LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A kérdésem címe pontosan: “Kikerítve vagy bekerítve?” Előre is elnézést kérek államtitkár úrtól, mert egy, a természetvédelemhez kötődő jelenséget egy dunántúli kistelepülés határán szeretnék szemléltetni, és szeretném kérni, hogy a társadalmi elvárásnak megfelelően közösen tudjunk az ilyen jelenségek ellen fellépni.
Egy dunántúli kistelepülés határában volt egy községi legelő, amit a későbbiek során az úgynevezett legeltetési bizottság hasznosított, majd ezt követően a szövetkezet használta ezt a területet húsmarhalegelőként. A rendszerváltást követően rendszeresen erre a legelőre hajtották ki a faluban található 110 fejőstehenet koratavasztól késő őszig. Majd a területet önkéntesek felmérték, és kiderült, hogy nagyon ritka kosborfajtákkal van tele ez a közel százhektáros legelő, amelyek védelme érdekében megtették a szükséges lépéseket. Először a védett növényi ritkaságok kerültek oltalom alá, majd pedig a későbbiek során a ramsari egyezmény keretén belül a keresztülvonuló vízimadarak élőhelyeként, illetve vonulóhelyeként is védetté nyilvánították ezt a területet.
Ebből kifolyólag korlátozták az ott legeltető gazdák kaszálásának az időpontját, korlátozták a legeltetés időpontját, és korlátozták a terület használhatóságát is, az ott lévő növényekre való tekintettel. Ez természetesen rontotta az amúgy is romló háztáji tejtermelés kifizetődőségét, ezért a helyi gazdáknak a tejtermeléssel teljes egészében fel kellett hagyniuk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
A következő részben majd folytatom, mert államtitkár úr tudja, hogy miről beszélek.
