DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel szinte mindenki foglalkozott vele, érintette a témát, én is bizonyos kronológiai áttekintést kell hogy adjak az adótörvény-tárgyalás bevezetésének.
Úgy kezdtük, ahogyan az elő van írva, határidőre beadásra kerültek a kormány javaslatai az adótörvények tekintetében, majd csekély tizenöt nap múlva a nemzetközi pénzpiaci válság az akkor már ismert költségvetési javaslatot és ennek következtében az adótörvény-javaslatot is felülírta. A mai szemmel már jelentősnek mondható, és - a jegyzőkönyv kedvéért mondom - a 167 milliárd nettó eredményű adócsökkentést tartalmazó, tehát a GDP mintegy 0,5 százalékával az adóbevételeket redukáló javaslatot a kormány visszavonta. Ez csak a nettó hatás volt, tehát itt az adóátrendezés jóval meghaladóbb mértékű volt a javaslatban. Így az adójavaslatban, ami kialakult a mostani tárgyalásra, már adócsökkentéssel kapcsolatos javaslatok csak jelképesen, jelzésszerűen vannak, de azért vannak.
Mégis, hogyan került még egyszer elénk az adótörvény? Az öt párt közösen leült, és szükségét érezte, hogy a vaskos adójavaslatban azok a szempontok, amelyek az adórendszer egyszerűsítése, fehérítése, könnyítése tekintetében megfogalmazódtak, mégse vesszenek a feledés homályába, pusztán azért, mert a változó gazdasági körülmények között nincs lehetőség adócsökkentésre. Tehát nem a kormány kísérelte meg még egyszer a parlamentre erőszakolni a dolgot, és azért adta be még egyszer a kormány, mert a parlamenti pártok nem vállalták, hogy ötpárti kezdeményezésre, öt képviselő aláírásával adják be ezt a nagy terjedelmű anyagot, és mondjuk, a bizottságokban a frakcióvezetők védik az álláspontot, vagy éppen magyarázzák a bizonyítványt, hanem azt szerették volna, hogy a kormány a maradék javaslatait ekképpen ismét terjessze a Ház elé.
Szarkasztikusan azt is mondhatnám, ha ezt nem tette volna meg a kormány, annak is meglenne a maga előnye, hiszen oly kevés esztendőre emlékezünk, amikor tulajdonképpen változatlan környezetben egyfajta kiszámítható adórendszerben dolgozhattak a vállalkozások, élhettek az emberek, hogyha nem is mindenféle szempontból, de ebből a szempontból az a helyzet is egy magyarázható, akár elfogadható szituáció lett volna, de azt hiszem, most sem kell nagyon szégyenkezni amiatt, hogy a kormány bevállalta azoknak a javaslatoknak az ismételt előterjesztését, amelyek a már többször említett adócsökkentésen kívül a korábbi adójavaslatokban megfogalmazódtak.
Lépjünk akkor tovább! Milyen javaslatok is vannak? Alapvetően három típusra bonthatók. Az első az egyszerűsítés. Úgy érzem, bár e tekintetben vita alakult ki, de mégis, például Hargitai képviselő úr ellenzéki képviselőként is bemutatta, hogy bizony szép számú és hatásában is jelentős egyszerűsítések vannak. Próbálom elspórolni a példálózást, de azért egyet-egyet kénytelen vagyok mondani. Az átalányadózásnál jelentős az értékhatárok majdnem duplájára emelése: 8 millióról 15 millióra, a kereskedőknél 40 millióról 100 millióra történő felemelés. Azt hiszem, elég sokan pontosan ki fogják számolni, megéri-e nekik, és ha igen, akkor belépnek ebbe az átalányadózásba, mert ennél egyszerűbben már nem lehet adózni, nagyon-nagyon jelentős adminisztrációcsökkenést jelent.
Miért fontos ez az egyszerűsítés? Az Európai Unió kitűzte, hogy a lisszaboni folyamat keretében a vállalkozások adminisztratív költségeit a felére kell csökkenteni. Ma Magyarországon a ma érvényes uniós adminisztrációs költségek dupláját kénytelenek elviselni a vállalkozások. Ezen túl következik az, hogyha itt tudunk megtakarításokat elérni, ha itt tudunk forrásokat felszabadítani, akkor tulajdonképpen adócsökkentés nélkül is jelentős többletjövedelemhez, akár beruházási vagy egyszerűen csak a vállalkozás eredményét növelő jövedelemhez juttatjuk a vállalkozókat.
A gazdaság fehérítése. Nem szeretnék nagyon messzire visszanyúlni, de azt gondolom, ha azzal az általános fogalommal, hogy ma Magyarországon az adómorál nem segíti a gazdaság fehérítését, ezért azután a jogszabályokkal kell ösztönözni, néhol kedvezményekkel, néha szankciókkal azt, hogy minél nagyobb része váljon a gazdaságnak a legális szféra részévé, mert ebből mindannyian profitálunk. Ez a klasszikus “többen adózzanak, és fizessenek kevesebbet”, mert tömegében ugyanannyi bejöhet, mint most, amikor viszonylag kevesen viselnek nagy adóterheléssel ugyanakkora terhet, ami az ország működtetéséhez szükséges.
(21.40)
Igaz, ez a nagy adóteher sem lóg ki az uniós átlagból, viszont abban igazuk van az ellenzéki kritikusoknak, hogy a munkát terhelő adók tekintetében valóban az élmezőnyben vagyunk elsősorban az adóék tekintetében, tehát ott sem minden rétegében az adóztatásnak, hanem ahol a marginális, a szélső adókulcsot alkalmazzuk, ott bizony a második dobogós helyet foglaljuk el.
A harmadik ilyen terület az adó átstrukturálása. Én is a kedvenc részemet mondom el ebből, ez a cégautóadó-változás. Itt már az előbb elmondott adóbázis-szélesítés a lényeg, és itt nagyon markánsak a számok. 440 ezer gépjárműből, akik cégesnek minősülnek, korábban 40 ezer adózott, eléggé magas összegű, 112 ezer forint volt a szélső értéke ennek. A mostani javaslat azt idézné elő, hogy 400 ezer adózna, és csak 40 ezer mentesülne, és így az adó tétele jelentősen lecsökkenhet egy kis differenciálással, és szinte az átalányadózás szintjén viselhető mértékű adómértékkel 7, illetve 15 ezer forintos adómértéket eredményezne. Azt gondolom, hogy ez a tipikus példája annak, hogy hogyan lehet a fajlagos adómértéket úgy csökkenteni, hogy az adóbázis szélesedjen.
Továbblépve, a kérdés az, hogy jó-e az, hogy ez így van. Úgy láttam, hogy az ellenzéki képviselők, de az adótörvények menetében is a szakértők, a nemzetközi szakmai közeg mind megerősítette, hogy ebben a helyzetben túlságosan nagy a kockázata az adócsökkentésnek, az adóbevételek csökkentésének. Ha ebből indulunk ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell már most azon gondolkodnunk, hogy amikor itt lesz az idő, amikor meglesz hozzá a forrás, akkor milyen adókat hogyan rendezünk át, mi lesz a sorrend. Azt hiszem, nem kell nagyon messze futnunk, mert a korábbi adótörvényben és valamennyiünk fejében nagyjából benne van, hogy a különadókkal kellene valamit kezdenünk, a kvázi egykulcsos adó felé kellene ellépnünk. Itt nagyon hangsúlyosan ezt a kvázit, a mintegy egykulcsost hangsúlyoznám. Azt gondolom, ahogy az áfában az egy kulcs lényegében megvan, de van egy kisegítő kulcs, a társasági nyereségadóban megvan az egy kulcs, de ott is ott van a kisegítő kulcs, úgy ugyanúgy a személyi jövedelemadóban is nagyon sokakat beengedni a lényegében egykulcsos sávba, de megtartani a szolidaritást és a progresszivitást, a tényleges adóarányosságot jelentő második kulcsot is, bár a mai magyar adórendszer nem is kétkulcsos, hanem háromkulcsos. És természetesen a munkaterheket csökkentő adók irányában kell ellépni.
Honnan lenne erre forrás? Hát a minap, a mai nap fogadtuk el a költségvetési felelősségről szóló törvényjavaslatot - tartalmilag fogalmaztam meg -, amelynek része, hogy létrejön egy stratégiai és adóreformalap. Ebbe kerül betöltésre minden bevételi többlet és minden költségmegtakarítás.
Abban a pillanatban, amikor valós forrásokkal fog rendelkezni ez az alap, azzal az ütemmel, azzal a léptékkel, elkezdődhet az adócsökkentés is, hiszen nem szegjük meg a saját magunk számára írt szabályt azzal, hogy a költségvetési hiány mindenekelőtti teljesítése ne kerüljön olyan helyzetbe, ne kerüljön kockázatos helyzetbe, ne veszélyeztessük azt a konvergenciapályát, amelynek ezek a sarokkövei.
Az adó versenyképességi kérdés, nem az egyetlen versenyképességi kérdés. Fog jelentkezni Magyarországon nyilván áttételes beruházásösztönzés ilyenformán, hiszen az európai pénzek, amelyek majd hatásukban persze nagyobb pénzeket is meg tudnak mozgatni, ilyenek; a nemzetközi befektetők, reméljük, azok a fejlődő, ha ütemében csökkenő mértékben is, de jelentősen fejlődő ázsiai országok - Kína, India - nem fogják levenni a szemüket Magyarországról, és fognak itt beruházásokat eszközölni, és természetesen ilyen a foglalkoztatásösztönzés közfoglalkoztatáson és az adórendszeren keresztüli ösztönzése is.
Akkor én is egy kanyart teszek a nemzetközi példák irányába. Hogy is van ez, például a francia vagy a német példával? Célzottan, a jövőre nézvést és átmeneti jelleggel engednek el adót. Magyarországon a Start Régió kártya, csatlakozva a ki által sikeresnek, ki által kevésbé sikeresnek gondolt Start-programjaihoz, éppen ugyanezeket a célokat szolgálja, csak persze jóval jelentősebb volumenben. Hát itt 25 százalékot és 15 százalékot engedünk el. Három évre engedjük el, induló vállalkozásoknak engedjük el. Tehát magukon viselik a nyugat-európai példák jegyeit, de nagyobb léptékűek, és ráadásul pont azokra a térségekre irányulnak, ahol a legkrónikusabb, a legneuralgikusabb ez a probléma.
Még néhány reflexiót hadd ejtsek meg! Kóka képviselő úr vezérszónoklatában gratulált nekünk a Robin Hood-adóhoz. Azt hiszem, persze az ő gratulációján túl számunkra valószínűleg a legfontosabb a lakótelepi távfűtéses lakásokban élő sok százezer családnak az elismerése vagy a megnyugvása, akik egy olyan szituációban, egy olyan spirálban vannak, hogy ha nem tudják azt a költséget, a gáz és a fűtés egyéb költségeit megfizetni, akkor ők úgysem tudnak védekezni, hogy lezárják a fűtőtestet, mert nekik akkor is kell fizetni. Ez a kényszerbérlői állapot sugallja azt, hogy itt valamit lépni kellett, és ez a Robin Hood-adó, amely megint csak átmeneti jellegű, szolgálja ezt a célt.
A másik ilyen megjegyzés a régi római jogi alapelv, a hallgatás beleegyezés, ami a magyar jogban egyedül a szakhatósági eljárásban van, és tanácsolnám, hogy először sokkal egyszerűbb, sokkal világosabb közigazgatási eljárásokban próbáljuk ki, mielőtt ráengednénk az adóhatósági eljárásokra.
Azt gondolom, hogy ha nem is kell szeretni, de hasznosnak tartani mindenképpen hasznosnak tartom az adójavaslatokat, amelyek nagy terjedelemben kerültek elénk. Mivel tapasztaltam, hogy nemcsak mi, szocialisták, hanem a munkaadók, munkavállalók is számos javaslatot hasonló módon értékelnek, azt gondolom, hogy nemcsak alkalmas, hanem elfogadásra is érdemes ez a törvény.
Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiból.)
