KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Arra gondoltam, hogy a vita e szakaszában arról fog a képviselő úr beszélni, hogy a Fidesz a lehetséges keretek között - amire Orosz Sándor képviselő úr már utalt, hogy most a vita milyen szakaszában vagyunk - milyen módosító indítványokat akar megfogalmazni. Ehelyett azt kaptuk, hogy gyakorlatilag az általános vitában elhangzottakat próbálja Varga Mihály képviselő úr ismételni.
Először is nézzük meg azt az eszmefuttatását, hogy 2006-tól eredezteti azt a problémát, ami az ő véleménye szerint most előidézte a jelenlegi szituációt Magyarországon. Először is, tisztelt képviselő úr, 2006-ban semmiféle titkolózás nem volt. Ha jól emlékszem, akkor ön 2002-től kezdődően a költségvetési bizottság alelnöke. (Sic!) A költségvetési bizottság alelnökeként nyilván tudja azt, hogy a Pénzügyminisztérium folyamatosan, minden hónapban az államháztartás pénzügyi helyzetéről tájékoztatja a költségvetési és pénzügyi bizottság tagjait, kifejezetten az alelnök urat vagy elnök urat is. Tehát szó sem lehet arról, hogy önök folyamatosan azt próbálják elhitetni a közvéleménnyel, hogy önök nem voltak tisztában az ország helyzetével. (Firtl Mátyás: Ki hozta az országot ebbe a helyzetbe?) Ez az egyik tétel, amit szerettem volna mondani.
A másik. Tisztelt Képviselő Úr! Ha már az okokat nézi, hogy mi volt az oka annak, hogy 2006-ban meglehetősen magas államháztartási hiánnyal kellett szembesülni, akkor én azt mondom, hogy bár tudom, hogy kellemetlen, de vissza kell menni a 2000-es esztendőbe, és onnantól kezdve megnézni a folyamatokat, hiszen a gyökerek talán onnan eredeztethetőek.
Akkor ön pénzügyminiszter volt, igaz, hogy a költségvetést még az elődje kétéves időtartamra fogadtatta el itt a Házban, de akkor indult meg az az osztogatásos politika, amit persze 2002-ben az új kormány folytatott a száz lépés programban, a közalkalmazottak, a közszféra bérnövelései, a nyugdíjasok irányában. Ez sem volt véletlen egyébként, hiszen volt egy hihetetlen társadalmi nyomás arra vonatkozóan, hogy a közszférát hozzuk jobb helyzetbe, és ennek a politikai mezőben is volt egy hihetetlenül nagy támogatottsága.
Tehát ebben a Házban ezt már többször elmondtuk, gyakorlatilag, amikor a 2002-es kormányváltás után meghirdetésre került a gazdaságpolitika, egyedül az MDF volt az, aki azt mondta, hogy ebbe az irányba ne menjünk. De a Fidesz nemhogy azt mondta volna, hogy ne menjünk ebbe az irányba, hanem még rátett azokra az elképzelésekre, amiket az akkori kormány megfogalmazott.
Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom tehát, hogy amikor az okokat feszegetjük, illik korrektül visszaemlékezni a múltra. Arra is emlékezni kell, hogy gyakorlatilag ’98-2002-ig épült, mondjuk - nem sok -, 30-50 kilométer autópálya, miközben az ország távolabbi pontjai elérhetetlenek voltak autópályán keresztül. Lehet mondani, hogy nem jó az, hogy eladósítottuk az országot 2002-2006 között, de ezek a pénzek például a közszférán kívül ott vannak az autópályákban. Ma már meg kell nézni ezt az országot, hogy hogyan lehet közlekedni Nyíregyházától egészen a horvát határig, és nem sorolom, északról délre. Meg kell nézni, hogy ma már példátlan módon a rendszerváltás után egy dunai hidat helyeztünk üzembe. Ezek óriási kiadási tételek, tisztelt képviselő úr, és nyilvánvaló, hogy amikor keressük az eladósodás okát, akkor világosan kell látni, és nem szabad az embereket félrevezetni.
Nem szabad az emberekkel megpróbálni elhitetni, hogy itt van ez a gonosz kormány, zsebre tette a pénzt, és akkor most itt van, megfizetjük az árát. Igen, 2000-től kezdődően önök egy hihetetlenül rossz szemléletű politikát elindítottak, folytatásra került, jót tettünk a társadalomnak, építettük az ország infrastruktúráját, és bizony 2006-ra eljutottunk oda, hogy valóban egy meglehetősen kemény egyensúlyi problémával kellett szembesülni.
Nyilvánvaló, hogy amikor intézkedésre kellett sort keríteni 2006 nyarán, akkor olyan eszközhöz lehetett nyúlni, amely a lehető leggyorsabban képes a megbomlott egyensúly helyreállítására. Lehet azt mondani, hogy miért nem voltunk ebben kreatívabbak. Azért nem, mert nyilván a leggyorsabb eszköz a bevételnövelési lehetőség volt, mert olyan törvények, amelyek lehetővé tették volna a drasztikusabb kiadáscsökkentést, azok nem álltak rendelkezésre.
(9.30)
Azt gondolom tehát, hogy érdemes az okokat sokirányúan és adott esetben önkritikusan is minősíteni. Egyetértek önnel abban, hogy van annak oka, hogy 2006-ban olyan nagy volt a hiány, csak ez az ok nem egyszerűen 2006-ban, hanem 2000-ben, 2001-ben indult el és fejlődött odáig, amit ön is részletezett.
Ön szóba hozta azt, hogy a költségvetés első változata, amit aztán visszavontunk, meglehetősen optimista volt. Igen, képviselő úr, az realista volt, amit lehet optimistán is értékelni, mert abban az időszakban, amikor készült a költségvetés első változata, akkor gyakorlatilag a kormány értékelésével a többi szakértő, többek között például a Nemzeti Bank értékelése is nagyjából egybeesett, ami a jövő kilátásait illette. Nagyjából azt a gazdasági növekedést valószínűsítette minden elemző, amire a kormány alapozta a költségvetés első változatát. Itt a folyamatok nagyon gyorsan változtak, nagyon gyorsan változott a külső környezetünk. Képviselő úr, augusztusban ki gondolta azt, hogy Amerikában, Angliában, Ausztriában, Németországban olyan állami beavatkozásokra kerül sor, amire az elmúlt 50-80 évben soha, és senki nem gondolta, hogy ilyen beavatkozások egyáltalán elképzelhetőek. Ahogy haladtunk előre és ezeket a folyamatokat láttuk, szerintem az volt a reális gazdaságpolitika, hogy a korábbi benyújtott változaton változtattunk.
Képviselő Úr! Lehet azt mondani, hogy miért nem elsőre léptük meg azt, amit most már főszámokban elfogadott az Országgyűlés, miért nem elsőre terveztük a gazdasági növekedést negatívra. Azért, képviselő úr, mert akkor, amikor a második változat benyújtásának kidolgozására sor került, nemcsak a kormány, hanem velünk együtt piaci elemzők is arra a következtetésre jutottak, hogy nehezebb lesz ahhoz képest, amit első változatban terveztünk, a jövő esztendő a gazdasági növekedés, az export és minden vonatkozásban. De azért mindenki abban bízott, hogy egy kis mértékű növekedéssel lehet számolni. Nos, itt is felgyorsultak az események. Október vége felé már teljesen egyértelművé vált az, hogy bizony egy olyan mély válságban van a világ, amely válság közepette nem indokolt gazdasági növekedéssel számolni a következő időszakban.
Csak egy példát szeretnék mondani, képviselő úr, arra, hogy milyen gyorsan változnak a megítélések a kilátások tekintetében. November elején még az Európai Unió kiadott egy jelentést arról, hogyan valószínűsíti a 2009-es kilátásokat. Akkor még, lehet azt mondani, hogy nagyon optimistán, például azzal számolt, hogy a német gazdaság, a tőlünk fejlettebb országok gazdasága nagyjából a 2008-as gazdasági teljesítményt fogja 2009-ben nyújtani. Két héttel később már egészen más megítélés alá esett a fejlett országok jövő évi kilátása is. Lehet persze a kormányt szidni, és lehet hangulatot teremteni a kormánnyal szemben, azonban nyilvánvaló, hogy ön felkészült képviselőként, közgazdászként pontosan látja azokat a folyamatokat, amelyek a világban végbemennek, és pontosan tudja azt, hogy ettől mi nem függetleníthetjük magunkat.
Azt mondja ön, vagy föltette a kérdést, hogy jobb helyzetbe került-e Magyarország azáltal, hogy most a főszámok elfogadásra kerültek. Nagyon határozottan szeretném mondani, igen, jobb helyzetbe került. Jobb helyzetbe került azért, mert a pénzügyi stabilitást ezáltal is sikerült megerősíteni. Egyrészt a pénzügyi stabilitás erősödött akkor, amikor partnereket találtunk ahhoz, hogy pénzügyileg megerősítjük az államháztartást, más vonatkozásban pedig megerősödött akkor, amikor a korábbiakhoz képest lényegesen kisebb egyensúlyi pályát tudunk a költségvetési törvényben érvényesíteni. Itt szeretném mondani, képviselő úr, ahogy azt ön pontosan tudja, csak nyilván nem akarja ezt tudni mégsem a nyilvánosság előtt, hogy itt nem egyszerűen megszorító intézkedésekről van szó. Van egy nagyon feszes költségvetés, ez igaz. Ez a költségvetés bizony a társadalom jelentős rétegét nem érinti kedvezően. Ez is igaz.
Ugyanakkor e mellett a feszes költségvetés mellett a kormány egy hat pontból álló csomagot is lerakott az asztalra, a társadalom asztalára, amelynek segítségével arra törekszünk, hogy ezen nehéz feltételek közepette is egyrészt a vállalkozások likviditását, pozícióját próbáljuk javítani. Próbáljuk hozzásegíteni ahhoz a vállalkozásokat, hogy érdekeltek legyenek abban, hogy a munkahelyeket megőrizzék, és nyilvánvaló, hogy ezen túlmenően is olyan intézkedéscsomagon dolgozik a kormány, amely ezt a folyamatot, vagyis a munkahely megőrzését még inkább előtérbe helyezi.
Ami pedig a kamatcsökkentési politikát illeti, tisztelt képviselő úr, amikor a Fidesz elnöke ezzel a hihetetlen durva és megítélésem szerint meglehetősen furcsa és tájékozatlanságot mutató javaslatával megjelent a közvélemény előtt, az ő egykori pénzügyminisztere, a volt jegybankelnök rövid időn belül megpróbálta helyretenni a Fidesznek azt az üzenetét, amely arról szól, hogy radikálisan, 6 százalékra csökkentse a jegybank az alapkamatot. Igen furcsán hallottam, hogy ön beáll az elnöke utcájába, most ismét arra próbál üzeneteket megfogalmazni itt ebben a vitában, hogy mit kellene tennie a Nemzeti Banknak. Azt mondom, tisztelt képviselő úr, hagyjuk meg a monetáris politika formálását, alakítását a jegybanknak. Szerintem szerencsés az, ha a politika az ilyen üzengetésektől tartózkodik.
Mindamellett szerintem az egy nagyon fontos mozzanat volt, hogy ebben a válságos időszakban a pénzügyi szektor szereplői, benne a jegybankkal is, szakszerűen és a lehető legnagyobb együttműködést felmutatva próbálták megtalálni azokat a járható utakat, amellyel egyrészt a pénzügyi stabilitást tudja megteremteni a kormány, másrészt lehetőséget teremt a munkahelyek megőrzésére.
Ezt követően pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy érdeklődéssel várom a vitához méltóan a Fidesz módosító indítványaira vonatkozó javaslatait és ezek indokolását.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
