DR. SZILVÁSY GYÖRGY
DR. SZILVÁSY GYÖRGY
DR. SZILVÁSY GYÖRGY tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a szót. Képviselő úr néhány állítása meglep. Nem gondolom, hogy a Kenedi-bizottság jelentésével kelnek és fekszenek a képviselő hölgyek és urak, de képviselő úr különösen felkészült ebben a témakörben. Engedjék meg, hogy fölolvassak néhány bekezdést ebből a jelentésből, amely bekezdések összefüggésben vannak azzal, amire Gulyás képviselő úr célzott, először is a 2003. évi III. törvényt követő iratátadásról, a Gálszécsy-bizottság jelentéséről.
(8.40)
A 2003. évi III. törvény számos paragrafusát okkal illeti bírálat, egy nagyon kedvező következménye azonban elvitathatatlan: nagy mennyiségű állambiztonsági iratot szivattyúzott át az iratőrző szervektől a levéltárba, a bizottság összesítése szerint 205 374 irattételből 154 897 tételt, 75,4 százalékot. Ez mind az információs kárpótlás, mind - és főleg - a tudományos kutatás, a kommunista múlt megismerése szempontjából nagy előrelépést jelent; majd ezt követően egy idézet az iratátadás mai állapotáról, ez a 214. oldalon olvasható a Kenedi-bizottság jelentésében: a fennmaradt állambiztonsági iratok 92 százaléka, 3828 folyóméter az ÁBTL-be került, összesen 8 százaléka, 320 iratfolyóméter van jelenleg az öt nemzetbiztonsági szolgálat őrizetében. Ezt tehát nem az interpretátorok mondják, hanem maga a bizottsági jelentés.
Néhány mondat a szolgálatok szerepéről, illetve működéséről. A bizottság számos esetben - ezt jegyzékben több, de nem minden konkrét helyen jelöltük is - a 2003. évi III. törvény alapján sem látja indokoltnak a minősítési gyakorlatot, de mivel annak előírásai eltérőn is értelmezhetők, ezért nem állíthatja, hogy az NBH gyakorlata jogsértő lenne. Semmiféle bizottság nem kérheti számon a jogalkalmazón a jogalkotó fogyatékosságait, vagy a legismertebb kiszivárogtatásoknál megállapítható, vagy legalábbis alaposan feltételezhető, hogy az adatok, bár azok rendelkezésre álltak, nem az NBH-ból kerültek törvénytelenül ki. Ugyanakkor a szolgálat törekedett arra, hogy a vonatkozó iratokat ezt követően a 2003. évi III. törvényre hivatkozva esetenként akár soron kívül átadja az ÁBTL-nek. Éppen az átadott iratok alapján megalapozottnak tűnik az NBH nyilatkozata, hogy megállapítását követően a vonatkozó iratokban semmiféle iratmegsemmisítést nem hajtott végre, egyes más szolgálatokkal ellentétben.
Végezetül: nem mulaszthatjuk el annak megállapítását, szól a jelentés, hogy az Információs Hivatal megfelelő technikai feltételeket biztosított munkánkhoz. Kérdéseinkre készséges és érdemi válaszokat kaptunk, ami jelentős mértékben megkönnyítette a munkánkat. Segítségükért köszönetünket fejezzük ki, azaz leszögezhetjük, hogy a 2003. évi III. törvényt követően a szolgálatok minden tekintetben az iratátadást és az iratmegsemmisítést illetően is törvényesen jártak el, és szolgálták a kormány, az Országgyűlés akaratát.
Mi a politikai szándék? - amint Gulyás képviselő úr ezt felveti. 2003 óta egyértelmű és töretlen ez a politikai szándék, amit rögzítünk: az információs kárpótlás minél szélesebb körű megvalósítása az ország nemzetbiztonsági érdekeinek és alkotmányos követelményeinek figyelembevételével. Ezt bizonyítja a Kenedi-bizottság léte már önmagában is, amely a Gálszécsy-bizottság jelentését követően volt hivatott ellenőrizni a szolgálatok működését, és kérte a kormány a bizottságtól, hogy tegyen javaslatot az esetleges eljárási vagy törvényi módosításokra. Ez megtörtént. A Kenedi-bizottság egyébként többszöri határidő-módosítás után, ami érthető volt, letette a javaslatait, és ez alapján - ez már nyilvánosságra került - a kormány december 15-ig készíti el a törvénymódosítási koncepciót, ami alapján parlamenti, társadalmi, ötpárti és egyéb vitára is sor fog kerülni.
Abban egyet kell értenünk, hogy a törvénymódosításnak nem egyszerűen csak kormányzati szándékot kell tükröznie, hanem egyfajta össztársadalmi szándékot is.
Végezetül a mágnesszalagok ügye, ebben is többször nyilatkoztam én magam is: semmiféle szándék nincs a mágnesszalagon tárolt információk visszatartására, törvénytelen eltitkolására, ugyanaz a folyamat következik be a mágnesszalagok esetében, mint a papír alapú információknál is. Láttuk és érzékeltük, a műszakilag lehetséges mértékig, ameddig el lehet menni, ez meg fog történni. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy az akadályozó tényezők nullára csökkenjenek, s ezt követően ennek a feldolgozása is ugyanúgy lehetővé válik, mint a papír alapú információké.
Köszönöm a szót és a meghallgatást. (Taps az MSZP padsoraiban.)
