DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! 2008-at Magyarország úgy kezdte, hogy belevágott egy népszavazásba egy olyan kampányt követően, amely azt célozta, hogy Magyarországon álljanak le a még éppen hogy csak elkezdett reformok. Magyarország a 2008-as évet pedig úgy végzi, hogy részben a reformok elmaradásának súlyos következményeivel kell szembenéznünk; azzal, hogy Magyarország ma azért gyengébb, mint a környező országok legtöbbike, mert nem ment végig azon az úton, amely biztosíthatná hosszú távon a stabilitását és versenyképességét.
A politikának az a feladata, hogy megoldásokat találjon a régi problémákra, és sikerrel kezelje az új kihívásokat is. Ez a dolga a mindenkori kormánynak, és ez a dolga az ellenzéknek is. Demokráciánkat akkor érezhetjük stabilnak, emberinek és szolidárisnak, ha tudjuk, hogy a holnap jobb lesz, mint ma; akkor, hogyha a polgárok joggal hihetik, hogy mindenkinek van esélye a boldogulásra. Azt hiszem, az elmúlt hónapokban ez a hit nem erősödött, hanem csökkent.
A 2008-as év politikai értelemben is a végéhez közeledik. Ha röviden visszatekintünk erre az esztendőre, akkor azt hiszem, nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy megállapítsuk: a rendszerváltás óta 2008 volt Magyarország egyik legkevésbé sikeres éve. Pedig mennyi minden történt ez alatt az idő alatt: volt kétszer is megszavazott társadalombiztosítási törvény, amiből egy betű sem valósult meg; volt népszavazás, volt koalíciós szakítás, volt egy új tulajdonosi program, volt megegyezés, és volt nemzeti csúcs.
(11.10)
Volt itt minden, de sajnos az idén sem kerültünk közelebb céljainkhoz. Nem mondhatjuk büszkén, hogy sikerrel oldottunk meg néhányat régi problémáink közül. Nem állíthatjuk azt sem, hogy a magyar gazdaság versenyképesebb, az adórendszer egyszerűbb, a kórházi ellátás jobb, az egyetemi oktatás színvonalasabb lett. 2008-ban nem kerültünk közelebb versenytársainkhoz, nem kerültünk közelebb Európához, sőt sokan joggal érezhetik úgy, hogy inkább távolodtunk tőlük. 2008-ban távolodtunk a reformoktól, távolodtunk a piacgazdaságtól, és megerősödött Kádár velünk élő szelleme. Ma a magyarok zöme úgy gondolja, hogy a jelen vacak, a jövő pedig reménytelen. Ez az érzés ma erősebb, mint az év elején volt, erősebb, mint 2-3, vagy éppen 8 éve. Az ellenzék 2006-os kampányszlogenjére utalva azt is mondhatnám, rosszabbul állunk, mint egy éve. Márpedig ez közös felelősségünk, az ellenzék és a kormány közös kudarca.
Az év elején az országot biztos parlamenti többséggel rendelkező koalíció vezette, ma pedig egy kisebbségi kormány. Az akkori kormány határozott elképzelésekkel rendelkezett arról, hogy másfél évtizednyi helyben járás és lassú süllyedés után mit kell tenni azért, hogy Magyarországon jobb legyen a vasút, a kórház, az oktatás, jobban működjön a gazdaság. Egy évvel később azt látjuk, hogy a kormány először kihátrált saját reformprogramja mögül, majd bársonyba csomagolta azt, végül csendben a süllyesztőbe küldte a 2006-2007-es év minden eredményét. 2008 elején azt hittük, hogy jövőre 3 százalékos lesz a gazdasági növekedés. Azt hittük, hogy a megszorítások lassan a végükhöz közelednek, és hamarosan a polgárok is megérzik a konszolidáció eredményeit. Ma örülünk, ha 2009-ben csak 1 százalékos lesz a csökkenés, örülünk, hogy elkerültük az államcsődöt, örülünk, ha csak néhány tízezer munkahely fog megszűnni, és nem több százezres veszteségeket kell látnunk.
Azt hiszem, hogy szilveszterkor joggal mondhatjuk majd, boldogabb új esztendőt kívánunk Magyarországnak. Azzal kívánok tisztelt képviselőtársaimnak boldog ünnepeket és boldog új esztendőt, hogy azt kívánom, 2009-ben a tavaszi ülésszakon kezdjünk újra neki a reformoknak, kezdjünk neki az adóegyszerűsítésnek, kezdjünk neki Magyarország versenyképesebbé tételének, kezdjünk neki annak az útnak, amellyel végre tényleg közelebb kerülhetnénk Európához.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)
