DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a törvényjavaslat továbbfejlesztése érdekében kifejtett jelentős aktivitást a parlament és a parlament minden pártja részéről. A törvényjavaslathoz, mint elhangzott, igen sok módosító javaslat, most már kapcsolódó módosító javaslat is érkezett. Mindegyik jóindulatú, az ügyet segíteni szándékozó javaslat volt.
A segítő szándékot szinte mindenütt érzékeltük, annak ellenére, hogy kevesebb a támogatotti sor. Ennek inkább az az oka, hogy a célszerűbb és működőképes megoldások irányát más módon tudjuk elképzelni. Szakmai egyeztetéseket kell arról folytatni, hogy ezek a jóindulatú javaslatok hogyan tudnak integrálódni a törvény egészében.
Nagyon fontos számunkra az, hogy valóban a legszélesebb körben elfogadott legyen a javaslatunk. Az utolsó percig küzdeni fogunk azért, hogy ennek a javaslatnak a szakmai koherenciája megmaradjon, de egyébként a legszélesebb parlamenti és társadalmi támogatottságot élvezze, hiszen ez adja meg ennek a törvényjavaslatnak a bizalmi elemét, ez adja meg azt a lehetőséget, hogy az állampolgárok sokasága használja majd azt az eszközrendszert, amit most számukra megteremtünk. Éppen ezért az eredeti szándéktól eltérően elválik egymástól a közigazgatási eljárási törvény és az elektronikus közszolgáltatási törvény. A Ket.-et még idén elfogadja a parlament.
Ugyanakkor arról szeretném a Házat tájékoztatni, az érintett képviselőket megnyugtatni, hogy a két törvényjavaslat koherenciája fennmarad. Folyamatosan egyeztetünk az igazságügyi miniszter úrral arra vonatkozóan, hogy ez nem jelenti azt, hogy annak ellenére, hogy később szavazzuk meg az elektronikus közszolgáltatási törvényt, az a valós igény, hogy a két törvény ikertörvényként működjön együtt, meg fog valósulni az elfogadás időbeli elcsúszásától függetlenül. Ebben az értelemben azonban valóban az a helyzet, hogy nincs értelme most nagyon siettetni a szakmai munkát, gyors szavazással lezárni, elvágni az esetleges együttgondolkodások lehetőségét. Ezért is van az, hogy a Kiss Péter kancelláriaminiszter úrral való megbeszélés alapján tájékoztatom arról a Házat, hogy a kormány nem fogadja el, nem nyújtja be csütörtökön a támogatotti listát, ezzel lehetővé téve azt, hogy még a januári szakaszban a parlament bizottsági módosító indítványokkal lényegében olyanná formálja ezt a törvényt, amelyik a konszenzualitást a továbbiakban is segíteni fogja.
Kötelességem azonban elmondani: volt egy olyan kérdéskör, amelyben továbbra sem látok indokot arra, hogy szűkítsük a benyújtott javaslat terjedelmét, ez pedig a rendszer potenciális kiszélesedése, az, hogy valóban elektronikus közműként és nem kizárólag szorosan vett hatósági tevékenységre vonatkozzon maga a törvény. Ez rendkívüli fontosságú. Én látom azt az esélyt, hogy ebben az irányban meg tudjuk győzni a partnereket arról, hogy ne szűkítsük a törvény terjedelmét, hiszen pont ezzel van lehetőség arra, hogy az elektronikus kommunikáció valódi közművé váljon, és ez a szolgáltatás egészére kiterjedjen.
Az persze nyilvánvaló, ez csak az első lépés abba az irányba, hogy valós információs közművet tudjunk teremteni, amely a felhalmozott tudáshoz való ismeretekhez hozzájutást segíti elő. Azt hiszem, a törvény a végleges formájában alkalmas lesz arra, hogy egy ilyen közmű típusú szabályozás alapjaként kerüljön elfogadásra.
(11.20)
Ugyanakkor nagyon fontos - és ez értékelhető -, hogy a rendszer megfelelő átláthatóságát, transzparenciáját biztosítani lehessen. Ez az igény megfogalmazódott a parlamenti vitában, megfogalmazódott a bizottsági vitában, kiemelt a mi számunkra is, ugyanakkor az eddigiekben nem láttunk olyan benyújtott módosító javaslatot, ami közvetlenül alkalmazható erre, hiszen olyan szervezeteket igyekeztek a benyújtott módosító javaslatokban ellenőrző helyzetbe hozni, amelyeknek egyébként jogukból adódóan ellenőrizni kell ezt a szervezetet, nem pedig hitelesíteni a folyamatot.
Ezért azt gondolom, hogy közösen kell azon még dolgoznunk, hogy olyan megoldást találjunk, amely biztosítja a jelentős infrastruktúra és információforrás felett a hitelességi, átláthatósági kontrollt, ugyanakkor független is marad tőle, azaz nem kap felette hatósági jogosítványokat, hiszen a hatósági döntések törvényszerűen megtámadhatóak és vitathatóak kell legyenek a továbbiakban is egy demokratikus jogállamban.
Az a kérésem a parlamenti képviselők és a pártok felé is, hogy ezen gondolkodjunk közösen. Nem szeretném én a parlamenti bizottságok számát növelni, de például akár a számvevőszéki bizottság, akár más típusú olyan parlamenti bizottságok, amelyek nem nagyon-nagyon széles feladatokat, de nagyon fontos, össztársadalmi szempontból kiemelt feladatokat látnak el - vagy lehet, hogy indokolt egy ilyen parlamenti bizottság felállítása, amely kellő átláthatóságot jelent mindenki számára, ugyanakkor nem beavatkozó jellegű és nem hatósági jellegű felügyeletet gyakorol a központi rendszer felett.
A magam részéről azért is örülök annak, hogy van még idő arra, hogy erről a gondolatról tovább beszélgessünk, vitatkozzunk, és akár a közjogi munkacsoportok és az informatikai munkacsoportok bevonásával egy olyan bizottsági módosító javaslatot kapjon a Ház, amely azt a kérdést kezeli, hogy valóban össztársadalmi érdekből minden parlamenti erő szakmailag megfelelő belelátást biztosítson anélkül, hogy hatósági ellenőrző jogosítványokat kapna, hiszen ezt az ellentmondást kell feloldanunk.
A kormány, még egyszer szeretném jelezni, nyitott arra, hogy ebben együtt gondolkodjunk, ugyanúgy, mint ahogy igyekeztünk eddig is nyitottságot mutatni. Szeretném a kormány nevében még egyszer kifejezni köszönetemet a tekintetben, hogy szintén ugyanezt a bizalmat érzékelték az eddigiekben a parlament minden pártja irányából.
Elnök Úr! Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és külön köszönöm hozzászólásukat. (Taps az MSZP soraiban.)
