SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy a pályázatok jelenlegi helyzetéről tudjunk, és mindenki ismerje annak a pályázatnak a sikertelenségét, amelyet a szociális tárca kiírt, tudni kell, hogy áll a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény.
Mindenki előtt ismert, hogy 1998-ban az egész parlament együtt szavazta meg, az Országgyűlés egyöntetűen támogatta ezt a törvényt. 2005. január elejével be kellett volna töltenie a funkcióját, azaz az akadálymentesítésnek már mindenhol meg kellett volna valósulnia. 2003-ban többször is fordultunk interpellációval, azonnali kérdéssel és más módon is a Pénzügyminisztériumhoz és a szociális tárcához, hogy hogy áll az akadálymentesítés, miért csúszik, és vegyék figyelembe a 2005. évi időpontot is. Ehhez képest egy év múlva egy újabb törvényt hozott a szocialista kormány, arról ugyan szavaztunk, de ezek után Sólyom László köztársasági elnök úr visszavonatta, vagyis visszaküldte az Országgyűlés elé, mert a szocialisták olyan határidőket jelöltek meg benne, amelyek 2012-ig tolták volna ki a törvény megvalósítását.
Ehhez képest 2007 elején történt meg a végső szavazás. De milyen módon? Tudnia kell mindenkinek, hogy ez év december 31-ig kell az összes kis önkormányzatnak - több mint háromezer önkormányzatnak - az akadálymentesítést megvalósítania az egészségügyi alapellátás területén. Jövő év végéig ugyanezeknek a kis önkormányzatoknak meg kell oldaniuk a szociális alapellátásban, az óvodákban és az alapfokú iskolákban az akadálymentesítést. Szeretném hangsúlyozni, hogy az akadálymentesítés itt nemcsak fizikai akadálymentesítést, hanem kommunikációst is jelent, hiszen erre a vak és gyengén látó embertársainknak, fiataloknak, valamint a nagyothalló embertársainknak egyaránt szükségük van.
De abban a helyzetben, amiben most vannak az önkormányzatok, pláne amilyen helyzetbe a jövő évben kergetik őket, egyszerűen lehetetlen lesz ezt megoldaniuk anélkül, hogy önök támogatást adjanak erre a területre. Leginkább csak pályázatot írnak ki, de olyan feltételekkel írják ki a pályázatot, amit az olyan kis önkormányzatoknál, ahol nincs meg rá a műszaki személyzet, az olyan felkészült társaság, amely meg tudja csinálni a pályázatokat, szinte lehetetlen megvalósítani. Illetve több százezer forintot elveszítenek a pályázat elkészítésével, majd azután önök visszaküldik azzal, hogy nem sikerült. Ahelyett, hogy többször visszaküldenék hiánypótlásra és a pályázatuk végül is sikeres lenne, az egészet tönkretették, és semmi nem sikerült belőle.
Éppen ezért biztosan mondható, hogy az egészségügyi alapellátások terén ez év végéig nem lesz meg minden önkormányzatnál az akadálymentesítés, azaz nem fogják tudni betartani a törvényt ezek az önkormányzatok. Arról nem is beszélve, hogy az összes szociális intézményben, óvodában, iskolában és egészségügyi intézményben hogy fogják ezt jövőre megvalósítani pénz nélkül, hiszen önök az önkormányzati területről tízmilliárdokat vonnak el a jövő évi költségvetésükben. Béki Gabriella azt mondja, hogy csak 10 százalékot kell hozzátenni. De ez a csak 10 százalék több százezer forintot is jelenthet a kis önkormányzatoknak, amelyek örülnek, hogy fűtenek, örülnek, hogy iskolát vagy óvodát tudnak fenntartani. Tehát egyik oldalról a pályázatok megírása kidobott pénz, a másik oldalról pedig hiányzó milliárdok az önkormányzatok számára.
Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy ne legyen kudarc az újabb pályázatok kiírása, ahhoz, hogy ne legyen kudarc az akadálymentesítési program végrehajtása, önöknek nem szabad elfogadniuk ezt az interpellációt és azt a választ, amit miniszter asszony adni fog, mert egyszerűen egy újabb kudarccal fogunk találkozni az év végén, és akkor módosíthatja újra az Országgyűlés az akadálymentesítési törvényt.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)
