BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, és elnézést kérek, hogy e késői órán még egyszer szót kértem, de a döntés logikája úgy megy, hogy az iskolák, a szakképző intézmények, amik döntöttek eddig, elsősorban a mellett döntöttek, hogy kik jelentkeznek. Hány gyerek, milyen fejkvótát tud kapni? Ugyanígy döntött a fenntartó, hiszen érdekelt volt abban, hogy minél nagyobb bevételre tegyen szert a fejkvótával. Most ez alapján őket nem érdekelte, hogy ezt követően az érintett gyerekeknek, tanulóknak van-e állásuk, van-e elhelyezkedési lehetőségük, tehát a népszerű szakok alapján döntöttek, és úgy vették fel a tanulókat, és azzal töltötték fel.
Itt van egy logikai bukfenc. Mert abban a pillanatban nyilván ő azt fogja mondani, hogy ez az én érdekem, nem várhatok el tőle mást. Viszont a regionális fejlesztési és képzési bizottságokban - és hangsúlyozom, nemcsak a munkaadók, hanem a munkavállalók és a kamarák is tagjai ennek a bizottságnak, ők adják kétharmadban a bizottság tagjai számát, de benne vannak a fenntartók is, tehát benne van, a megyei, városi önkormányzati fenntartók ugyanúgy benne vannak ezekben a bizottságokban - közösen a felől döntenek, hogy a gazdaságnak milyen szakképesítésre van szüksége. Tehát a logika megfordul. Nem a népszerűség, hanem az álláshely, hogy mire van szüksége, és a gyerek munkanélküli lesz-e, ha elvégzi az iskolát, vagy sem, lesz-e állása, vagy sem. Erről kell döntenünk, és ezt a jogot kapták meg az RFKB-k.
Ezt nem lehet elvenni tőlük, mert abban a pillanatban értelmetlenné válik az egész bizottság, és akkor marad a mostani rendszer. És nem véletlenül hoztam fel a példát, hogy ugyanakkor ma a gazdaságnak 100-150 ezer munkaerőre lenne szüksége, szakképzett munkaerőre, ami nincs meg Magyarországon, és nem lenne ilyen válságos helyzet a mi esetünkben, ha a képzést más irányítja, vagy más szempontok szerint irányítjuk. Köszönöm.
