DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon tanulságos volt hallgatni az iménti vitát, főleg a kétperces hozzászólásokat, de az írásban bejelentkezett képviselők hozzászólását is.
A Szabad Demokraták Szövetsége a törvényjavaslatot ebben a formájában semmiképpen nem tudja támogatni. Az eddig folyó vita meg is erősített abban, elképesztő felelőtlenség az, hogy a büntető törvénykönyvvel úgy bánik az Országgyűlés, mintha senki nem tanult volna közülünk büntetőjogot Magyarországon. Véleményem szerint ezt nem lehet csinálni. Aki komolyan veszi a szakmáját, és komolyan gondolja azt, hogy a büntetőjog ultima ratio, a büntetőjog csak abban az esetben alkalmazható, ha minden más megoldást kimerítettünk, és teljesen egyértelmű, hogy ezt a negatív társadalmi jelenséget csak így, csak ilyen módon, csak ezzel a megoldással lehet megváltoztatni.
Senki nem vitatkozik azon - ebben valóban egyetértés van a Ház falai között -, hogy egy komplex, súlyos társadalmi problémáról van szó. Valóban igaz, hogy emberi életek mennek tönkre, emberek halnak meg azért, mert különböző bűncselekmények vagy ma még esetleg nem büntetendő cselekmények miatt olyan helyzetbe kerülnek, hogy ellehetetlenül az életük. Ebben igaz az állítás. Az azonban már nem igaz, hogy egy megfontolt, előkészített törvényhozásról lenne szó, mert még nincs is három hete, csupán két héttel ezelőtt került az alkotmányügyi bizottság elé egy merőben más szövegváltozat, mint ami most előttünk fekszik. És nem igaz az, hogy nem az történik, mint amire az alkotmányügyi bizottság ülésén is felhívtam a figyelmet: nem lehet a büntető törvénykönyvet úgy módosítani, hogy az előző héten meg az azt megelőző héten a különböző tévéhíradókban valóban elszomorító és elképesztő híreket hallunk ilyen típusú cselekményekről, majd annak érdekében, hogy látszólag kipipáljuk a problémát és elmondhassuk, mindent megtettünk, amit kellett, gyorsan büntető törvénykönyvet módosítunk december 1-jei benyújtással úgy, hogy legkésőbb a december 15-ei ülésen a törvényt zárószavazással el is fogadjuk.
Két törvényt módosítunk, ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot a Ház elfogadja, a két legfontosabb magyar jogszabályt, a két alapkódexet, a polgári törvénykönyvet és a büntető törvénykönyvet. Ehhez a két dologhoz csak az utolsó pillanatban lehetne hozzányúlni! Államtitkár úr nem tud nekem olyan hetet mondani az elmúlt hónapokból, amikor legalább kettő vagy három polgáritörvénykönyv- vagy büntetőtörvénykönyv-módosítás ne lett volna előttünk úgy, hogy a kormány mellesleg benyújtott egy új polgári törvénykönyvet, egy új kódexet. És tudom, hogy hamarosan készül a büntető törvénykönyvnek az általános részre vonatkozó új törvénytervezete, és belátható időn belül várhatóan benyújtásra is kerül.
(20.20)
Ehhez képest úgy esünk neki a büntető törvénykönyvnek hétről hétre, mintha egy újságcikk lenne, amit kedvünk szerint ollózhatunk, vághatunk ki úgy, ahogy azt éppen a legutóbbi hetek fejleményei kívánják.
Ha az előttem szólók által elmondottakat elfogadja a Ház, és komolyan vesszük - nyilván komolyan gondolták, akik megfogalmazták a változtatásra vonatkozó igényüket -, akkor már rá sem ismernénk mostantól kezdve arra a tényállásra, amelyet úgy hozott be a kormány, hogy ez az a megoldás, ami biztosan jó és biztosan megfelelő lesz.
A polgári törvénykönyvet úgy módosítjuk, hogy az uzsorásszerződésre vonatkozó szakaszhoz nem nyúlunk. Ezt mások is említették, hogy ez egy elég furcsa helyzet, hogy a semmisséghez képest a feltűnően nagy értékaránytalanság hogyan kerül így egymással szinkronba és összhangba. Az is egy másik kérdés, hogy miután egyébként a kormány vállaltan nem kerettényállást kívánt megvalósítani, azaz nem egy más, például a polgári törvénykönyvben megfogalmazott uzsorára vonatkozó meghatározást kíván felhasználni, egy teljesen új fogalmat használ.
A törvényi tényállással kapcsolatban nem csak én mondom, akik azt mondják, hogy szívesen támogatják, azok is alapvető változtatásokat tartanak szükségesnek rajta, mert azt hallottuk, hogy most már ha a benyújtott módosítót elfogadja a Ház, akkor nem a sértett helyzetének a kihasználásával, hanem a sértett anyagilag kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, ha jól jegyeztem fel azt a néhány szót, amely ebből a szempontból releváns volt Bárándy Gergely kollégám felszólalásából - ez egy teljesen más dolog, alapvetően más. (Dr. Avarkeszi Dezső dr. Bárándy Gergelyre mutatva: Neki tessék mondani!) De én úgy tudom, hogy az MSZP-frakció nyilván azért nyújtotta be a javaslatot, merthogy a frakció ezt támogatja. Ez már egy teljesen más megfogalmazás.
Ami további problémát jelent, az, hogy amikor az előttem szóló képviselő asszony konkrét ügyet említett meg, akkor sem olyat hozott fel, amely ha ez a tényállás majd hatályos lesz, és a büntető törvénykönyv részét fogja képezni, ez alapján lenne megítélhető. Jellemzően az a probléma, hogy ma is ilyen típusú cselekményekre megfelelő tényállással reagál a büntető törvénykönyv és a büntetőjog. Igenis van zsarolás, csalás, önbíráskodás, mások is említették, és más törvényi tényállások is. Ismételten ott tartunk, ahol a part szakad. Amikor a fémekre, a színesfémekre vonatkozóan a különböző megoldási javaslatokkal előálltak a képviselők, nem az volt a probléma erre az egyébként szintén nagyon negatív társadalmi jelenségre vonatkozóan, hogy nincs rá jó jogszabály. Igenis vannak jogszabályok. Igenis a jelenleg előttünk ismertté vált cselekmények döntő többségére vannak megfelelő jogszabályok, csak nem folynak eljárások.
Ha a hatóságok nem indítanak eljárásokat, akkor végül is akármilyen változatban fogadjuk el az uzsora-bűncselekményt, önmagában még nem jelent majd megoldást, önmagában még nem fog megoldást adni. Tehát nem gondoljuk, hogy nem kellene esetlegesen büntető törvénykönyvet módosítani annak érdekében, hogy az uzsoráscselekményekre vonatkozóan megoldást találjunk. De abban biztosak vagyunk, hogy azt nem lehet csinálni, amit valaki mondott, az előttem szóló képviselő kollégám - bocsánat, hogy nem tudom idézni, ki volt az - mondta el azt, hogy először módosítsuk a Ptk.-t és a Btk.-t, aztán majd meglátjuk, hogy jövőre mit kell csinálni, és hogy kell tenni. Na, ez az, ami a legkárosabb a jogalkalmazásra vonatkozóan. Minden létező szakmai fórumon minden büntetőbíró, minden büntetőjogász elmondja azt, hogy könyörögnek az Országgyűléshez, a kormányhoz, kérik, hogy azt a károkozást ne folytassuk tovább, hogy rendszeresen, hétről hétre büntető törvénykönyvet módosítunk. Csak nagyon megfontoltan, nagyon kiérlelt módon lehet a büntető törvénykönyvhöz hozzányúlni.
Azok a kritikai észrevételek, amelyek egyébként azt mondják, hogy szívesen támogatják a törvényjavaslatot, de egy teljesen más formában, azt igazolják, hogy bőven van még mit gondolkozni azon, hogy ez a tényállás hogy nézzen ki. Ha folytatva a törvényi tényállás szövegét, megnézzük azt, hogy a sértettet, illetve annak hozzátartozóját súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki az elkövetett cselekménnyel az elkövető, akkor máris felmerült az, hogy most hozzátartozó legyen, közeli hozzátartozó, vagy valamilyen egészen más megfogalmazás. Ez is elhangzott.
A súlyos vagy további nélkülözésnek történő kitétel, ha jól tudom, lehet, hogy tévedek, akkor talán esetleg mások kijavítanak, de én nem emlékszem arra, hogy ez valahol máshol, akár a büntető törvénykönyvben, akár más hasonló jogszabályban ilyen módon az, hogy súlyos nélkülözésnek tesz ki valaki valakit - jól gondolom, hogy ez máshol nem szerepel, államtitkár úr? (Dr. Avarkeszi Dezső: Rosszul gondolja!) Jó! A büntető törvénykönyvben? (Dr. Avarkeszi Dezső: Igen.) Akkor tévedtem, elnézést. De az biztos, hogy a bírói gyakorlatra vár majd, hogy kialakítsa azt, hogy mit tart súlyos vagy további nélkülözésnek. Én problémásnak gondolom, hogy miért csak abban az esetben bűncselekmény, miért csak abban az esetben veszélyes a társadalomra, ha valakit súlyos nélkülözésnek vagy további nélkülözésnek tesz ki. Akkor nem probléma, hogy 400 százalékos a kamat, ha ilyen éppen nem történik? Miért csak akkor bűncselekmény, ha ilyen eredményre vezet? Ez egyértelműen egy eredmény-bűncselekmény.
A kormánypárti frakció képviselői részéről elhangzott az is, hogy ne eredmény-bűncselekmény legyen, hanem egy veszélyeztetettségi bűncselekmény, a veszélyeztetettséget fogalmazzuk meg a törvényi tényállásban. Ez is egy teljesen más megközelítés, ez is egy teljesen más megoldás.
Tehát az, hogy ha valaki a másik helyzetét kihasználva - az most más kérdés, hogy anyagilag kiszolgáltatott helyzetét vagy a sértett helyzetét kihasználva, ez majd eldől, hogy melyik változat lesz, de más helyzetét kihasználva - követi el aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodás kötésével a cselekményt, akkor nem lesz probléma, ha ez akár 500-600 százalékos kamatot ír elő vagy tartalmaz, csak ha súlyos nélkülözést eredményez. Ha mondjuk, csak 120 százalékos ez a kamat, de súlyos nélkülözésnek tesz ki valakit, akkor már biztos, hogy megvalósul a büntetőjogi tényállás. Miért veszélyesebb a társadalomra önmagában csak az a dolog? Azzal természetesen nem vitatkozom, hogy ez lehet egy lehetséges eredmény, hogyha valakit súlyos nélkülözésnek tesz ki. De nem az a veszélyes a társadalomra, hogy valakinek a helyzetét kihasználva elképesztő aránytalanságú kamatra, ellenszolgáltatásra vonatkozó kikötést tesz valaki. Igazából ez a veszélyes a társadalomra, ha ilyen kamatot alkalmaznak.
Egyébként erre is van megoldás. Bármennyire is tartja több mindenki nevetségesnek, hogy kamatplafont kellene megállapítani, komoly európai országok alkalmaznak kamatplafont annak érdekében, hogy ne ezt vagy ne ilyen büntetőjogi tényállást kelljen alkalmazni, ami egyébként rendkívül nehezen lesz alkalmazható, és biztos, hogy nagyon méltánytalan helyzeteket teremt, mert nem arról van szó, senki nem azt vitatja, hogy az egészen pofátlan és tényleg mindenkit felháborító visszaéléseknek ne gondolná mindenkit gátat szabni, csakhogy a fürdővízzel nagyon gyakran kiöntjük a gyereket is.
Nem gondolunk arra, hogy polgári törvénykönyvet és büntető törvénykönyvet csak akkor szabad módosítani, amikor mindent megvizsgáltunk e jelenség kapcsán, minden lehetséges intézkedést a kormány megtett annak érdekében, és ez is elhangzott, hogy különböző pénzintézetek milyen feltételekkel, hitelvizsgálat nélkül minden további nélkül adnak kölcsönöket. Az, hogy ez egy teljesen más törvényi tényállásba illeszkedik a jogosulatlan pénzügyi tevékenységben, mert azt egyébként hitelintézet, pénzintézet tudja elkövetni, ezt pedig magánszemély, önmagában megint csak nem annyira fontos. Az a fontosabb, hogy valakinek a helyzetét kihasználva nagyon súlyos anyagi terhekkel sújtanak másokat csak azért, mert valaki kiszolgáltatott helyzetben van.
Úgy gondolom, hogy ebben az esetben sokkal nagyobb megfontoltságra lenne szükség. Minden bizonnyal elképzelhetőnek tartjuk, hogy lehet büntető törvénykönyv módosítása végeredménye egy vizsgálatnak, egy intézkedéssornak, de hogy a Ptk. és a büntető törvénykönyv legyen az első lépés, és ezt most december 15-ig fogadjuk el, és aztán utána majd meglátjuk, hogy milyen intézkedéseket kellene foganatosítani, ezt mi semmiképpen nem tartjuk helyes megoldásnak, és ezért ebben a formájában így ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni.
Köszönöm a figyelmet.
