TÓTH TIBORNÉ DR.
TÓTH TIBORNÉ DR.
TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közoktatás helyzetéről és kérdéseiről szeretnék beszélni ebben a szigorú és igen megszorított költségvetési helyzetben, amit a körülmények is nehezítenek. Mielőtt azonban ehhez hozzáfognék, az előttem szóló képviselőtársam romaproblematikáját szeretném némileg más megvilágításba helyezni. (Babák Mihály: Nem neki van, az országnak van.) Most beszéltünk a romatelep felszámolásának a módosítókban megjelenő változatáról, 250 millió forintos támogatás néz ki a módosítók kapcsán. A roma tanulók segítésére mind az alap-, mind a közép-, mind a felsőfokú képzésben pedig olyan ösztöndíjprogramok állnak rendelkezésre, amelyek, úgy gondolom, biztosítják az esélynövelés szerepét a roma népesség számára is; “Út az érettségihez” program, “Út a szakmához” program, Útravaló-program ösztöndíjrendszerrel, mind-mind a roma gyerekek segítését szolgálja, egyben a kormányzati törekvéseinket is.
Hisz a kormányzat az esélynövelés, az esélyegyenlőség megteremtésének programját prioritásként kezeli, ehhez rendelte hozzá többek között az “Új tudás” program forrásait is. Az “Új tudás” program forrásai ebben a nehéz költségvetési helyzetben is a célt szolgálják, azaz megmaradtak némileg csökkentett mértékben, de maga a cél, az “Új tudás” program komplex közoktatás-fejlesztési koncepciója tovább él, és továbbviszi ez a kormányzat is. Továbbviszi annak ellenére, hogy nagyon nehezen változtak a feltételeink. A külső feltételekben a gazdasági nehézségektől, a válság jeleitől nem lehet elvonatkoztatnunk.
Megszavazta az Országgyűlés a költségvetési keretszámokat. A közoktatásnak meghatározott keretszámokon belül tehát sokkal nagyobb körültekintéssel kell rendelni a forrásokat az egyes célokhoz.
Figyelembe kell azt is vennünk, hogy a közoktatásban sokkal kevesebb gyerek van jelen, hisz a tavalyi évhez képest 18 ezerrel kevesebb a gyereklétszám a közoktatásban. Akárhogy is nézzük, ez 50-60 iskola, 1500-1600 pedagógusállás következményével járna. Nézzük csak meg, hogy ilyen körülmények között hogyan lehet a forrásainkkal a lehető leggazdaságosabban, legoptimálisabban élve fejleszteni a közoktatásban levő gyermekeket.
Úgy gondolom, a közoktatásnak a módosítók beadásánál prioritásokat kellett meghatározni. A legelső prioritás, amelyben, azt gondolom, mindannyian egyetérthetünk, de az oktatási munkacsoport és bizottság tagjai bizonyára egyetértenek, a működőképesség. A működőképességhez szükséges anyagi feltételeket pedig a normatívákkal lehet eljuttatni az önkormányzati rendszeren keresztül.
Tudjuk, hogy a kormány megszorító csomagjához tartozik a 13. havi közalkalmazotti bérnek a visszatartása a 2009-es évben. Úgy gondoltuk azonban, hogy ennek vonzatát, ami 40 ezer forintot jelentene ebben az alapnormatívában, ne vegyük el, ne tartsuk vissza, mert a lehető legfontosabb feladatunk az, hogy az önkormányzatokon keresztül eljuttatott normatívával a működőképességet biztosítsuk.
Módosító indítványaink jelentős részében tehát ez a prioritás jelenik meg. Szeretnénk biztosítani a teljesítményalapú normatívát a 2 millió 550 ezer forintos összegben, ami azt jelentené, hogy nem csökkenne tavalyhoz képest, illetve a bennmaradó pluszforrások jobb felhasználással a közoktatási rendszer fejlesztését szolgálnák.
A vidéki kisiskolák helyzete szorító gond mindannyiunk számára, és bizony a tagiskolai iskolatársulási forma támogatása azt a célt szolgálta, hogy az iskolatársulásokban jobb feltételeket biztosíthassunk a gyerekeknek, legyenek azok akár tanyasi, akár kistelepülési iskolák.
(12.00)
A következő lépés felé próbáljuk elmozdítani a rendszert akkor, amikor a többcélú kistérségi társulások által fenntartott iskolahálózatokban gondolkozunk. Úgy gondolkozunk ezekben, hogy a jelenleg működő iskoláknál a normatív finanszírozás ne hozza hátrányos helyzetbe a már létrejött társulásokat. A többcélú kistérségi társulások támogatásánál az egyes normatívák a tervezetthez képest emelkednek.
Lamperth Mónika képviselőtársam említést tett erről. Csak végigfutnék azokon a normatívákon, amelyeknek összegét emelni szándékozunk. Bejáró gyerekek normatíváját 25 ezer forinttal, az intézmények 1-4. évfolyamos tanulói és az óvodások normatíváját 18 ezer forinttal, az 5-8. évfolyamos normatívát 21 ezer forinttal, az iskolabusszal utaztatott gyerekek normatíváját 10 ezer forinttal, a tagintézményi támogatást 18 ezer forinttal és a kistelepülési tagintézményi támogatást mintegy 5 ezer forinttal szeretnénk megemelni ebben az új költségvetési módosítási törvénytervezetben.
Úgy gondolom, hogy az oktatási ágazat fejlesztésének fontossága a következő dolgokban is megnyilvánul. Tudjuk, hogy az “Új tudás” programnak a korai gyermekkori fejlesztési része rendkívüli fontosságú az egész társadalom szempontjából. Ennek a finanszírozási lehetőségeit szeretnénk erősíteni akkor, amikor a korai gyermekkori fejlesztésre, a fejlesztő felkészítésre többletforrást szeretnénk biztosítani a sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó gyógypedagógusok pótlékolásával.
A korai fejlesztés szabályainak biztosítására mintegy 150 millió forintos forrást ütemeztünk be a módosítókban; a kollégiumi lakhatáshoz hasonló nagyságrendű összeget terveztünk. Rendkívül fontosnak tartjuk a pedagógiai szakmai szolgáltatások bővítését.
Úgy gondolom, hogy ez a kistelepülési iskolákon is legalább annyit segít, mint a városi, önkormányzati hatáskörben lévő iskolákon. Az “Új tudás” program társadalmi vitájának bonyolításakor sok olyan igényt közvetítettünk a törvénykezés, illetve a finanszírozási rendszer felé, amelyet maguk a pedagógusok vetettek fel. Ezek egyike volt például az osztályfőnöki pótlék megemelése mintegy másfélszeresére. Ez is szerepel a módosítási javaslataink között.
A pedagógiai szakszolgáltatások között az iskolapszichológus létfontosságát a gyakorló szakemberek húzták alá, és bizony ennek a szakszolgálati fejlesztésnek a költségvetési vonzata a módosítókon belül mintegy 500 millió forintnyi. A kistérségi szabályozások költségvetési dolgairól már szóltam. A bejáró gyermekek finanszírozása normatíván keresztül mintegy 1 milliárd forintjába kerülne a módosítókon keresztül a költségvetésnek.
Úgy gondolom, hogy az osztályfőnöki pótlék, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó pedagógusok pótléka, a gyógypedagógusok pótléka és a teljesítménymotivációs pályázati lehetőség mind-mind a pedagógusok megbecsülését szolgálnák. Nyilván ez egy anyagi lehetőség, amelyhez azonban teljesítménykomponenseket szeretnénk csatolni.
Két évvel ezelőtt egy költségvetési törvénymódosítást adtam be jómagam, amely a teljesítménymotivációs pályázati alapra 1 milliárdos forrást kért és kapott meg az Országgyűléstől. 2007-ben erre az 1 milliárd forintra 280 intézmény pályázott, több mint 10 ezer pedagógust lehetett ebből teljesítményarányosan motiválni, jutalmazni.
A 2008-as pályázatra már 418 intézmény pályázott és nyert pályázatot, több mint 15 ezer pedagógus szerepelt a jutalmazottak között. Ezt az összeget szeretnénk emelni az “Új tudás” program forrásaiból, arra gondolván, hogy ezzel az intézmények mérési, értékelési, ellenőrzési rendszerének tökéletesítése felé mozdítanánk el a rendszert. Igaz, hogy a költségvetésünk szűkebb, szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkezik, mint szerettük volna, de a pedagógusok megbecsülése mindenekelőtt a fejlesztési dolgaink középpontjában áll, hisz a közoktatási programok, az új tudást, új műveltséget közvetítő programok sikere a pedagógustársadalom kezében van.
A pedagógusteljesítmény-értékelő rendszerek motiválása központi szerepet játszik, hisz ez a kormányprogram teljesítmény- és minőségorientáltságát is aláhúzza, alátámasztja. Alátámasztja azt a kívánalmat, amelyet az OECD-vizsgálat fogalmazott meg a magyar közoktatási rendszer felé. A kormány nemcsak az “Új tudás” programot rendelte meg egy tudósokból, szociológusokból álló, külön erre a célra felállított grémiumtól, amely oktatási és gyermekesély-kerekasztal névre hallgat, hanem egyben OECD-vizsgálatot kért a magyar közoktatás helyzetének felmérésére.
Ez az OECD-vizsgálat azt az ajánlást foglalta magában, hogy az intézményrendszerünk átláthatóságát tekintsük elsődleges célnak. A mérési-értékelési, ellenőrzési rendszerek fejlesztésével követnünk kell az egyes gyermekek teljesítményét, a pedagógusok teljesítményét, az iskolák teljesítményét folyamatosan, hogy ezt a minőségelvűséget a közoktatás fejlesztésének szolgálatába állítsuk.
Ezt a célt szolgálta elsők között a teljesítménymotivációs pályázati alap, amelynek az összegét a jövőben emelni szeretnénk, hogy a közoktatás minősége, a teljesítményorientáltság a rendszerünk jellemzőjévé válhasson annak ellenére, hogy szűkebb, szerényebb anyagi körülmények között tudjuk a rendszerünket működtetni.
Szanyi Tibor képviselőtársam végszavával zárnék. Bízom benne, hogy a parlament elkötelezett a jövő generációja iránt, és bízom abban, hogy a most körvonalazott módosító indítványokat támogatni fogja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
