DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Csak röviden szeretném az egyéni hozzászólásban kiegészíteni a bizottsági előadóként elmondottakat. Lényegében a gazdasági környezet elemzését kezdeném azzal, hogy a jegybanki politika, az inflációs célkövetés és az ezzel párosuló kamatpolitika mindig is a figyelem középpontjában volt. Számtalanszor, persze nyilván politikai szempontokat sem nélkülöző módon védte vagy kritizálta a jegybanki álláspontot. Ebben a tekintetben a frakciók, a képviselőcsoportok delegáltjai egy kicsit más megvilágításból tudják szemlélni a törvény módosítását, mint mondjuk, a kormány, amely sokszor éppen az ország érdekeinek védelmében nem keveredhet vitába az önálló monetáris politikát folytatni köteles jegybankkal, így tehát nem is fogalmazhat meg olyan kritikákat, amit adott esetben egy más felelősséggel rendelkező képviselő megtehet.
Egy ilyen vita természetesen most is lehetséges, hiszen a gazdasági környezet változása nemrégiben azt a hatást érte el, hogy mintegy 3 százalékkal az egyébként is magas, még térségünkben, a hasonló helyzetű országok vonatkozásában is magas 8,5 százalékos jegybanki alapkamat megemelkedett 11,5 százalékra. Azt gondolom, hogy amikor a jegybanki politikát vizsgáljuk, és ehhez a törvényi környezetet biztosítjuk, akkor mindenképpen figyelemmel kell lenni arra, hogy rövidesen a pénzügyi válság egy reálgazdasági áttéten megy keresztül, és itt bizony ez a magas jegybanki alapkamat abba az irányba hat, hogy a recessziót tovább erősíti, a gazdaság kilábalását nehezíti. Tehát azt kell hogy reméljük, hogy azokkal az eszközökkel, amelyeket a jegybank, a monetáris tanács kezébe helyeztünk, felfigyelnek ezekre az eseményekre, és majd segítséget, támogatást nyújtanak ahhoz, hogy ez az időszak lerövidüljön, az átvészelés időszaka gyorsabban történhessen meg, és minél kisebb áldozatokkal, minél kisebb keservekkel kelljen a vállalkozásoknak megküzdeniük.
A jegybanki politika másik szempontból is szem előtt van, hiszen a nemzetközi közvélemény szeme előtt is van. Tudjuk, hogy nem olyan könnyű a jegybanktörvényt elfogadtatni, ez nem egyszerűen a parlament elé terjeszthető, és a tartalmára vonatkozóan is nagyon sok vizslató, vizsgáló tekintet követi, hogy mi a tartalma.
(22.50)
A függetlenségben élen jár természetesen az Európai Unió központi bankja, amely egyfajta konzultációs mechanizmuson keresztül kifejti az egyetértését, az uniós joggal való kompatibilitását ennek a jogszabálynak is, sőt még bonyolultabb az eljárás ennél is, hiszen a központi bank valamennyi tagország véleményét kikéri például erről a módosításról is. Ezért aztán az átfutási ideje is jelentős. Mint hallottuk az előterjesztőtől, jelen pillanatban folyamatban van ez a véleménykérés, és a törvény elfogadásának ez feltétele is. Tehát akármennyire is egyetértünk esetleg a jelenlegi szabályozás előttünk lévő szövegével, meg kell várjuk, amíg a nemzetközi partnerek, így az Európai Központi Bank jóváhagyólag visszajeleznek számunkra. De ennél nagyobb problémát viszont nem is látunk, nem is látok ebben a törvényjavaslatban. Mellőzve a különféle tételek felidézését, úgy gondolom, ismét csak kifejezésre juttathatom, hogy célszerűnek látjuk azoknak a problémáknak a kiiktatását, megváltoztatását, amelyek a konvergenciában zavaró tényezőként, zavaró momentumként jelentkeztek. Azokkal a módosítási irányokkal pedig kifejezetten egyetértünk, amelyek a jegybank részéről indítványként, kezdeményezésként megjelentek.
Tehát a törvényjavaslatot általános vitára is, a későbbiekben pedig, valódi törvénnyé válásának útján is támogatni fogjuk.
Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)
