GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap éles szóváltás zajlott le a Ház falai között a Fidesz frakcióvezetője és a miniszterelnök között. Meggyőződésem szerint visszafogottan és precízen fogalmazott Gyurcsány Ferenc nagy vitát kiváltó nyilatkozatában akkor, amikor azt állította, hogy a Fidesz érdekközösségben áll a hazai szélsőjobboldali, antiszemita erőkkel.
A Fidesz frakcióvezetőjének tegnapi műbalhéja, hogy a miniszterelnök nevezze meg, kiket tart antiszemitának a Fidesz frakciójából, arcátlan, amorális, képmutató akció volt. A kérdés ugyanis természetesen nem az, hogy X. vagy Y. antiszemita-e a Fidesz frakciójában, hanem, hogy mi az ellenzéki párt politikája ebben a kérdésben. S ha ezt vizsgáljuk, sajnos újra és újra el kell mondanunk, hogy a Fidesz szégyenteljes szimbiózisban él egy szélsőjobboldali, antiszemita politikai szubkultúrával. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Bátorít, olykor táplál egy olyan politikai vonulatot, amellyel semmilyen közösséget nem lenne szabad vállalnia. Eltűr, nemritkán vállon vereget, úgy általában pedig kézen fog és bevezet a politikai szalonba egy olyan politikai szubkultúrát, amelynek eszmevilága a történelem szemétdombjáról lett összeguberálva.
Évek óta végtelennek tűnő, következetes cinizmussal használják ki az emberek egy részének előítéletes gondolkodását, használják föl napi politikai érdekeiket követve akár a militáns rasszistákat is. Az európai jobbközép pártok elsöprő többségének gyakorlatával ellentétben nem a szélsőjobbtól való elvi távolságtartás, hanem az azzal való sunyi összjáték jellemzi őket. A legnagyobb ellenzéki pártot általában abban szokták elmarasztalni, hogy úgymond nem határolódik el a szélsőjobbtól. Szerintem ennél valójában sokkal többről van szó: ezt a magatartást kollaborációnak hívják.
Jacques Chirac kizáratta saját pártjából azokat a vidéki képviselőket, polgármestereket, aki akár csak hallgatólagosan is elfogadták Le Pen pártjának támogatását. A Fidesz kormányra kerülve gátlás nélkül fogadta el e Ház falai között a MIÉP támogatását, a Navracsics képviselő úr, frakcióvezető úr által tegnap oly vehemensen védelmezett frakció akkori tagjai, akik közül sokan ma is itt ülnek képviselőként, e Ház falai között nem egyszer jutalmazták tapssal Csurka István parlamenti felszólalásait. A tavalyi önkormányzati választáson, illetve azóta az önkormányzatokban a Fidesz számos helyen működött, működik együtt a Jobbikkal.
A politizálás mindenhol, de nálunk különösen jórészt szimbolikus térben, szimbolikus gesztusokban történik: szélsőséges sajtótermékek propagálása, az azokban való folyamatos szereplés. Orbán Viktor nem sokkal azután nevezte kedvencének az egyik rádióműsort, hogy arról az ORTT mondta ki: szerkesztési alapelve a kirekesztő gondolat, az előítéletesség. A Demokrata címlapján hétről hétre látjuk viszont a Fidesz politikusait, és az sem zavarja őket, ha a lapban nemritkán antiszemita, soviniszta irodalom legalját reklámozzák. A Fidesz több politikusát sem zavarta, ha olyan rendezvényeken szerepeltek, ahol nem sokkal utánuk szkinhed zenekarok léptek föl. Hetek óta mást sem hallunk, mint hogy büszkén vállalják az Árpád-sávos zászlót.
De nem, tisztelt képviselőtársaim, persze nem antiszemiták ők, épp csak számítanak az antiszemiták és rasszisták szavazataira, és lelki, kulturális közösséget vállalnak velük. Ugyanazokat a lapokat olvassák, ugyanazokat a műsorokat nézik és hallgatják, és nem zavarja őket, ha Márai a náci könyvek mellett található meg kedvenc könyvesboltjuk polcain. Egy a tábor, egy a zászló, egy a vezér, egy a sajtó.
A Fidesz évek óta arra törekszik, hogy az emberekben meglévő civilizációs gátlásokat oldja, mert a maga politikai esélyeit a zűrzavarban véli legerősebbnek. Nincs egy szavuk sem arra, amikor kormánypárti politikusok lógnak szimbolikus akasztófákon Fidesz által szervezett tüntetéseken. Nincs egy szavuk sem arra, ha Árpád-sávos zászlók alól mengelézik le Molnár Lajost egy Fidesz által szervezett tüntetésen. Elküldik ugyan legutóbbi tüntetésükről az Árpád-sávos zászlókkal érkező szélsőjobboldali tüntetőket, de csak azért, mert azok korán jöttek, és egy szavuk sincsen arra, amikor ugyanezek a szélsőjobboldali tüntetők ugyanezekkel az Árpád-sávos zászlókkal immár a megfelelő időben visszajönnek a Fidesz tüntetésére, ismétlem, Árpád-sávos zászlóval az Andrássy út 60. elé.
Ez utóbbi kép önmagában mutatja ezen politika tarthatatlanságát és abszurditását. Egy a tábor, és egy a zászló; csak az a gyalázatos, hogy ez a zászló egyre inkább az Árpád-sávos zászló, és néha már úgy kell érezzük, hogy előbb vagy utóbb fel fogja váltani a nemzeti trikolórt.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
