DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Közéletünkben egy hét múlva minden bizonnyal a nemzeti ünnepünkre való készülődés lesz a legmeghatározóbb elem. Március 15-ének a magyar történelemben betöltött szerepét nem kívánom itt most méltatni, megteszik ezt majd az ünnepi szónokok országszerte számos rendezvényen. Csak annyit hangsúlyoznék: hogy fontos dátum, hogy szeretjük, hogy erős érzelmekkel viszonyulunk hozzá, az vitán felül áll jó másfél évszázada. Ezért is érzünk késztetést arra, hogy sokadmagunkkal együtt kivonuljunk ilyenkor az utcákra, terekre, és együtt örüljünk magyarságunknak, kicsik és nagyok, óvodások és időskorúak egyaránt.
Voltak szomorú időszakok közelmúltunkban, amikor ezt nem tehettük, amikor a hatalom megtiltotta, mi több, kegyetlenül megbüntette az érzelmeiket az utcára vivő embereket. Bizonyára sokan emlékszünk még azokra a március 15-ékre, amikor az iskolákban szigorúan zárt ajtók mögött kellett szabályos tanítási órákat tartani, a hiányzóknak utánamenni, nehogy egy-egy diák mégis az utcára vonuljon, netán az iskola falain belül ünnepelni merjen. Felfegyverzett rendőrök és civil ruhás biztonságiak vigyázták e napokon a történelmi helyeket, és aki netán mégis odamerészkedett, azt könnyen megverték, bezsuppolták, kicsapatták az iskolából, megakadályozták egyetemi felvételét. A hatalom nem tűrte meg a szabad akarat megnyilvánulását, sokféle rafinált módon büntette. Ezek az idők örömünkre elmúltak, ám nyomai a mai napig kísértenek.
Szép szokása iskolásoknak és óvodásoknak, hogy a március 15-ét környező napok egyikén kirándulásokat szerveznek, felkeresik emlékhelyeinket, és kis zászlócskáikkal, virágjaikkal róják le kegyeletüket a szabadságért és a polgári átalakulásért küzdő ősök emléke előtt. Felkeresik ilyenkor többek között a Nemzeti Múzeumot, Petőfi és Kossuth Lajos szobrát. Ez utóbbi helyszín miatt keresett meg a napokban több vidéki tanárember, akik szeretnének ismét történelmi kirándulást szervezni. Azt kérdezték, hogy lehet-e koszorút hozni ebben az évben Kossuth Lajos Parlament előtti szobrához. Kénytelen voltam azt válaszolni, hogy nem, ne is próbálkozzanak, mert a Kossuth tér dupla kordonnal körbe van zárva. Kossuth szobrához nem zarándokolhatnak el az idén. Mind megkérdezték, hogy miért. Mit felelhettem erre? Azt talán, hogy a Kossuth tér építési terület? Vagy hogy életveszélyessé nyilváníttatott? Netán azt, hogy a hatalom ismét fél az óvodások, az iskolások virágjaitól? Jó lelkiismerettel csak azt tanácsolhattam kollégáimnak, hogy ezúttal százméteres távolságból, szívükben hordott virággal hódoljanak Kossuth apánk szobra előtt.
Ám mások nehezebb kérdést tettek fel. Azt, hogy egyáltalán el merjék-e hozni tanítványaikat vagy saját gyermeküket az utcai megemlékezésekre, mert vajon nem teszik-e ki a gyerekeket vízágyúknak, gumilövedékeknek, esetleg ami még rosszabb, golyózápornak. Kétségbeejtő, hogy nyugodt lelkiismerettel sem igent, sem nemet nem mondhattam, bár erősen hajlok az igen felé, hisz a kormányfő tavaly óta többször is eljátszott terrorcselekményekkel való fenyegetését már csak alig néhányan veszik komolyan. Ám tavaly augusztus 20-ának vagy október 23-ának keserű tapasztalatai óvatosságra intenek. Végül is minden szülőnek magának kell döntenie.
Tisztelt Országgyűlés! Hogyan juthattunk ilyen helyzetbe? Hogyan ünnepeljenek az idén az iskolások történelmi emlékhelyeinken? Hogyan lehetséges, hogy a nemzeti identitástudatukban és polgári demokratikus jogaik gyakorlásában ébredező diákokat megakadályozhatja a rendőrség abban, hogy virágot helyezzenek Kossuth Lajos lábához? Nem emlékeztet ez kísértetiesen a közelmúltra? Hogyan lehetséges, hogy ha állítólag szabadságban és demokráciában élünk, mégis félelem van sokak szívében az örömteli ünnepi készülődés helyett? Hogyan lehetséges, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy a rend őrei bennünket védenek majd meg, ha netán néhány ostoba vagy aljas gazember randalírozásra használja a nemzeti ünnepet? Lássuk be, igen nagy a baj, s a megoldás mindig azok kezében van, akik a hatalmat éppen gyakorolják.
Tisztelt kormánypárti képviselők, kérem, legyenek tudatában történelmi felelősségüknek. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)
