HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Államtitkár Urak! Engedjék meg, hogy néhány mondatban felidézzem azt a sikert, azt az eredményt, amit a Magyar Demokrata Fórum az utóbbi napokban elért majdnem ötéves munka eredményeképpen: a haláladó legalábbis részleges eltörlését.
Igen régen fordult elő, hogy ennyi köszönőlevél, e-mail, SMS, telefon érkezzék a Magyar Demokrata Fórum különböző irodáiba, ahol az emberek ezekkel a mondatokkal megköszönvén tulajdonképpen igazolják, hogy helye van a kitartó politikai munkának, hiszen közel öt év áll e törvény elfogadása mögött. Na de adódik a kérdés, hogy miért volt szükség öt esztendőre, hogy egy ilyen mindenki számára egyértelműen pozitív törvényt... - hiszen a költségvetési bevétel nem olyan jelentős, ami ilyen szempontból az elutasítást indokolta volna, viszont a társadalmi hasznossága feltétlenül nagy, és nincs arányban a kettő egymással.
Miért kellett közel öt év ahhoz, hogy ehhez a döntéshez eljussunk? Azért kellett öt esztendő, mert a magyar politika lassú, a magyar politika képmutató, és a magyar politika gyáva. Lassú azért, mert ha valami problémával szembetalálja magát, akkor hosszú éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy végre valami értelmes választ adjon ezekre a problémákra. Képmutató, hiszen az elmúlt öt esztendőben egészen más vélemények hangzottak el zárt ajtók mögött, és egészen más vélemények hangzottak el a nyilvánosság előtt. És gyáva, mert amikor már ráébredt, hogy egy lépést meg kéne lépni, hogy valamilyen úton végig kéne menni, ami mondjuk, az ország helyzetét javítja, vagy az állampolgárok helyzetét javítja, akkor bizony időnként pártpolitikai érdekek visszatartják, hogy erre az útra térjen vagy lépjen; ez bizony nem más, mint gyávaság.
Nézzük akkor meg konkrétan, hogy lehet, hogy mégis most a szavazásnál voltak olyan pártok, akik nem támogatták azt az adócsomagot, ami tartalmazta, mondjuk, a haláladó részleges eltörlését, de tartalmazott egy másik nagyon fontos elemet is, a saját költségtérítésünk 15 százalékos megadóztatását. Hogy lehet az, hogy egy héttel a végszavazás előtt a parlamentben mindenki felállva, egyetlen ellenszavazat és tartózkodás nélkül igent mond a költségtérítés megadóztatására, aztán egy hét elteltével mintha elfelejtette volna, hogy az a törvény tartalmazza ezt a passzust, amelyet éppen elutasít?
No de hogy van az - még ez hagyján, mert ez történt -, hogy amikor az emberek örülnek annak, hogy végre nem kotorászik az állam a zsebükben és az adóhivatal a gyász legnehezebb pillanataiban, akkor ezt az örömöt el akarják rontani? Mert sok mindenre számítottunk, de olyan támadásokra, mint amit a Magyar Demokrata Fórum az utóbbi egy hétben kapott politikai vetélytársaitól, arra bizony nem. Hogy lehet így a közös örömet elrontani? Hogy lehet minket azzal vádolni, hogy mi Gyurcsány Ferenc életben tartása miatt szavaztuk meg a törvényt? Nem azért; azért, mert öt év munkájának az eredménye most látszott megvalósulni, és sikerült is.
Milyen politikai kultúra és milyen politikai gondolkodás az, ami ilyen feltételezésekből indul ki, és utána ennek ad erőteljesen hangot? Hát ezért tart itt az ország, tisztelt képviselőtársaim, ezért tartunk itt, ezért vagyunk a 27 európai uniós tagország közül a 25.-ek, ezért egyre gyengébb a versenyhelyzetünk, mert itt a parlamentben olyan “földszintes” vitáknak vagyunk a szereplői és az elszenvedői, amik az országot oda juttatják, ahol éppen most van.
(9.20)
Legyen példa mindnyájunk számára, és vonjuk le a tanulságot a mostani esetből, hogy véget kell vetni a lassúságnak, a hazugságnak, a képmutatásnak és a gyávaságnak, mert az ország érdeke egészen mást kíván. Nem elég zárt ajtók mögött őszintén beszélni, nem elég háttérbeszélgetéseken megállapítani a nagy igazságokat; ideje összeszedni magunkat, mert Magyarországnak sokkal kevesebb öncélú pártstratégiára és sokkal több közös nemzeti stratégiára lenne szüksége. Kérem, hogy ezt fogadjuk meg.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF és az MSZP soraiban.)
