CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szükség lenne, azt hiszem, magáról a szakképzésről, a szakiskolákban folyó munkáról vitát folytatni, de most nem ez a téma, hanem a szakképzési hozzájárulásról beszélünk. Én az ajánlás 18. pontjához szeretnék, ahogy Bókay képviselőtársam is, hozzászólni, és merőben az ellenkezőjét szeretném mondani. Meg szeretném védeni ezt a módosítást azzal szemben, amit ő állított.
Ugyanis ez a módosító javaslat arról szól, hogy a regionális fejlesztési és képzési bizottság ne határozhasson a szakképesítésekről, ne mondhassa meg azt, hogy milyen szakképzéseket támogassanak a Szakképzési Alapból. Pontosan azért, mert úgy gondoljuk, és úgy gondolom én magam is, hogy nem tudnak megfelelő képet alkotni e bizottság tagjai arról, hogy mely szakképzettségekre, mely szakképesítésekre van adott régión belül szükség. Miért mondom ezt? Azért, mert a bizottsági vita során feltettem egy kérdést a kormány, az előterjesztő képviselőjének, hogy milyen területi hatáskörrel dolgoznak ezek a bizottságok. Az ottani képviselő határozottan mondta, hogy adott régióra vonatkozóan fogják meghatározni azokat az elveket, amelyeket a törvény, az esetlegesen elfogadott törvény a hatáskörükbe ad.
Ez pedig azt jelenti, hogy olyan iskolák, amelyek a régió határain kívülről is vonzanak magukhoz tanulókat, eleshetnek bizonyos képzési támogatásoktól. Példaként felhoztam már az általános vitában is, hogy például Nagykanizsa, ahonnét én jövök, a Somogy megyei határtól mindössze 8 kilométerre van. Elég jelentős területről, Somogy megyei településekről vonz az ottani szakközépiskolák, szakképző iskolák tömege tanulót Somogy megyéből. Nem hiszem azt, hogy ez a bizottság, amelyikben ráadásul, ahogy Bókay képviselőtársam mondta, a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei vannak, megfelelő rálátással rendelkeznek a munkaerő-piaci igényekre. Tehát el kéne fogadni azt, hogy valószínűleg adott térségben, adott megyében vagy adott településen, mondjuk, egy megyei jogú városban, amely fenntartója ezeknek a szakképző iskoláknak, a tiszkek segítségével, amelyek elég komoly hatásköröket kaptak, meg tudják határozni azt, hogy milyen szakképesítésre, milyen szakképzett munkaerőre van szükség az adott térségben.
Egy kicsit még fűszerezi és színesíti ezt a képet, amit próbáltam röviden felvázolni, például az, hogy a nyugat-dunántúli régió közel esik az osztrák határhoz, és sajnos most már egyre többen panaszkodnak a munkaadók körében, hogy nagyon komoly munkaerőtömeget szív el az osztrák munkaerőpiac. Ez azt jelenti, hogy egy-két év gyakorlat után szakmunkások mennek ki külföldre, ha az Európai Uniót nézzük, akkor az Európai Unióba, egy belső piacra. Ezt a szakképzést is ki kell elégíteni, mert azok a fiatalok, akik bizonyos szakmát meg akarnak szerezni, és ezt a tudást, amit megszereztek az iskolapadban vagy pár év gyakorlattal a magyar munkaerőpiacon, a külföldi munkaerőpiacon akarják saját hasznukra fialtatni, és nem feltétlenül a magyar munkaerőpiac fogja csak meghatározni azt, hogy mire van igény.
Tudom, hogy ez nekünk nem jó, és ezt nem vehetjük a törvény alkotásakor figyelembe, de sajnos a mostani magyar valóság ezen a területen ezt is mutatja. Tehát azért kellene szerintünk ezt a módosító indítványt elfogadni és támogatni, amely arról szól, hogy javaslattevő legyen ez a bizonyos bizottság, ne meghatározza azt, hogy milyen szakképzéseket támogathatnak a Szakképzési Alapból, mert így egy elég nagy földrajzi kiterjedéssel és hatáskörrel rendelkező bizottság nem avatkozhat be oly mértékben tőle távol eső területek szakképzési rendszerébe, amelyre igazán rálátása nincs. Ezért kérem képviselőtársaim támogatását e módosító indítvány elfogadásakor.
Köszönöm szépen.
