DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A jegybanktörvény módosítása kapcsán, gondolom, nem szabad amellett szó nélkül elmennünk, hogy miért is került ez a törvényjavaslat elénk.
Államtitkár úr elmondta, hogy az Európai Bizottság, illetve az Európai Központi Bank által kezdeményezett módosítások, amelyek elsősorban ennek a törvénynek a tisztelt Ház elé vitelét, illetve hozatalát szükségszerűvé tették, másrészt pedig egyéb indokok is elhangzottak. Az a levél, amelyet a Nemzetközi Valutaalapnak írt a kormány, illetve a Pénzügyminisztérium a jegybankkal egyetemben, tartalmazza azt, hogy miért is kell módosítani a jegybanktörvényt, és az egyik pontban az szerepel, hogy azért, mivel nem azonosítható adatokat kérhessen a hitelkockázat megfelelő elemzése érdekében.
Ebben lényeges ponthoz értünk, hiszen azzal egyetérthetünk, hogy valóban, a statisztikai rendszert, az információs rendszert szerencsés a napi élet követelményeihez igazítani. Az már egy másik kérdés, hogy a hitelkockázat elemzése szempontjából milyen feladatai lehetnek a Magyar Nemzeti Banknak, milyen feladatokat kell ellátnia. Erre vonatkozólag nem kapunk a törvényjavaslatban kellő választ megítélésem szerint az indoklásban sem. Talán nem is baj ez önmagában, hiszen együtt és koherensen kell látni az egész monetáris rendszert, illetve a pénzügyi irányítórendszert, viszont azt el kell mondanunk, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szólva - én még nem láttam a törvényt, talán a ma benyújtott törvényjavaslatban van erre vonatkozólag már módosítás, és holnap fogja a költségvetési bizottság ezt tárgyalni - milyen kompetenciák vannak, illetve kerülnek ezáltal a jegybankhoz, ez számomra érdekes és fontos kérdés.
Reményeim szerint majd államtitkár úr most vagy majd a záróvita során válaszolni tud és fog erre, hiszen ez egy lényeges kérdés, hogy veszünk-e el a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől valamilyen jogosítványt, vagy pedig nem veszünk el, hanem egy más szemléletben, más megoldásban helyezünk bizonyos jogosítványokat a jegybankhoz.
Nyilván ezt indukálja az is, szóba hozta államtitkár úr is, hogy a törvényjavaslatban benne van az elszámolóházak engedélyezésére vonatkozó javaslat. Az eddigi törvényben jóváhagyás szerepelt e tekintetben, most pedig az engedélyezésben mint szakhatóság vesz részt a Magyar Nemzeti Bank. Ez egy nagyon lényeges módosítás, hiszen innentől kezdve egész más eljárási szabályok következnek be. Bizonyos vagyok abban, hogy erre fölkészült a Magyar Nemzeti Bank. Ez megint azt mutatja, hogy a szerepe, a jelentősége mindenképpen erősödni fog az elkövetkezendő időszakban, tehát a jegybank igyekszik egy picit - hogy úgy mondjam - kiterjeszteni a tevékenységét és a fennhatóságát. Ami, még egyszer mondom, nem feltétlenül probléma, illetve baj, az indokolásban viszont nem találunk erre vonatkozólag részletesebb magyarázatot, hogy miért is van erre szükség. Nemcsak engedélyezés következik itt be, hanem az üzletszabályzatok tartalmi és formai követelményeit is meg fogja határozni a jegybank ezek után, tehát elég jelentősen fog beleszólni, belelépni a piacnak ezen szegmensébe.
Talán még egy fontos kérdésről kell szólni, hiszen államtitkár úr expozéjában érintette azokat a lényeges kérdéseket, amelyeket ez a törvényjavaslat szóba hoz. Ez pedig az Országos Betétbiztosítási Alap részére nyújtandó hitel kérdése. Amikor pár héttel ezelőtt a parlament szintén lóhalálában foglalkozott ezzel az üggyel, mégpedig azzal, hogy 6 millió forintról 13 millió forintra növeltük az Országos Betétbiztosítási Alap által garantált betétek kifizetésének nagyságrendjét, illetve a kormány még garanciát is vállalt a betétekre, illetve a betéteseknek, akkor elgondolkodtunk azon - legalábbis én ezt tettem -, hogy az az összeg, amely jelenleg az Országos Betétbiztosítási Alapban rendelkezésre áll, ez a 60-70 milliárd forint, ami elhangzott a pénzügyminiszter úr, illetve államtitkár úr szájából is, vajon mire elegendő.
Ez az összeg nyilván, ha pánikhelyzet alakul ki - de még nem is kell igazán pánikhelyzetnek sem lenni -, semmire nem elég. Amennyiben olvassuk a nyíltvégű ingatlanalapokból gyakorlatilag két hét alatt kiáramlott összegeket, ami 100 milliárdot meghaladó nagyságrend volt, elgondolkodhatunk, hogy ha az egész Betétbiztosítási Alapban van ez a 60-70 milliárd forint, ez gyakorlatilag semmire nem elég. És nincsen, eddig nem volt garancia arra vonatkozóan, hogy valaki fel fogja tölteni ezt az alapot, ha ne adj’ isten olyan helyzet következik be, amikor betétesek megrohamoznak olyan pénzintézeteket, hitelintézeteket, ahol betétbiztosítás által garantált betéti jellegű megtakarítások vannak elhelyezve.
Ezért mondhatjuk azt, hogy igen megnyugtató dolog az, ha most már legalább tudjuk, hogy a jegybank közvetlenül nyújthat hitelt az Országos Betétbiztosítási Alapnak, még ha olyan kritérium is van benne, hogy ez három hónapos futamidejű hitel lehet. Persze, azon el lehet gondolkodni, hogy mi történik az után; három hónap után, ha lejár a Magyar Nemzeti Bank által nyújtott hitel lejárata, és vajon mi következik ez után az idő után, ha ez az összeg nem elég, vagy újabb kifizetésre kerül sor, akkor újabb hitelt lehet nyújtani anélkül, hogy még visszafizetik, vagy már vissza kellett fizetni; tehát technikai, elszámolásbeli problémák, úgy gondolom, mindenképpen fölmerülhetnek ennek a kérdésnek a kapcsán.
Az, még egyszer mondom, megnyugtató, hogy most már látjuk azt, hogy pénzt teremthet ezen keresztül a Magyar Nemzeti Bank. Az egy kérdés, hogy ez a pluszpénzteremtés hogyan és mi módon hat majd a gazdaságban, ezt hogyan és mi módon gondolták végig a jegybank szakemberei, amikor ezt a törvényjavaslatot a Pénzügyminisztériummal egyetemben az asztalunkra helyezték. Természetesen elgondolkodtató az, hogy mekkora összeget, mekkora hitelösszeget bocsáthat az Országos Betétbiztosítási Alap rendelkezésére, hiszen erre vonatkozólag semmiféle szabály, illetve összegbeli megkötés nincs a törvényjavaslatban. Tehát feltételezhetjük azt, hogy akár korlátlan mértékű is lehet ez a hitelnyújtás, ami egyéb problémákat nyilvánvalóan fölvet.
(23.00)
Még egy dologra szeretnék utalni, Kékesi Tibor kedves képviselőtársam hozta szóba, valahogy így: a jegybanki alapkamat magas összege, nominálösszege 11,5 százalékon van jelenleg. Ezzel kapcsolatban talán csak egyet szeretnék megjegyezni, mégpedig azt, hogy valóban példátlanul magas a magyar jegybanki alapkamat. Ugye, nemrég emelték fel 300 bázisponttal az értékét. Felmerül annak a kérdése - fel is merült, a bizottsági ülésünkön én vetettem fel -, vajon ez a 300 bázispontos emelés meghozta-e azt a várt eredményt, amit ennek szántak. Az én megítélésem szerint, mivel választ igazán nem kaptam erre a kérdésre, nem hozta meg ezt az eredményt, hiszen akkor, amikor a rendkívüli monetáris tanácsi ülésen október 22-én, ha emlékeim nem csalnak, ezt a lépést megtették, gyakorlatilag semmilyen hatása nem volt a forint-euró vagy a forint-dollár árfolyamokra. Ebből kifolyólag pedig úgy gondolom, csak a magyar költségvetést terheli meg jelentős mértékben ennek a megemelt összege, és még egyszer, nem beszélve arról, hogy például olyan hatása van a nyílt végű ingatlanalapokra, hogy bizony nagyon nehéz helyzetbe kerültek, és tíz napra felfüggesztették a forgalmazásukat.
Azt hiszem, végiggondolatlan volt ez a 300 bázispontos emelés, semmiképpen nem szolgálja a reálgazdaság - ahogyan Kékesi képviselő úr is mondta - válságból való kilábalását, hanem egyfajta monetáris szigort, a monetáris eszközrendszer egyoldalú alkalmazását jelenti, és bizony el kellene gondolkodni azon, milyen időtávra tartható ez a rendkívül magas jegybanki alapkamat, különösen akkor, amikor más külföldi példák azt mutatják számunkra, hogy ott a pénzügyi válságra való lépés nem az volt, hogy a jegybanki alapkamatot az egekbe emelték, hanem bizony a csökkentés irányát vette a jegybanki alapkamat. Az Amerikai Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot kell példaként említeni. Bizony, ellentétben a magyar jegybankkal, ott a csökkentést választották, és úgy gondolom, hogy nem véletlenül.
Tehát ha ez a kérdés szóba kerül, úgy gondolom, el kell mondani mindenhol, hogy megítélésem szerint jelenleg ez semmiképpen nem szolgál a reálgazdasági recesszió kivédésére, sőt elmélyíti azt, sőt inkább nehezíti a monetáris rendszer működését, nem hat az irányba, hogy diverzifikáljuk a kockázatokat a különböző befektetési formák között, hanem jelenleg gyakorlatilag egyoldalúan a banki betétek irányába tolja a megtakarításokat. Ez lehet, hogy jelenleg jó a kereskedelmi bankoknak, de összhatását tekintve úgy gondolom, inkább káros, mint hasznos hatással bír. Tehát nagyon reménykedem abban, hogy a monetáris tanács hamarosan felülvizsgálja ennek a lépésnek a következményeit, és igenis a jegybanki alapkamat csökkentésének irányába kíván elmozdulni.
Mindezeket figyelembe véve, illetve a jegybanki alapkamat ugyan nincs a törvényben, ezt Kékesi képviselő úr hozta szóba, és úgy gondolom, ezzel kapcsolatban mindenképpen beszélnünk kell a jegybanktörvény módosítása kapcsán erről a kérdésről, de azok az elemek, amelyek módosítási irányként benne vannak a törvényben, elfogadhatóak a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója számára is. Bízom benne, hogy ilyen komoly egyetértés volt a jegybankkal a törvénymódosítás kapcsán; nyilván nemzetközi kötelezettségeink is ez irányba mutatnak, másrészt pedig, ahogyan elhangzott, az adatvédelmi biztos sem emelt kifogást a nagyon jelentős módosítások ellen.
Ha ezek a javaslatok jelentősebb változáson már nem esnek keresztül, abban az esetben igen szavazatunkkal is tudjuk majd támogatni a végszavazásnál is ezt a törvényjavaslatot. Most általános vitára mindenképpen alkalmasnak tartjuk.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
