DR. MOLNÁR LAJOS
DR. MOLNÁR LAJOS
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt felszólaló Képviselő Úr! Az ön felszólalása és tegnapi néhány megnyilatkozása ellenzéki képviselőtársainak tipikus példája annak, hogy az ellenzék a kormány megalakulása óta és az egészségügyi reform indításától kezdődően a „minél rosszabb, annál jobb” taktikát követi. Mindenre nemet mondanak (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne hazudozzál!), és azt az elvet próbálják a gyakorlatba átültetni - de ha ez nem sikerül, legalább szavakban -, ezt sulykolják: minél rosszabb, annál jobb.
Tisztelt Képviselőtársam! Képviselőtársaim! Elnök Úr! A gyógyszer-gazdaságossági törvény egy több évtizedes folyamatot fordított meg: eddig kizárólag gyógyszeráremelésről hallottunk, és most megjelent végre a nyilvánosság és a verseny eredményeként az, amit törvénybe foglalt az Országgyűlés, megjelent az első árcsökkentő hirdetés a gyógyszer területén, amire a magyar történelemben a felszabadulás óta… Bocsánat, a régi iskola! Szóval, 1945 óta nem volt erre példa, megjelent az első ilyen hirdetés - természetesen receptmentes gyógyszernél -, és most április 1-jétől a nyilvánosságnak és a versenynek köszönhetően több mint ezer készítmény ára átlagosan 16 százalékkal csökken. Köztük olyan nagy forgalmú szerek vannak, vérnyomáscsökkentők, fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, amelyek közül egyes nagy forgalmú, sokak által szedett gyógyszerek ára 30-40 százalékkal csökken, és önök ezt hátránynak tartják, önök ezt elítélik, önök ezt nem támogatják.
(9.30)
Minél rosszabb, annál jobb - mondja az ellenzék, holott ha valahol, akkor az egészségügyben közösen kellene lépnünk, és közösen kellene ilyen és ehhez hasonló törvényeket hozni, hogy jobb legyen végre a betegnek, és ne csak a pénzét vegyék el, hanem azért jó minőséget kapjon. Ezt szolgálja egyébként a vizitdíj bevezetése is, tisztelt képviselőtársam, és itt is ezt a káros politikai gyakorlatot követik. Önök egy esetről beszélnek, ahol bizony nem azt az elvet követték, akik elvették a vizitdíjat, amit mindig hangoztatunk, nevezetesen: ha kétség merül fel, akkor a beteg javára kell dönteni.
Tisztelt Képviselőtársam! A munka törvénykönyve 174. § (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott mindenfajta kárért és egészségügyi költségért helyt kell hogy álljon. Természetesen meg kell nézni, hogy az adott esetben hogyan lehet technikailag jobban eljárni, és többször elmondtuk, hogy a kormány és az Egészségügyi Minisztérium kész felülvizsgálni, kész megvizsgálni minden javaslatot, származzon az bárhonnan, ellenzéki vagy kormánypárti képviselőtől, munkavállalótól, betegektől vagy szakmai szervezetektől, és egy teljes hónap után át fogjuk tekinteni, és készek vagyunk a szükséges, elsősorban technikai módosításokat megtenni.
De, képviselő úr, ez az általános? A magyar betegek tudomásul vették, nem szeretik, de tudomásul vették, és fegyelmezettségükkel járultak hozzá ennek a nagyon nagy változásnak a bevezetéséhez. A magyar orvosok és egészségügyi dolgozók a betegekkel együtt több mint ötmillió esetben eddig lényegében zavarmentesen gyakorolták ezt az új rendszert. Nem azért, mert szeretnek az emberek fizetni, hanem azért, mert felismerték a jelentőségét, azért, mert ha a fölösleges vizsgálatból kevesebb van, akkor több idő és pénz jut a valódi betegre (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.), és ez az igazi cél, és önök nem erről beszélnek, képviselőtársam; ellenzéki képviselőtársaim csak kiabálnak, nemet kiabálnak (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Neked hány százalék jut belőle?), és nem kívánnak együttműködni az egészségügy javítása érdekében, pedig ez közös feladata kellene hogy legyen kormánypárti és ellenzéki képviselőknek. Akkor remélhető tudniillik, hogy a kevesebb ágyon jobb ellátást kap a magyar beteg, akkor remélhető igazán, hogy nemcsak áremeléseket lehet bejelenteni, hanem - mint most megtettük - jelentős árcsökkenést is, mert jó törvényeket kell alkotni (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nem sikerült!), és ez az egészségügyben is közös feladata kellene hogy legyen ellenzéki és kormánypárti képviselőknek.
Kérem, gondolkodjanak ezen, nemekkel és nemekből nem lehet építkezni, és nem lehet jobb egészségügyet csinálni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
