HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Múlt pénteken itt álltam a pulpituson, amikor a jövő évi költségvetést megalapozó törvénymódosító javaslatról vitáztunk. 18 törvény módosításáról tárgyaltunk akkor.
A 18 törvény között szerepelt az adózás rendjéről szóló törvény, és amikor államtitkár urat arról faggattam, hogy vajon miért olyan szűkszavú és kicsiny terjedelmű az a változtatás, ami az adózás rendjéről szóló törvényt módosítja, azt mondta, hogy várjak csak, majd hétfőn meglátom, hogy mi minden fog a parlament asztalára kerülni, amiből én azt a következtetést vonom le, hogy itt valami fogalomzavarról van szó. Az adótörvények az adók mértékéről, mennyiségéről szólnak, az adótörvények hivatottak biztosítani a költségvetési törvény bevételi oldalát.
(21.00)
Az adózás rendjéről szóló törvény az, amivel valójában egyszerűsíteni lehet a rendszert, amivel valójában jobb helyzetbe lehet hozni az adófizetőket, amelyben valójában szabályozni lehet az adózó és az APEH viszonyát, mellérendeltté tesszük vagy egy alá-fölé rendelt viszonyt alakítunk ki. Úgy tűnik, hogy ez a két törvény a pénzügyi kormányzat fejében erősen keveredik, és nincs rend.
Most tulajdonképpen adócsökkentésről, adónövelésről vagy legjobb esetben, amire lehetőség lenne, adóátrendezésről kellene beszélnünk, hiszen azt mindnyájan elfogadjuk, hogy ebben a gazdasági helyzetben adócsökkentésre, illetve bevételről való lemondásra valójában nincs lehetőség. Arra azonban meglenne a lehetőség, hogy az adórendszeren belül olyan szerkezeti átalakításokat eszközöljünk, amelyek a bevételi és kiadási oldal egyensúlyát nem veszélyeztetik, viszont jó hatást gyakorolnak a gazdaság szereplőire, javítják, növelik versenyképességüket, és talán jobban eleget tesznek a társadalmi igazságosság kitételeinek is, mint ahogy az most van.
Ebből a bevezetőből az következik, hogy sajnos egyet kell értenünk azzal, hogy a mai instabil helyzetben a kormány felfüggeszti vagy visszavonja - én inkább a “felfüggeszteni” kifejezést használnám - a korábbi szerény adócsökkentési törvényjavaslatát, annál is inkább, mert ennek hatása egyébként is elenyésző lett volna. A stabilitás a jelenlegi helyzetben meghatározó az ország számára, a recesszió várható mélysége és időtartama pedig sajnos beláthatatlan. Azért használjuk inkább, ahogy az előbb mondtam, szívesebben az adócsökkentés felfüggesztése kifejezést a visszavonás helyett a jelenlegi helyzetben, mert ennek csak a válság időszakára kell szólnia, és amint a körülmények lehetővé teszik, vissza kell térni egy adócsökkentési folyamat megkezdésére, az élénkítő gazdaságpolitikának akkor már ezt tartalmaznia kell. De annak egy tudatos, hosszú távú adókoncepción kell alapulnia, vagyis ki kell dolgozni egy érdemi adóreformot.
Ami ebből a javaslatból hiányzik, ami ezt a javaslatot féloldalassá teszi, éppen ez az. Az adótörvény-javaslat mögött már ott kellene lennie az adóreform koncepciójának. És amikor elfogadjuk a kényszerhelyzetet, és még a szerény 132 milliárd forintnyi adócsökkentésre sincs mód, akkor még nem mondhatunk le a jelenlegi adórendszer célirányos átalakításáról. Sajnos ez a kormányzatban fel sem merül, pedig a számtalan bizottság számtalan javaslatából nem lenne túl bonyolult egy adókoncepció kialakítása és minden adóváltozás ennek történő alárendelése. Ehhez azonban a Medgyessy-, Gyurcsány-kormányoknál egy dolog, a lényeg hiányzott vagy hiányzik, nevezetesen a társadalom- és gazdaságpolitika, amit az adópolitikának ki kell szolgálnia. Enélkül pedig nem lehet reformokat csinálni, így csak az értelmetlen számháború folytatható a parlamenti pártok között. A jelenlegi helyzetben különösen oda kell figyelni erre a kormány kezében lévő legjelentősebb gazdaságpolitikai szabályozó eszköz hatékony alkalmazására. Ez itt tehát elmarad, ez itt tehát egy rossz törvényjavaslat.
Adókoncepció nincs, de azt valamennyien tudjuk, hogy enyhíteni kell a vállalkozások adóterhelésén, mert az ma bénítólag hat a gazdaság fejlődésére. Ennek egyik legkritikusabb elemét a munkabérek magas adó- és járulékterhei jelentik. A személyi jövedelemadó is fontos eleme az adóéknek, tehát ennek csökkentése komplex hatásokkal jár. Egyrészt csökkenti a munkabérek adó- és járulékterheit, csökkenti a bérnyomást, növeli a fogyasztást, azaz bővíti a belső piacot, így serkenti a növekedést, és javítja a társadalom közérzetét. A másik, a bevételi oldalon viszont az áfakulcsok szelektív megváltoztatása, a tervezett jövedékiadó-emelés fenntartása biztosíthatná az egyensúlyt. Ilyen vagy hasonló megoldások valószínűleg ígéretesebbé tennék a jövőt, mint a tárgyalt törvényjavaslatból sugárzó bénultság.
Miről is szól tehát ez a visszavont és átdolgozott adó- és járuléktörvény-módosító javaslat? Az indoklás szerint a javaslat célja az adózási adminisztráció csökkentése, az adórendszer egyszerűsítése, ami kézzelfogható versenyelőnyt jelent, és egyszerűbbé teszi az ellenőrzést. Az indoklás érthetetlenül hallgat a javaslat másik céljáról, nevezetesen arról, hogy elő kívánja mozdítani a gazdaság további kifehérítését. A törvényjavaslat ebben a két tárgykörben lényegileg megismétli azokat a javaslatokat, amelyeket a visszavont anyag tartalmazott, de természetesen változtatások is vannak, például a XII. fejezetben, ami az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szól, most mintegy 20 paragrafussal kevesebbet találunk, mint a korábbi változatban, és ezen kívül plusz és mínusz bekezdések jönnek hozzá.
A megvilágosodás oka a két törvényjavaslat összehasonlításából nehezen követhető, bár az elhagyott paragrafusok némelyike valóban felesleges, elhibázott volt. Változás történik a továbbra is fenntartott cégautóadó mértékének megállapításánál is, de ennek nemzetgazdasági hatására utalás sincs. Ugyanilyen, az ilyesfajta adatok manapság valószínűleg érdektelenek. Megmaradt benne egy sor kisebb jelentőségű, de az érintettek számára nagy fontossággal bíró módosító rendelkezés, és természetesen szerepel benne néhány, EU-tagságunkból eredő jogharmonizációs kötelezettség.
Mind az adóbürokrácia csökkentésével, mind a gazdaság kifehérítésével mint elvvel egyetértünk, de fontosnak tartjuk, hogy a törvény az alkotmányosság próbáját is kiállja. Már a múlt alkalommal is kitértünk arra, hogy a javaslatban számos olyan paragrafust találunk, amelyeket vagy már korábban elutasított az Alkotmánybíróság, vagy amelyek ebből a szempontból gyanúsnak tűnnek. Ezek ugyan megritkultak, de a megmaradottakat kifogásolni fogom, véleményem szerint ugyanis a törvénynek törvényesnek kell lennie, különben nagy baj van a demokráciával.
Kifogásolom továbbá, hogy a törvényjavaslat az adóhatóság amúgy is kritikus viselkedésén nem kíván javítani, sőt tovább lazítja a rá mint hatóságra vonatkozó közigazgatási szabályokat. Ez elfogadhatatlan, itt szigorítani kell. A törvényt ugyanis mind az adóalanynak, mind az adóhatóságnak be kell tartani, az adóhatóság elképesztő jogai és viselkedése a gazdaságnak és a polgárnak egyaránt komoly károkat okoz, kiszolgáltatottságuk elfogadhatatlan. Érdekes, hogy mindez ellentétes a T/6572. számú, a 2009. évi költségvetést megalapozó törvénymódosítások 2. §-ának (1) bekezdésével, és emlékezetem szerint egyéb paragrafusaival is. Röviden, az APEH hatósági tevékenységének szervezetlenségében és sajátos jogfelfogása terén sürgősen rendet kell teremteni, ez is ösztönözné a jogkövető magatartás fejlődését. Ezt is magában kell foglalnia az adótörvényeknek.
Igen, a kifehérítés fontos dolog, de megjósolhatatlan, milyen lesz a fehéredés, milyen gyorsan megy végbe, milyen reakciókat vált ki, és hogyan hat a nemzetgazdaság szereplőinek pozíciójára. A törekvést az MDF egyértelműen támogatja, de tudni kell, hogy aki kifehéredik, az el is fog fehéredni. Ezeket a befolyt összegeket ugyanis végül a vállalkozói szektor fizeti, viszi el. Természetesen szükség van a tiszta viszonyokra, ez eleve magában hordozza az adócsökkentés lehetőségét, de számolni, foglalkozni kell a várható következményekkel is. Ez a folyamat elsősorban azokat éri el, akik valamennyi adót eddig is fizettek, és nem azokat, akik a körön kívülre helyezték magukat.
Ha nálunk a feketegazdaság a GDP 20-25 százalékát teszi ki, ez évente 6-7 ezer milliárd forint, aminek az adótartalma 2100 és 2900 milliárd forint évente. Ennek legalább fele a ma adót fizető körre esik mint illegális vagy félillegális többletjövedelem, és állítólag ők így is túl vannak adóztatva. Hogyan boldogulnak majd ezek a vállalkozók e nélkül a jövedelem nélkül, vagy mi lesz ennek a jövedelemnek a sorsa? És még sorolhatnám a kérdéseket egészen a foglalkoztatásig. Szóval itt egy alapvető koncepcionális hibáról és problémáról van szó. Ha azt feltételezzük, hogy a magyar adófizetők jelentős része azért kerüli az adófizetést, mert úri kedve ezt így diktálja, akkor az tévedés.
(21.10)
Mindnyájan tudjuk a gyakorlatból, hogy számos olyan vállalkozás létezik - vendéglátó-ipari, kisipari, szolgáltató és egyéb tevékenységet folytató vállalkozások -, amelyek ha szó szerint vagy betű szerint betartanák az adótörvények sokaságát, akkor két eset fordulhatna elő: vagy ingyen dolgoznának, vagy tönkremennének, ami természetesen nem várható el egy vállalkozótól. No, ebben a helyzetben abban bízni, hogy majd az adóbevételek növekedését, a kifehéredést ezeknek az emberek a még erőteljesebb megsarcolása fogja biztosítani, az már több mint tévedés, több mint hiba, az már talán bűnnek is nevezhető.
Lényegében az szja vonatkozásában a kormány csak technikai módosításokat tervez a kedvezményeknél. Itt hét kedvezményt egységesítenek, mégpedig úgy, hogy minden jogcím - élet- és nyugdíjbiztosítás, tandíj, magán-nyugdíjpénztári tagdíj és egyebek - után 30 százalékot engednek levonni a fizetendő adóból, de úgy, hogy összesen csak 100 ezer forintnyi adókedvezményt lehet érvényesíteni. Évi 3,4 millió forintig teljesen, aztán évi 3,9 milliós jövedelemig pedig fokozatosan elfogyó mértékben. A lakáskarbantartás számlakérést ösztönző kedvezménye kedvező újdonság, ezek áfáját, maximum 100 ezer forintot lehet visszaigényelni, de ez is az előbb említett összes többi kedvezmény részeként értendő, és csak a szokásos jövedelemhatár mellett. Ez alapján gyakorlatilag minden adóalanynak érdemes lesz gyűjteni a számlákat, hacsak a 100 ezer forintos lehetőséget a korábbi és egyszerűbb érvényesítésű adócsökkentő tételek nem merítik ki.
Megszűnik az osztalékadó, a magánszemélyek osztalékából származó jövedelmek és az egyéni vállalkozók osztalékalapja adózásának 35 százalékos adómértéke. Egységes lesz tehát a 25 százalékos adómérték, kivételt - indokoltan - csak az EGT-államokban működő, a tőkepiaci törvény szerint elismert piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott tagállam joga szerint osztaléknak minősülő hozam után fizetendő 10 százalék képez. A javaslat támogatható.
Ahogy már beszéltem róla, a feketegazdaság elleni paragrafusok sok esetben súrolják az alkotmányosság határát. Több példa van rá, hogy többé-kevésbé hasonló törvényeket az Alkotmánybíróság már megsemmisített. Ilyen például az újra felfedezett, lényegében a régit visszahozó házipénztáradó a 167. §-ban, amelyet az Alkotmánybíróság tavaly az alaptörvénybe ütközőnek ítélt. Eszerint a készpénz záróállománya nem haladhatja meg az előző év összes bevételének 1,2 százalékát, illetve az 500 ezer forintot. Máskülönben bírság jár érte. Erre volt alacsonyabb változat is. Miért ennyi? Át fog ez menni?
A 17. és a 20. § azt mondja ki, hogy 900 ezer forint vásárlástól vagy előlegtől az eladó köteles számlát adni, függetlenül attól, hogy a vevő adóalany-e vagy sem, még akkor is, ha nem kéri a számlát. Úgy tűnik, hogy az intézkedés valamiért a vevő nyilvántartásba-vételét célozza, ugyanakkor semmi értelme, mert a vevő nem kell hogy valós adatokat adjon meg, hacsak nem adnak igazoltatási jogot a pénztárosoknak. Ez utóbbit azért, remélem, ma még kizárhatjuk.
A készpénzforgalom visszaszorítását célozza a 130. §, hogy a cégek közötti fizetéseknél 250 ezer forint felett csak banki átutalással lehet majd kiegyenlíteni a számlát, ha ugyanis van bankszámlájuk. Ha ezt az előírást megszegik, úgy jönne a 20 százalékos mulasztási bírság. Emlékszünk? 1998-ban az AB hatálytalanította azt az előírást, amely közvetett módon a vállalkozások egymás közötti, millión felüli kifizetéseit banki ágra terelte. Ez most 250 ezer forint; persze kérdés az, hogy mit fog szólni ehhez az Alkotmánybíróság, és kérdés az, hogy a hivatalos magyar fizetőeszköz használatát miért kellene kizárni, büntetni, különösen ilyen szerény vásárlások esetén. Ezt javasoljuk törölni.
Az illetékről szóló 67. § szerint, amennyiben az ingatlan tulajdonjogának megszerzése esetén az ellenszolgáltatás értéke nem éri el a forgalmi érték 50 százalékát, a különbözet után az ajándékozási illeték mértékével megállapított illetéket kell fizetni. Szellemes, van benne némi humor, de egy ilyen húsbavágó rendelkezés esetében legalább azt kellene pontosan tudni, hogy mihez mérünk. Tisztázni kell tehát, hogy a feltűnő értékaránytalanság fogalma mit jelent, és ki jogosult meghatározni a piaci értéket. Erre utalás sincs. Szerintem ez az érték ma erősen szubjektív.
A magyar közigazgatás újabb gyöngyszeme a 113. §, illetve a 93. is. Ezek szerint az adóhatósági iratot a kézbesítés megkísérlésének napján akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a küldemény megfelelő levélszekrény hiánya miatt nem kézbesíthető. Ennek következményeként az APEH jogosult az adóalany adószámát felfüggeszteni. Ez az új levélszekrényprogram a pénzügyi kormányzattól elfogadhatatlan. Azt viszont törvényben kell rögzíteni, hogy az adóhatóság csak tértivevényes levéllel levelezhet, mert ez az egyetlen olyan küldemény, amelynek útja nyomon követhető, és így nem fordulhat elő, hogy a kisegítő postás kidobja, vagy kiveszik a levélszekrényből. Tudjuk, hogy a kézbesítés néha gyötrelmes dolog, de ez a dél-afrikai eljárás elfogadhatatlan.
A levélszekrényüggyel szemben még jobban érzékeljük az alattvalói szemléletet. Nézzünk egy példát a hatóság oldaláról! Micsoda dolog, hogy ha az adóhatóság a hatósági eljárásban az előírt határidőn belül nem hoz határozatot, az nem jár azzal a következménnyel, hogy az adózó kérelmét elfogadottnak kell tekinteni, erről szól a 112. §. Mert adóügyben nem alkalmazható a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény vonatkozó rendelkezése.
Mi indokolja ezt a kivételt, mi indokolja, hogy simán elfogadjuk az adóhatóság rossz hatósági munkáját, ezeket a kiegyenlítetlen viszonyokat az APEH és az adózók között? Az APEH fegyelmét ezekben az ügyekben inkább szigorítani kellene, mint teret adni a végtelen packázásnak, aki így alattvalóként kezeli az adózókat.
A lakossági adóbevallás egyszerűsítése a jogalkotó szép, örökzöld témája a magánszemélyek adóbevallásával kapcsolatos adminisztratív kötelezettségeinek egyszerűsítése tárgykörében. A visszavont törvényjavaslat 3. §-a visszaállította volna a kötelező munkáltatói adómegállapítást az önkéntes lehetőség helyett. De meg kell említsem, hogy két évvel ezelőtt, 2007. január 1-jén még az volt a nagy eredmény, hogy a munkáltatók számára ez nem volt kötelező. A most benyújtott javaslatban a 94. §-ban azonban a munkáltatókat terhelő adminisztrációs terhek csökkentése érdekében ismét megszüntetésre vár kötelező közreműködésük a magánszemélyek adójának megállapításában.
Ezek után igazán nem lehet elmondani, hogy komoly adókérdéseket nem gondol át alaposan a kormány. Megjegyzem, ha valaki elolvassa ezt a javaslatot, világosan látja, hogy a munkáltatónak a munkavállalókkal kapcsolatos igen terjedelmes adatszolgáltatási kötelezettsége és felelőssége mellett ez egy elhanyagolható feladat, amelyet valamilyen módon mégiscsak a munkáltatók hajtanak végre. Ez így van.
Egyébként csak megemlítem, hogy ez egy négy éve tartó program; a tervekkel ellentétben, úgy tervezték, hogy legalább egymillióan fogják igénybe venni, de idáig a csúcsszám 14 ezer volt, nyilván azért, mert nem igazán adófizető-barát volt ez az eljárás.
Összefoglalva - mivel időm végére értem -, ez a törvény számos lehetőséget hordozhatott volna magában, hogy javítsa a vállalkozók, az adófizetők helyzetét, pozícióját még akkor is, ha nehéz gazdasági helyzetben, sőt válsághelyzetben van az ország. Ezzel a lehetőséggel az előterjesztő, a pénzügyi kormányzat nem tudott élni, úgyhogy a Magyar Demokrata Fórum részéről ez a javaslat nem támogatható.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF, az SZDSZ és a Fidesz padsoraiban.)
