-mind fontosak, de egy alapvető kérdést még nem szeretnék megkerülni, ami a munkaügyi ellenőrzés dolgait érinti. Államtitkár úr szólt róla, hogy jellemző módon az építőiparban felfedhető vagy gyakorinak mondható, hogy a munkáltatóként megjelölt alvállalkozóknak a tényleges léte legalábbis sok esetben megkérdőjelezhető, sokszor nem találhatók meg ezek a kvázi munkáltatók. Ilyen értelemben a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. A kiszolgáltatottságuk nyilván abból fakad, hogy a foglalkoztatottság bejelentése nem valósul meg, nem történik meg, vagy éppen csak esetinek mondható, és ennek eredményeképpen olyan helyzetek hívódnak életre, hogy azok, akik magukról azt hiszik, hogy foglalkoztatottak, azok majd csak és akkor szembesülnek azzal a helyzettel, hogy nem, amikor szolgálati idő igazolására kerül sor, vagy isten ne adj’, balesetet szenvednek, bármi olyan tevékenység végzése közben olyan sérülés éri őket, amelyek különféle ellátásokkal kell hogy párosuljanak.
Azt gondolom, hogy fontos és szükségszerű, pontosan ebből fakadóan, hogy a hatóság vizsgálja annak a létét, hogy valójában a foglalkoztató jelen van-e, adott-e, vizsgálja, és nézze azt is, hogy kinek az érdekében áll az a tevékenység, amit a munkavállalók folytatnak.
(10.30)
Ilyen értelemben a munkavégzés területén a tevékenységet irányító vállalkozás - mondjuk azt, hogy a fővállalkozó - érdekében folyó munka kapcsán egyértelműsiesíthető - ez csúnya szó volt, bocsánat érte - az, hogy ki a munkaadó. Azt gondolom, ez is fontos eleme annak, hogy nyomonkövethető legyen a történet.
A bérgarancia kérdésköréről egy mondatot szeretnék még mondani. Itt a lényeg az, hogy a rendszer megerősítéséről szól a javaslat. Azt gondolom, módosító javaslattal még lehet finomítani a kérelem kiegészítését azért, hogy az utalás dolga egyértelmű legyen, hogy mely bankszámlákat érintse, de mivel elnök úr módot adott arra, hogy a tárgyalási nap végéig lehessen módosító javaslatokkal élni, ezeknek az esetleges vélt vagy valós hiányosságoknak a pótlására sort lehet keríteni.
Mindezekkel egyetemben jó szívvel ajánlom önöknek, és kérem önöktől, hogy a törvénytervezetet ezen ismérvek figyelembevétele mellett is támogassák, és annak az elfogadására kerítsünk sort.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
