BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány a 2009. évi költségvetés kapcsán is szívesen hivatkozik arra, hogy a világgazdasági válság és világgazdasági pénzügyi válság generálja a mai magyar problémákat. Szeretnék ellentmondani, államtitkár úr, ha figyelne rám, megköszönném.
Szeretném elmondani, számomra axióma, hogy nem a gazdasági világválság, nem a pénzügyi világválság generálta a magyar gazdaság válságát, a magyar pénzügyi válságot, az államválságot, a likviditási gondokat. Jó, ha tudja, ezek régen megvoltak már előtte, megvolt, hisz azért jó tudni azt, hogy a magyar állampapírok nem mentek, likviditási problémák voltak. Amióta Őszöd volt, én figyelem az államháztartás dolgait, elő szokott fordulni, 12-én és 20-án van valami pénz, utána mindig mínuszban van az államkassza.
De tudja mit? Igaza van abban, hogy csak súlyosbította a magyar helyzetet a gazdasági világválság, mégpedig azért, mert a magyar gazdaság védtelen volt, agyonadóztatták, munkanélküliség, azonkívül pedig úgy gondolom, hogy talán a kis-, középvállalkozásokat lebecsülték, nőtt a munkanélküliség. (Tatai-Tóth András: Ezernyi fajta népbetegség.) Pedig megígértek, jó, ha tudja, államtitkár úr, félmillió új munkahelyet, és a teljes foglalkoztatást is hirdették önök, de aztán elfeledkeztek róla.
A lényeg az, hogy a gazdasági válságot Magyarországon szerintem, és erről vitatkozhatunk, elsősorban a kormány hibás gazdaságpolitikája vagy a gazdaságpolitika hiánya okozta.
A pénzügyi válság, úgy gondolom, valójában ezt a miniszterelnök úr ismerte el Őszödön, hogy sokat trükköztek és manipuláltak, szóval azért került pénzügyi válságba a Magyar Köztársaság költségvetése, mert a hiány növekedett, eladósodtunk, iszonyú ára van a pénznek, és önök generálták ezt a hiányt azzal, hogy ahogy mondta, autópályákat építettek per trucc, és hatszoros áron, ott is, ahol nem kellett volna viadukt meg ehhez hasonlók.
Úgy gondolom, hogy hitelezési válság is kialakult, ezt már említettem az állampapírok kapcsán, kifolyt a kezükből a pénz, és kellett hozzá forrás. Ezt pedig a piacon vették meg, de most már nem voltak rá vevők, mármint az állampapírra. Hét éve kormányoznak. Tudják, az a baj, hogy az a válság, amely tényleg van a világon, minket legyengült állapotban ért, ahogy Ángyán professzor úr nagyon helyesen mondta, legyengítették az országot, súlyosabban érinti Magyarországot, mint Európa bármely országát, jó, ha tetszik tudni, mint bármely országát súlyosabban érinti, de ez nyilvánvalóan az önök hibája. Államtitkár úr nem így mondta ezt délelőtt, és nagyon fölcukkolt, amikor mellébeszélt.
Nyomort és szegénységet jelent ez a válság, jó, ha tudja, a gazdasági és pénzügyi válság, mert nagy ára van annak, amit önök hitelbe vettek föl, és munkanélküliséget hozott. Államtitkár úr, tudja, hogy ma Magyarországon a létminimum alatt él az ország egyharmada, 3,1-3,2 millió ember? Létminimum alatt él. Tudja, mekkora nyomor van vidéken?
Én úgy gondolom, hogy gazdaságpolitikája nincs az országnak, és ön is csak csomagokról beszél. Kérem, bontsák már ki a vacak csomagokat, hisz hetedik éve kormányoznak! Mindig csak lózungokat hall az ember, mindenféle programokat, és ebből semmi soha nem megy.
Pénzügypolitika. Na, szóval ez sincsen. Én úgy gondolom, hogy ezt az eladósodás bizonyítja, és mint mondtam, a hitelnek nagy ára van, a kamat.
Tudják, én úgy gondolom, hogy önök nem tudnak másban gondolkodni, csak fiskális politikában, ahol az adót emelik, és elvonásokat eszközölnek.
Megszorítás. Önöknél mindig válság van. Figyeljék meg a kormányzásaikat! Mindig válságot okoznak, és erre megszorítás a válaszuk. Rosszul tanulták, jó, ha tudják, különben ezt is szívesen elmondom önöknek, hogy a pénzügy, ön és a tárcája nem ágazati szerv, hanem funkcionális. Amikor valaki, a farok csóválja a kutyát, egy pénzügyminiszter mondja meg, hogy mire futja és mire nem, óriási baj van, akkor nincs kormányzás, hanem fiskális politika van. Ennek az országnak az a baja, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy fiskális politika uralkodik, és nem a lényeg a lényeg, hanem a büdzsé. De azzal se tudnak jól gazdálkodni, mert mindig fölborul, mindig hiánya van.
Mi sem igazolja jobban, tehát a gazdaságpolitika és a pénzügyi politika hiánya, hogy éllovasból, mélyen tisztelt hölgyek, urak, az uniós tagállamok közt sereghajtók lettünk, hátul kullogunk a francban. (Tatai-Tóth András: Ezt ma még nem mondtátok.) Ez pedig ennek az országnak nagyon súlyos válságot jelent. Az a véleményem, hogy nagyon nem értenek valamihez, de nézzük meg, az Unió mit ajánl erre a helyzetre, Európában a pénzügyi és gazdasági válságra mit ajánl. Azt mondja az Unió: kamatcsökkentés, azon kívül adócsökkentés, munkahelyek megőrzése. Mit ajánlanak még? Kis- és középvállalkozások segítése, fogyasztásvédelem és -élénkítés, beruházásgyorsítás. Tessék megmondani nekem, államtitkár úr, ebből önök mit csinálnak? Semmit, jó, ha tudja, mert ehhez önök nem értenek, úgy néz ki. Mit tesz a kormány ezekből? Ellenkezőjét, és mindenben az ellenkezőjét teszi.
Reakciójuk, hogy ha baj van, akkor bizonyos feladatokból és szolgáltatásokból kivonul az állam. Ilyenkor mondják azt, hogy öngondoskodás. Na, megeszi a csuda! Akkor mi a csudának van az állam, ha mindenről magunknak kell gondoskodni, egészségügyről, oktatásról, sok egyéb másról? Önök kivonulnak, és úgy gondolták, hogy öngondoskodjunk az egészségügyben, az oktatásban, a nyugdíjban és sok egyéb másban. Úgy gondolom, ezek nagy vívmányok voltak, hogy az oktatáshoz mindenki hozzáférhet, az egészségügyhöz és a nyugdíjhoz is.
Tudják, annak idején úgy tanultam, hogy a kormányzásnak három alapelve van. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Gazdaságélénkítés, a gazdaság a legfontosabb, hisz ebből élünk; ha valaki nem élénkíti a gazdaságot - alapja mindennek -, akkor rohad le az ország. Így van? Nincs jövedelem, szeretnénk többet elosztani, és akkor jön a pénzügyi válság. Úgy gondolom, hogy a gazdaságélénkítésről mondják meg önök, mondja meg, hogy mit tettek az elmúlt 6-7 évben!
A következő feltétele a jó kormányzásnak a pénzügyi egyensúly. Ez maguknak végképp nem sikerült, jó, ha tudja. Aztán biztonság. Ezt kimondhatom, a biztonság többet jelent, az a harmadik lába a kormányzás három alapelvének. Az emberek úgy gondolják a szociális válságot, a szociális biztonságot, az egészségügyi válságot, a közbiztonságot, a nyugdíjakat, a jövőképet, az oktatás biztonságát, az esélyegyenlőséget és a felzárkózás lehetőségét - na, kérem, mi aztán nem zárkóztunk fel az Unióban, mert mi lejjebb vagyunk, mint voltunk valaha is!
Mit teljesített ebből a hét év alatt a kormány? Államtitkár úr, válaszoljon! Gazdaságélénkítés, gazdaság? Sehol. Pénzügyi egyensúly? Sehol. Biztonság? Semmiben. Tudja, mi van? Teljes bizonytalanság.
Azt is tudni kell, hogy mi a kormányzás. Én úgy gondolom, és most visszautalok az előző megjegyzésemre, hogy a kormányzás szakpolitikák összessége, és nem pénzügypolitika csak. Tudniillik a szakpolitikák ilyenekből állnak, hogy gazdaság, közigazgatás, egészségügy, szociális, nyugdíj, közlekedés, építésügy, idegenforgalom, és sorolhatnám még, kulturális és oktatás szakpolitikák. Ez a kormányzás és a súlypontok meghatározásának kérdése. Így lehet különben kormányozni. Ehhez pedig, az ágazati szervekhez és szakpolitikákhoz csatlakozik egy másik, a pénzügypolitika, azaz finanszírozás. Én úgy gondolom, hogy az ágazati szakpolitikákat kell hogy finanszírozza, megoldja a funkcionális pénzügyi igazgatás, az államháztartás. Na szóval, az a baj, hogy önök ezt is összekeverik. Úgy gondolom, hogy vissza kell menni az alapvetésekhez, meg kellene tanulniuk ezeket a dolgokat, mert így nagyon rosszul csinálják.
Úgy gondolom, hogy önök nem tanulták meg, csak a fiskális és pénzügyi politikát hangsúlyozzák, nincs szakpolitika, márpedig ezt ma is láttuk a felsőoktatásban, és ez óriási gondokat okoz ma Magyarországon. Viszont tudják, mi van? Ami különben nem szakpolitika: kommunikáció. Hát ennyi szöveget! Nagyanyám azt mondta mindig, hogy fiam, először cselekedjél, aztán beszélhetsz róla. Ezt maguk sose csinálják. (Keller László: Ezt nem tanultad meg.) Én megtanultam. (Mohácsi József: Te vagy a profi!) Ugyanis a tisztességes ember először cselekszik, aztán beszél róla. Maguk mindenről beszélnek, még a miniszterelnök is, összevissza puffogtat minden frázist, mindenről beszél, aztán holnapra elfelejti, semmi se lesz belőle. Úgy gondolom, hogy előbb cselekedni kellene, és utána beszélni róla, és csak kommunikációval pedig nem haladunk előre. Drága is, fölösleges is, meg különben a jót észreveszik az emberek, jó, ha tudják, régóta így van.
(20.50)
Ne tévesszük el az arányt meg a sorrendet! Én erre hívom föl a figyelmüket, és ez a 2009. évi költségvetésre is vonatkozik. Elvesznek, amit már mondtam, sokat vesznek el valahonnan, utána úgy kommunikálják, hogy valamit visszaadtak. És akkor itt vannak a megmentők, dehogyis van rosszul, és akkor próbáljunk mindenféléket magunknak csinálni, meg ugrándozzunk az égig, mert a kormány valamit visszaadott abból, ami különben is járt, vagy korábban szerzett jogunk volt. Például mondom én ezt, hogy közoktatás, mai vitatéma, oktatás. Elveszik a 13. havit, de adnak osztályfőnöki pótlékot. Marha jó! Ne haragudjanak meg, de az osztályfőnöki pótlékot hogy lehet összehasonlítani a fizetés 10 százalékával?! Az is kell, meg az is kell. Meg kell rá teremteni a forrást.
Aztán a kistérség. Hét és fél milliárdot elvesznek, aztán most tapsikoljak, hogy kettő és felet nagy nehezen majd valahogy kibrusztolnak. De ez nem oldja meg a problémát, szétverik ténylegesen azt, amit sikerült egyáltalán a reformokból, amit önök reformoknak hívnak, valamit elintézni és elérni. No, szóval, tudják, erre az jellemző, hogy két kézzel elvesznek, s egy kézzel adnak csak. Vagy mondhatjuk másként is, hogy egy kézzel adnak, s kettővel elveszik. Mindenféleképpen rosszul járunk.
Én úgy gondolom, hogy fordítva ülnek a lovon. Tisztelt Államtitkár Úr! Önnek szólok. Ma is többször mondta, és az ellenzéket kárhoztatta. Jó, ha tudja, hetedik éve kormányoznak. Aztán a kormány dolga, hogy ide behozza a törvényjavaslatokat, és kormányozzon. Mit követelnek tőlünk? Nem ez a szereposztás! Nekünk arra kell ügyelni, hogy a Magyar Köztársaság érdekeit szolgálja az önök kormányzása. Hát, nekünk nincs mire ügyelnünk, mert önök nem szolgálják. Jó, ha tudja. Amúgy mondta egy nagyon híres ember, azt hiszem, Ford, hogy a kormány legyen a nép szolgája, és csakis az legyen. Nahát, önök ehhez le kellene hogy higgadjanak, és megtanuljanak kormányozni, aztán meg szolgálni is, mert különben ezt nem jól csinálják. Úgy gondolom, hogy nem hatalomról kell itt beszélni, szolgálatról, és ez a szolgálat nagyon rossz.
Aztán hadd mondjam el én azt is, én tisztában vagyok az ellenzék dolgával, és tudja mit? Lehet különben velünk tárgyalni, és lehet hasznos javaslatokkal az ország javát szolgálni, de ilyet nem kaptunk. Tehetek én róla, hogy nem hoztak ilyet ide? Egyszer sem volt ilyen. A reformokról ne is beszéljünk, mert önök reformnak nevezték azt, amit össze kívántak kókányolni, és hozzáteszem: azt törvénysértő módon, ugyanis nem volt hatástanulmány sosem. És tudják, mi a baj? A dolgok mindennel összefüggnek, és ha ezt önök nem számítják ki, ott állunk, ahol mi állunk most, Magyarország.
Nem fogadnak el semmit, államtitkár úr, tőlünk. Ne is mondja, sohasem fogadtak el. Önök dölyfösebbek annál, hogy egy ellenzéki javaslatot elfogadjanak, tudja? Lehet, hogy a hatalomnak ez az arculata és az ars poeticája, önöknél meg kifejezetten, de ez rossz. Én úgy gondolom, ez nem szolgálja a Magyar Köztársaság érdekeit. Önteltek és elutasítóak. Ezt azért merem így kimondani, mert ön is ezt tette ma egész nap. Jó lenne, ha ön is tudná, hogy a minisztert meg az államtitkárt szolgának szokták nevezni, ugyanis régi mondás. Tudja, hogy mit fogadunk el és miben vagyunk partnerek, nálam egy feltétel van: mi jó az embereknek, mi jó ennek az országnak. Önök pedig nem ezt teszik. Úgy gondolom, hogy partnerek vagyunk mindenben, ami jó az embereknek, de sajnos ilyen témát nem találunk.
Aztán kormányzati felelősség: önök felelősek ezért az egész katyvaszért, jó, ha tudja. Önök. Önök kormányoznak, és nem az ellenzék. Én úgy gondolom, hogy a kormány a törvényalkotást időben, hatásaiban megvizsgálva kell hogy előterjessze, és szabályozni kell, alakítani kell a gazdasági és a szakpolitikákat és a pénzügyi politikát is időben. Ez alkalmazkodást jelent. Ami nagy baj, hogy ma Magyarország az önök kormányzása alatt semmilyen változáshoz nem tudott időben alkalmazkodni. Tudják, mit tettek be nekünk? Salátatörvényeket, ráadásul még a jogalkalmazók sem tudják ezt használni.
Szóval, hol a pénz? Ezt a kérdést sokszor föltehetjük. Nem tudom, hogyan lehet büszke arra, hogy ilyen struccpolitikával, ilyen dacpolitikával utakat építettek ötszörös, hatszoros áron, tehát jó arról beszélni, hogy mibe került. No, úgy gondolom, ilyen eredményekre ritkán van szükség, mikor valaki két kézzel szórja a pénzt.
Az is bosszant a költségvetés kapcsán, nem futja semmire sem, elnök úr, és akkor az uniós pénzeket úgy adják elő, mint ha a kormány szívességéből kapnánk. Nem az. Jár nekünk, Magyarországnak. Nem a kormánytól, az Uniótól. Önöknek pedig hatásosan kell közreműködnie, fölgyorsítani mindazokat, amelyek itt most húzódnak és túlbonyolítottak, mert pápábbak a pápánál.
Régió. Nekem ne mondják, hogy ez olcsóbba kerül, ez csak többe kerül, és ráadásul még nem is képzett szakemberek vannak. Elnök úr, háromszorosába kerül, mint a régi közigazgatás. Háromszorosába. Adataim vannak rá. Úgy gondolom, a 2009. évi költségvetés úgy rossz, ahogy van, mert nem szolgálja a Magyar Köztársaság érdekeit, fűnyírós, fiskális restrikció, lehúz, elszegényít, és mindenkitől elvesz. Tudják, ha a fogyasztást beszűkítik és megszorítanak, az viszi le az országot. Jó, ha tudják. Kérem szépen, abból még nem volt föllábalás és előremenekülés, ha valaki csak mindent elvett. Gondolják végig, ha az emberek kevesebbet fogyasztanak, akkor ebben az országban kevesebb a bevétel. És itt van a 2009. évi költségvetés nagy hibája, önök és a Számvevőszék szerint is kockázatos a költségvetés, mert ugyanakkor, amikor megszorítanak, ugyanolyan szinten számítják az áfabevételt, az szja-t, a tb-járulékot. Aztán nem beszélek arról, hogy a megszorítások következtében rengeteg munkanélküli lesz, tehát még a szociális kiadások is növekednek. Nem változott semmi Őszöd óta, úgy gondolom, nagy baj, és ez nagy hiba.
Aztán végképp felháborított, Keller képviselő úr, a költségvetési törvény vitája után a költségvetési bizottságban az ön sikerpropagandája. Hogy sikerült elérni azt, hogy ezt az országot megszorítsák, ezt ön sikerként könyveli el, ne haragudjon meg, nekem égett az arcom az ön ilyen felelőtlen kijelentésétől. Ha valaki sikerként tudja elkönyvelni azt, hogy a legvacakabbul állunk az uniós tagállamok közül, hogy megyünk lefele, és még csak az alagút nem végét, az elejét sem látjuk már lassan, akkor ha ezt valaki sikerként könyveli el, ez, úgy gondolom, szélhámosság is, és sértő és megalázó.
Elnök úr, köszönöm a lehetőséget, hogy szólhattam.
Keller képviselő úr, önnek pedig azt tanácsolom, alázattal kormányozni és ésszel. (Ivanics Ferenc tapsol.)
