BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem akartam beavatkozni a vitába, de Béki Gabriellával értek teljes mértékben egyet. Ugyanis azt a kérdést is föltehetjük, hogy ha megvonjuk ezeket a segélyeket és támogatásokat, de továbbra se megy el a gyerek az iskolába, akkor mi van. Mi van azokkal, akik nem viszik el a gyereküket az iskolába és segélyt se kapnak? Azokkal mit fogunk tenni? Nem tudjuk, hogy ezeknek mekkora a létszáma, hogyan működik ez a rendszer.
A mi világunkban, a mi számunkra ez azért nem elfogadható, mert nem nyújt megoldást. Ha megoldást nyújt valami, akkor rendben van, tegyük. De a büntetés nem nyújt megoldást, mert amikor szankcionálunk egy felnőttet, akkor azt gyerek státusúvá avanzsáljuk. Azt mondom, hogy önök nem tudatosak, nem látják be, hogy ez van, akkor ennek legyen egy következménye, meg fogom önöket büntetni, és majd rá fognak ébredni erre a dologra. Ez nem igaz, ez nem működik. Évente valóban 5 ezer gyerek marad ki az általános iskolából, és 25 ezer gyerek nem végzi el a szakközépiskolát, nem szerez magának szakmát.
Itt a Zöld könyv, tessék elolvasni! Nagyon jó, komplex intézkedéssort ajánl a könyv keretén belül a szerző. Pontosan leírja, hogy pontosan mi kell. Egy második iskolahálózatot kell felépíteni, ahol pont az ilyen nehezen nevelhető, rossz életkörülmények, rossz feltételek között felnövekvő gyerekekről külön szeretnének gondoskodni. Ez az egyik legfontosabb.
A másik: nyilván kiemelt támogatást kell adni azoknak a pedagógusoknak, akik hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkoznak. Ez benne van a mostani költségvetési törvényben, benne van az “Új tudás” programban, és a Szocialista Párt ezt meg fogja valósítani, azoknak a segítségével, akik meg fogják szavazni ennek a törvénynek az életbe léptetését. Ez sokkal hatékonyabb, mintha bármiféle büntető szankcióval fogunk fellépni.
S végezetül, mivel van még időm, egy megjegyzés: egy megoldás nem biztosít nekünk eredményt. Nyilván komplex gondolkodásra van szükségünk, és egy olyan rendszer összeállítására, hogy mindenkinek egyénileg a saját útját tudjuk bejáratni, és valahogy kiemelni abból a mély társadalmi kátyúból, amibe a gyerekek sokszor önhibájukon kívül kerülnek bele. Köszönöm, elnök úr.
