GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy történész-levéltáros barátom fogalmazott úgy a napokban, hogy a globális válság azért talált Izland mellett bennünket leginkább telibe, mert mindent elkenünk, ügyeskedünk. Ahogy Békesi László is fogalmazott, a politika megalkuvásai, bátortalansága vezetett ahhoz, hogy Magyarország messze sebezhetőbb, mint a régióban a versenytársai. Ugyanez a folyamatos ügyeskedés, elkenés, megalkuvás, a pillanatnyi érdekek mentén hozott rossz döntések vezettek oda, hogy közel húsz évvel a rendszerváltás után szégyenszemre az utolsók között kullogunk itt Közép-Kelet-Európában az egykori kommunista országok közül az információs kárpótlás, a közelmúltunk megismerhetősége, az állambiztonsági iratok nyilvánossága tekintetében.
A Kenedi-bizottság jelentése azzal szembesít bennünket, hogy a magyar közvélemény megvezetése, az iratmegsemmisítések, -eltüntetések gyakorlata, az információk indokolatlan visszatartása, manipulálása - szörnyű, de következmények nélkül - a rendszerváltást követően sem ért véget. Sőt, ez a manipuláció a mai napig tart. Elég, ha a Kenedi-jelentés körül megszólalók állításait vesszük szemügyre. Szemben azzal a félrevezető állítással, miszerint az állambiztonsági iratok 93 százaléka átadásra került, és mindösszesen 7 százalék maradt a szolgálatoknál, a szakértői bizottság jelentése szerint 29,5 százaléka maradt a volt katonai és polgári biztonsági szolgálatoknál az állambiztonsági szervek működésére vonatkozó iratok közül.
Érdekes, hogy az egykor e területet felügyelő miniszteri rangú politikusoktól, a történettudomány avatott képviselőitől, továbbá az MSZP szakpolitikusától is elhangzik ugyanaz az állítás: van elég kutatnivaló a levéltárakban, feledkezzünk el azokról a tételekről, amelyek ott maradtak a szolgálatoknál. Kiket és mit képviselnek ezek a véleményformálók? Valóban ez volna a közérdek? A kutatók érjék be és legyenek elégedettek a szelektív módon eléjük tett iratokkal? Vagy a múlt rendszer működését, közelmúltunkat megérteni akarók, a szélesebb közvélemény kapja azt, amit eléjük tesznek? Kik döntenek, dönthetnek arról, hogy mi az, ami a rendszerváltás után a köz nyilvánosságára tartozik? Azok, akik azt mondják, hogy titkosítsuk a mágnesszalagokon rejlő információkat 2060-ig? Azok, akik azzal etetnek bennünket, hogy a mágnesszalagok tartalma megismerhetetlen, előhívhatatlan?
A jelentésben azt olvasom, hogy a nyilvántartás története cáfolja azt a közhiedelmet, miszerint akár az államvédelmi, akár az állambiztonsági szervek valamiféle önálló életre keltek volna. A valóságban mindvégig érvényesült a totális pártellenőrzés. A szolgálat nem cél volt, hanem eszköz, végrehajtója a mindenkori párt akaratának.
Tisztelt Országgyűlés! Most milyen érdekek, akaratok mentén kell a nyilvánosság elől rejtve tartani a pártállam működését? Mert bizony a rendszer megismeréséhez a visszatartott iratok nyilvánossága is hozzátartozik. A jelentés nyilvánosságra kerülése óta hónapok teltek el, ugyanakkor a kormány még érdemi döntéseket nem hozott. Javaslom, szülessenek ilyen döntések, legyen előhívása a mágnesszalagoknak, archiválása, civil kontroll mellett pedig a tartalom felülvizsgálata, és kerüljenek ezek a tartalmak a nyilvánosság elé - ez ilyen egyszerű. Döntsön a jelentés más fontos javaslatairól is a kormány! Legyen egy olyan törvény, amely rendelkezik végre arról, hogy a rendszerváltás szellemiségeit, normáit figyelembe vevő múltfeltáró törvénye legyen Magyarországnak. Az SZDSZ éppen ezért a jövő héten benyújtja a parlamentben a saját javaslatait, hiszen idáig a kormány ilyen javaslatokkal nem állt elő.
Az európai normákat tartalmazó jó példa lehet számunkra a német szabályozás. Sokat tanulhatunk a szlovákok vagy újabban a csehek törvényi szabályozásából is. Ki kell mondani, hogy a diktatúra valamennyi köziratának közlevéltárakban a helyük. Ki kell mondani, hogy az elmúlt rendszer iratai indokolatlan titkosításához jogállamunknak nem fűződik érdeke. Ha a keletkeztető vagy jogutódja ragaszkodik valamely irat nyilvánosságához, az legyen bíróság előtt megtámadható; az állambiztonsági szervezet tisztje, hálózati személye, hivatalos vagy társadalmi kapcsolata, az illetékes állami vagy párttisztségviselő hivatalos személyként adta vagy kapta a jelentést. Ezzel kapcsolatban tehát a német szabályozással összhangban személyiségi jogokra való hivatkozással nem maradhat rejtve a nevük a nyilvánosság előtt. A megfigyeltekre, a róluk készített jelentésekre, lehallgatási dokumentumokra értelemszerűen más szabályozás vonatkozzék. Biztosítani kell az iratok nyilvánossága és megismerhetősége érdekében az iratok interneten történő elérésének, illetve közzétételének a feltételeit.
Tisztelt Országgyűlés! Mostanában szokás arról beszélni, hogy úgy általában nincs meg a megfelelő politikai akarat. Most tegyük tisztába: részünkről, az SZDSZ részéről megvolt és meg is lesz a kellő politikai akarat. Nem volt meg ugyanakkor ez a politikai akarat a rendszerváltás után, amikor az MDF adott kormányfőket és titokminisztereket. Nem létezett ilyen politikai akarat az Orbán-kormány idején, hiszen ők is adtak miniszterelnököt és titokminisztereket, és hiányzott a politikai akarat több kisebb-nagyobb eredményt hozó nekibuzdulás ellenére (Az elnök csenget.) az MSZP-SZDSZ koalíciós kormányok idején is, ahol a szocialisták adták a kormányfőt és a titokminisztereket. Tegyük tisztába a dolgokat! (Az elnök csenget.) Legyen az önök részéről is meg a szükséges politikai akarat!
Köszönöm a figyelmüket.
