DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság tagjai előadásában hallottuk azokat a problémákat, amelyek felvetődtek az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban a törvény tárgyalása kapcsán, de Pelczné Gáll Ildikó is érintette ezt a kérdést a Fidesz előadójaként. Én mint olyan képviselő, aki ezzel a témával, az élelmiszer-biztonsággal folyamatosan foglalkozom, mert civil hivatásomnál fogva is erre predesztinálva vagyok, csupán szeretnék ráerősíteni ezekre a kardinális kérdésekre.
Ha meg tetszettek figyelni a két bizottsági előadó, Bagi Béla és Herbály Imre expozéját, feltűnő, hogy milyen sok hasonló megállapítás volt a két előadó között. Igen, élelmiszer-biztonságban nincs jobb- és baloldal, élelmiszerben csak egyfajta van: jó élelmiszer vagy rossz élelmiszer. Bár élelmiszer-fogyasztóban van jobb- és baloldali, de ott is elsősorban élelmiszer-fogyasztó van. Tehát valóban ez az a terület, amely bizonyos megoldások tekintetében általában különbséget jelent közöttünk a vita során, különbség van, de a cél érdekében és a cél megfogalmazásában a mezőgazdasági bizottságban és a nyilvánosság előtt is ezekben a kérdésekben egyet szoktunk érteni.
Szeretném elmondani részben önöknek, képviselőtársaim, részben a nyilvánosságnak, hogy az uniós csatlakozás előtt a magyar élelmiszer-ellenőrzés sokkal szigorúbb volt, sokkal megbízhatóbb élelmiszert juttatott az asztalra, mint a liberalizált európai uniós élelmiszer-fogalmazás. Hogy mást ne mondjak, például amikor egy új terméket akart valaki gyártani még annó dacumál a csatlakozás előtt, akkor ezt engedélyeztetni kellett az illetékes hatóságnál. Most be kell mutatni a gyártmánylapot tudomásulvétel végett. Az a filozófiai változás történt az Európai Unióban és így nálunk is, hogy a gyártó felelős, hiszen ha most hallgattuk a főállatorvosunk nyilvánosság előtti magyarázatát éppen a dioxinos sertéshúsra, arról beszél, hogy a gyártó felelőssége, a márka felelőssége. Ehhez szoktuk mi hozzátenni, hogy nagyon szép ez a piaci felfogás, de azért az igazi az, amikor az ellenőrzés hatékony és megbízható.
Azzal is egyetértünk természetesen, én magam is egyetértek azzal, hogy ennek a törvénynek a tartalma, az áruk szabad áramlása a kölcsönös elismerés elvének megfelelően számunkra is természetesen előnyös, mert a mi exportorientált mezőgazdaságunknak is ez előnyös lehet. Igen ám, de azért az alapvető kérdés mindig az, hogy milyen élelmiszer jut az asztalra. Éppen ezért egyetértek azokkal a felszólalásokkal és aggályokkal, hogy az egész Európai Unióban meg kellene reformálni valahogy az élelmiszer-biztonságot, és ne gondoljuk azt, hogy a mi kicsinységünk miatt, mert kis nemzet, kis ország vagyunk, a nagyok majd diktálnak. Nem, mi egyenrangú partnerek vagyunk.
Egyébként is élelmiszer-termelés szempontjából Európában majdnem nagyhatalomnak is számíthatunk, de legalábbis középhatalomnak, csak figyeljünk oda, hogy mennyire féltékenyen figyelik a mi agráriumunkat és a mi agrártermelésünket. Hogy mást ne mondjak, most a Négy Mancs hogy beletenyerelt a libatömésbe! Miért? Azért, mert olyan piaci érdekek húzódnak meg mögötte - és ezt nyugodtan el merem mondani még akkor is, ha bíróság elé állítanak -, amely befolyásolja ennek a tiszteletre méltó szervezetnek a működését. Ott van, kérem szépen, a probléma, a munkahely; nem akarom folytatni, e Ház falai között is beszéltünk már erről, hiszen közös javaslatot is nyújtottunk be, és kértük a kormányt a megoldás irányába való lépésekre.
Most is mit tehetünk mást, mint a kormányhoz fordulunk, nemcsak azért, mert az ellenzék szeret a kormányra mutogatni, hanem, ha tetszik, ha nem, a mindenkori kormánynak van felelőssége a legkülönfélébb ügyekben. Éppen ezért azt gondolom, hogy a kormányzatnak kell a lehető legnagyobb garanciát megteremteni ahhoz, hogy ne kerüljön például dioxinos ír hús a magyar asztalra. Hogy lehet ezt megteremteni?
Azt is tehetném, hogy azt mondom, tisztelt kormány, tessék idehozni a javaslatokat, aztán majd megtárgyaljuk. De szokásomhoz híven hadd adjak egy tanácsot is a kormánynak, ami ugyanaz, amit elmondtak képviselőtársaim: Brüsszelben, az Európai Unió Bizottságában kell kezdeményezni azt, hogy az élelmiszer az áruk szabad áramlása fejezetben egy különleges helyet foglaljon el, ahogy például a fegyver - nem említették, azt hiszem, de az is olyan áru -, bizony egészségre ártalmas dolgok, környezetvédelmi szempontból fontos áruk. Ezek kivételt képezhetnek.
(13.30)
Azt gondolom - csak szeretnék ráerősíteni arra, amit Herbály képviselő úr és Bagi képviselő úr is megemlített -, hogy kezdeményezzük az Unióban! Vizsgáljuk felül, hogy az élelmiszer mint különleges stratégiai áru, szabad-e, hogy bent maradjon így, ebben a fejezetben és a közös megfeleléssel. (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem.) Akkor rosszul vagyok informálva, de úgy tudom, hogy tulajdonképpen a gyakorlat azt mutatja, hogy ez így történik. Azt gondolom, hogy ha ebben a törvényben nincs benne, akkor egy másik törvényben kell megfogalmazni azt, hogy megfelelő módon történjen a piacon, az élelmiszer-fogyasztók igényeinek megfelelően.
Ami a másik része viszont, az nem brüsszeli kérdés, hanem magyar kérdés, itthoni kérdés, hogy mit tehetünk azért, amit úgy szoktunk említeni, hogy élelmiszerszemét kerül be az országba, mit tudunk tenni ellene? Ez nem e törvény tárgyalásához tartozik talán, de azért megemlítem az ellenőrzés fontosságát. Angliában ismereteim szerint megszabják, hogy melyik határállomáson jöhet be az élelmiszer.
Ismereteim szerint semmi akadálya nincs - és ha rosszul tudom, az államtitkár úr majd kijavít -, hogy meghatározzuk azt, hogy melyik határállomáson jöhet be Magyarországra élelmiszer. Ehhez már tudunk kapcsolni egy olyan ellenőrzési rendszert, hogy akár a határhoz közel vagy akár a határon vagy az érkezési állomásnál vizsgálatot tud végezni a hatóság, tehát meg tudjuk oldani az időben végzett ellenőrzést. Persze, erre szokták azt mondani, hogy ez pénzbe kerül. Nemrég egy felszólalásomban mondtam itt a parlamentben, hogy el kell dönteni, hogy a közigazgatás csak teher, az ellenőrzés csak teher az adófizetőnek, vagy éppen egy szolgáltatás, egy beruházás. Azt gondolom, hogy a hatékony ellenőrzés megteremtése beruházás. Éppen ezért itt is elmondom, bár hangsúlyozom, tudom, hogy nem tartozik ennek a törvénynek a tárgyalásához, de mégiscsak az élelmiszer-biztonság ellenőrzését meg kell erősíteni, és ezzel kapcsolatban szintén a kormánynak kell garanciákat biztosítani.
Összegezve mondandómat: röviden kívántam szólni. Támogatom azokat a felszólalásokat, amelyek arra irányulnak, hogy a kormány kezdeményezzen uniós tárgyalásokat ebben az ügyben, a másik pedig az, hogy a hazai ellenőrzést szigorítsuk meg, és ennek a feltételeit teremtsük meg. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)
