BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Emberi jogaink nem azért vannak, mert törvényhozók, politikusok vagy filozófusok egyszer úgy döntöttek, hogy legyenek már emberi jogaink. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amelyet éppen 60 évvel ezelőtt fogadott el az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése, kimondja: minden emberi lény szabadon születik, és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek ésszel és lelkiismerettel bírván, egymás iránt testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.
Holnapután, december 10-én van az emberi jogok világnapja, amely minden évben alkalom arra, hogy szembenézzünk az emberi méltóság aktuális helyzetével Magyarországon. Túl nagy büszkeség nem tölthet el bennünket. Tudjuk, az emberi méltóság tisztelete, az emberi jogok védelme sohasem csak a kormány feladata, hanem mindig feltételez egy közösségi kulturáltságot, erős közbizalmat, öntudatos polgárokat és polgárok önkéntes szerveződéseit. De azt is tudjuk, hogy a jogállamba vetett hitet, azt a bizalmat, hogy az állampolgár megbízhat az államban, amely megvédi őt s jogait, legsúlyosabban éppen az állam, a kormány rossz működése képes megrendíteni.
Bár ennek a megrendülésnek számos jele van 2008-ban a magyar állampolgárok között, én mégis - ugye, megbocsátják ezt nekem - a legsúlyosabbal kezdem, amelyet azóta sem sikerült rendbe tennünk. 2006 szeptemberében és októberében a kormányfő őszödi beszéde után érte Magyarországot, a magyar jogállamot az elmúlt húsz év legsúlyosabb támadása. Rendőrök százai vették semmibe a gyülekezési jogot Budapest utcáin, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a bántalmazás és a kínzás tilalmát s számos más törvényt is. Ezt azóta az ügyészség és a bíróság számos esetben megállapította.
Akár napirendre is térhetnénk végre az események fölött, ha mindez a brutalitás nem politikai utasításra és bátorításra történt volna. Magukról megfeledkező rendőrök mindenütt vannak, ez még nem minősíti az egész, több tízezres rendőri állományt. De hol az az ország, ahol 2006 szeptembere és októbere véres éjszakái után egy miniszterelnök így nyilatkozik? Idézem: “Miközben egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát, és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne-e valahogy ezt megköszönni.
(12.30)
Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, ha a munkakörülményeiken javíthatnánk.”
Ezt a blogbejegyzést Magyarországon lehetett olvasni egy ideig, később törölték a blogból. Nem tudom, hogy a miniszterelnök úr új könyvében szerepel-e ez a bejegyzés.
Természetesen nem az a baj, hogy a kormányfő lakást, jobb megélhetést ígér a rendőröknek, ez helyes, sőt meg is kell nekik adni, hanem hogy ezt egy olyan ügy kapcsán teszi, amely miatt szinte valamennyi emberi jogi szervezet, az ENSZ illetékes bizottsága, az Európai Bizottság illetékesei, az országgyűlési biztosok, az ügyészség és a bíróság is elmarasztalta a rendőröket. Ez a tény bizony súlyosan rongálja a közbizalmat, és bizalom nélkül nem lehet hatékonyan a törvénysértőkkel szemben sem fellépni.
Az emberi jogok fontos mutatója, hogy számíthat-e a közösség minden tagja, minden polgára arra, hogy ha bajba kerül, megvédi az állam. Ma ez a biztonság számos területen hiányzik. Megint csak országgyűlési biztosok vizsgálatai jelzik évek óta, hogy az egészségügy átalakítása, többek között a pszichiátriai intézet, az addiktológiai intézet bezárása, a szárnyvonalak megszüntetése, a magyar vidék nyomorúságos helyzete, mindezek végső soron az emberi méltóság sérelmét eredményezik, kilátástalan helyzetbe hozva honfitársaink jelentős részét.
S végül a személyi és vagyonbiztonsághoz való jog. Az elmúlt hetek hírei, a brutális bűncselekmények, amelyek mindannyiunkat megdöbbentettek, rávilágítanak a magyar állampolgárok kiszolgáltatottságára. Ki védi meg emberi jogainkat? Minden ember élete egyformán fontos kell hogy legyen, akár Olaszliszkán, akár Nagycsécsen, akár Pécsett, akár Kiskunlacházán, akár Budapesten, akár Dunaszerdahelyen éri támadás az emberi életet, az emberi méltóságot, a mérce ugyanaz kell hogy legyen. Az áldozatokat meg kell védeni, akár gyermekek, akár idősek, akár bűnösök, akár ártatlanok, akár romák, akár nem romák, akár magyarok, akár nem. A bűnösöket pedig meg kell büntetni jogállami eszközökkel, tiszteletben tartva egyébként az ő emberi jogaikat is.
És még egyszer az áldozatokról. A legfájóbb, amikor tetteseket, csőcseléket csinálnak belőlük: kriminalizálásnak hívják ezt. 2006 őszének áldozataival ez történt. Akik ebben tettestársak, a kriminalizálásban, azoknak ajánlom ezt a könyvet (Felmutat egy könyvet.), az áldozatok igazi arcát, Kormos Valéria Embervadászat utasításra című könyvét. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak külön ajánlom, és ígérem, hogy a felszólalás után a titkárságon leadom önnek ezt a karácsonyi olvasmányt.
Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps a Fidesz, a KNDP és az MDF soraiban.)
