DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Sajnálom, hogy nem tájékozódott körültekintően. Higgye el, nem telik benne örömöm, de a parlamenti játékszabály szerint mégiscsak kötelességem válaszolni arra, amit ön hamisan állít és minősít. Bár csábítóan magas a labda, nem kívánok abban a stílusban reagálni, amit ön választott. Lássuk a tényeket!
Bő egy hónapja szakállamtitkárságom arra kérte a közigazgatási hivatalok vezetőit, hogy adjanak havonta előzetes tájékoztatást a jelentősebb, tárcánkat érintő regionális, megyei és kistérségi - tehát nem települési - önkormányzati eseményekről. Szívesen rendelkezésére bocsátom a feladatot meghatározó vezetői emlékeztetőt. (Dr. Kövér László: Nekünk is megvan a levél!) Az ön által említett táblázat fejléce is önmagáért beszél. A tervezett esemény megnevezése mellett ott áll két kérdés, idézem: “A tárca képviselete javasolt-e? Igen válasz esetén mi a javasolt képviselet szintje?” - és kész, semmi több.
A munkánkat végezzük, képviselő úr, mégpedig a jogszabályok adta felhatalmazás alapján. Ha nem hiszi, figyelmébe ajánlom az önkormányzati törvényt, amely szerint a miniszter feladatkörében adatokat is kérhet. De ez esetben ezt sem tettem. A feladat meghatározásánál arról szó sem volt, hogy önkormányzatokat, jegyzőket keressen meg bárki is. Ön szerint mindazok, akik segítik a minisztérium munkáját, vagy igénylik az érdeklődést, besúgók. Képviselő úr, valamennyiüket megsértette. Ez az ön szavaival élve valóban sületlenség.
Ön kérdezni akar, de nem kérdez, hanem üt; de csak a levegőt csépeli. Mindezt úgy, hogy tudván tudja: amit mond, annak semmi köze a valósághoz. Talán ismeri az írást: ki igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ami időnként elhagyja a száját, csak úgy jön, vagy sokat kell rajta gondolkodnia. (Derültség az MSZP soraiban.)
Lehet, hogy hihetetlen, de én komolyan veszem a miniszteri eskümet, szolgálatnak tekintem beosztásomat. (Moraj a Fidesz soraiban.) Vajon milyen lélek kell ahhoz, hogy a szolgáló típusú munkastílust valaki ennyire kiforgassa? Ha bepillantást engedek munkámba, talán érthetővé válik az előretekintés szükségessége: csupán az elmúlt két hétben a szokványos kormányzati munka mellett, meghívásoknak eleget téve 8 megyében 17 különböző településen tartott programon vettem részt, emellett összesen 59 személyt vagy csoportot fogadtam, akik segítséget vagy támaszt kérve kerestek fel. Minderre csak úgy jut idő, ha hetekkel előre tekintve, szigorú rend szerint szervezem a programomat. Ezzel együtt, ha megnyugtatja önt, a jövőben csak attól várok előzetes jelzést, aki ezt fontosnak tartja, szakállamtitkárságunkat pedig felkérem az eredeti feladat visszavonására is.
Képviselő Úr! Tisztelettel ajánlom az ön figyelmébe, hogy amink van, és ez az időnk és a tudásunk, adjuk oda azoknak, akiknek szükségük van rá. Erre esküdtünk fel képviselőként, erre esküdtünk fel miniszterként egyaránt. Ha semmi mást nem tudunk vinni, mint azt az érzést, hogy gondjaikban nincsenek egyedül, már nagy lépést tettünk a megoldás felé.
Persze, nincsenek illúzióim, tudom, nem számíthatok az ön részéről belátásra, amit és amiről szóltam azonban talán egy csipetnyit elgondolkodtatja. Arra azért tisztelettel számítok, hogy a parlamenti józan többség elfogadja az álláspontomat és a válaszomat.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
