VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak röviden kapcsolódnék először ehhez a vitához. Nos, a probléma Magyarországon ma az, hogy a kamarák, amelyek valóban a kamarai törvény és a szakképzésről és a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény kapcsán fontos szerepet töltenek be a szakképzésben, Magyarországon rendhagyó módon - és ez az európai kamarai képzési rendszerektől alapvetően eltérő - semmilyen szinten nem költségviselők. Épp ezért nem is költségérzékenyek.
Innentől kezdve igaza van a képviselőtársamnak abban, amikor azt mondja, hogy az intézmény azért képez, mert meg akarja tölteni az épületét gyerekekkel, egyszerűen azért, mert így jut hozzá a fenntartója a normatívához, és ez a normatíva biztosítja, hogy az intézmény nélkülözhetetlen legyen a képzési piacon, vagyis továbbéljen, elsősorban foglalkoztatási érdek van mögötte.
A kamara esetében akkor beszélhetnénk arról a rendszerről, amiről ön is beszél, hogyha költségviselő is lenne a kamara, és a saját forrásait kockáztatná. Akkor garantált lenne, hogy valóban a saját maga számára képezne. Sajnos ez a mai rendszerből nem következik, egy vegyes rendszerünk van, ami bizonyos kamarai képzési modellt továbbvisz, csak annak a finanszírozási lába nélkül, ezért nem működik a rendszer megfelelően. Nem erről szerettem volna beszélni, csak reagáltam röviden erre.
A 11. számú ajánlási pontról beszélnék, amit nem én nyújtottam be, hanem Pánczél Károly, de az általános vitában már elmondtam, és nagyon egyetértek az ott leírtakkal, amit ő megfogalmaz. Továbbra is azt gondoljuk, hogy ebben a törvénymódosításban idegen test, nem odaillő test az egy érdekkör, egy érdekcsoport kiválasztása: a közúti közlekedésben szolgáltatást nyújtó vállalkozók kiemelt preferálása a szakképzési hozzájárulás befizetésének visszaigénylése esetén.
Csak szeretnék ismét emlékeztetni mindenkit rá, hogy a jogszabály a gazdasági szereplők esetében 33 százalékban teszi lehetővé azt, hogy a saját dolgozók képzését finanszírozza a saját befizetési kötelméből, kisvállalkozások esetében 60 százalékot, és most a közúti közlekedési szolgáltatóknál 100 százalékot, senki másnál. Érthetetlen. Egy lobbiérdek kiszolgálása, nem is értem, hogy miért csak a közúti közlekedésben; vizsgát kell tenniük a vasúti, vízi úti közlekedésben foglalkoztatottaknak is.
(23.00)
Érthetetlen, és számunkra e miatt az elem miatt sem elfogadható ez a javaslat. Úgy gondolom, hogy nem ide illő és semmiképp sem támogatható egy speciális érdekkör ilyen szintű támogatása.
A másik pont, amihez hozzá szeretnék szólni, a 19. Nem akarom felsorolni, hogy kik javasolták, mert sokan vannak. Vitatkozni szeretnék ezzel a javaslattal. Ez azért is érdekes, mert egy szemléletet tükröz. Itt a tanulószerződéses képzésekről van szó, és ennek kapcsán fogalmazza meg azt a javaslatot, hogy nagyobb arányban igényelhessen vissza a tanulószerződéses képzéshez kapcsolódóan általa kifizetett költségeket az illetékes gazdasági szereplő, aki tanulószerződéses képzést végez.
Úgy gondolom, egy alapvető kérdést tisztázni kell. Erről a törvényjavaslat nem beszél, holott az egész szakképzési hozzájárulással kapcsolatos szabályozás egyik alapproblémája ez. A dolog lényege az, hogy akkor működik jól egy gyakorlati képzés tanulószerződéses módszerrel, ha a gazdasági szereplő magának képez, ha nem professzionális képző lesz, hanem a képzési piacból vagy magából a képzésből akar megélhetésre és forrásokra szert tenni. A mai gyakorlati képzésben vannak olyan tanulószerződéses képzést végző intézmények, amelyek a tanulószerződéses bizniszből gyűjtenek be forrásokat; ennek egy részét legálisan, egy másik részét pedig - többségében - illegálisan. A törvény ezt üldözi papíron, de a gyakorlatban nem tudja igazán üldözni. Ha korlátlanul igényelhetünk vissza a tanulószerződéses képzésnél, és elválik a visszaigénylés az illető gazdasági szereplők foglalkoztatási volumenétől, akkor ennek a képzési biznisznek az irányába toljuk el a rendszert, ami helytelen.
A munkaadó a foglalkoztatáshoz kapcsolódó bérköltségek után fizeti be a szakképzési hozzájárulást. Ettől nem szabad érdemben elválnia a visszaigénylés volumenének, mert akkor abban tesszük érdekeltté, hogy ne saját magának képezzen, hanem képezzen, képezzen, de többségében nem lesz belőle elhelyezkedés. Itt sem írja elő a jogszabály képzés esetén a továbbfoglalkoztatást, és - még egyszer mondom - a képző szerv nem költségérzékeny, és a kamara sem költségérzékeny, mert visszaigényelheti a képzéseit. Egy korlát van most, a volumen, és ezt a korlátot nem szabad fellazítani, a 19. ajánlási pont pedig szeretné fellazítani. Úgy gondolom, nagyon rossz lenne, ha ebbe az irányba mennénk tovább, mert ez nem javítaná a rendszert, hanem rontaná.
Köszönöm a figyelmet.
