LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy van veszély, és ez a veszély nem egyetlen országot fenyeget. A veszély a magyar nemzeti érdeket és a szlovák nemzeti érdeket is fenyegeti. Egyetértek Boross Péter miniszterelnök úrral abban, hogy ha van veszély, akkor - megengedem, ő nem ilyen csúnya szót mondott - pitiáner dolog ezt a helyzetet a pártcsatározások folytatására felhasználni. Pitiáner dolog, elnézést a sértő szóért, most éppen a büfében védeni a magyar érdeket, jelentem, ott senki nem támadja. (Derültség.)
Azon már nem nagyon lepődöm meg, hogy ezért a veszélyért is Gyurcsány Ferenc a hibás, esetleg Gergényi árnyékával a háttérben - hát mi van, amiért nem ő a hibás?
Azt is tisztelettel tudomásul veszem, hogy a veszélyhelyzetben egyedül a Fidesznek nincs most semmi tennivalója, és semmi oka az önvizsgálatra, hacsak az nem, hogy eddig következetesen akadályozott meg minden jogi fellépést, és igen sok politikai fellépést is, amely bármely ország szélsőségei ellen védőfalat emelt volna.
De most veszély van, most ne erről beszéljünk. Mindkét ország, mindkét nép elemi érdeke, hogy Közép-Európában béke legyen a nemzetek között. Különösen fontos érdek ez világválság idején, amikor éppen Európa és ezen belül Közép- és Kelet-Európa együttműködésére van szükség. Ha a szlovákok és a magyarok két kakaskodó, egymással folyton összevesző, saját szélsőségeiket megfékezni nem képes ország képét mutatja, az az egész régió érdekét sérti, erkölcsi érdekét is, de manapság bizony már kemény gazdasági és forintokban kifejezhető érdekét is.
Ezért, ha megengedi Boross Péter miniszterelnök úr, hogy egy mondatában vele is vitatkozzam, fontosnak tartom a történelmi okok elemzését, ez mindig hasznos, de azt azért nem hiszem, hogy a Nemzeti Őrsereg grasszálása mögött az van, hogy vitánk van a rendi országgyűlés szerepét illetően. Szerintem azt se tudják, mi az. (Taps az MSZP soraiban.)
Ráadásul nem csak valamilyen külső megfeleltetés kényszere az, ami a két nép békéjének helyreállításához fűződik. Meggyőződésem, hogy saját magunkról, saját biztonságunkról is szó van, és biztos vagyok benne, hogy a magyarok és a szlovákok többsége ma is békepárti: vásárolni akar, utazni akar, rokoni kapcsolatokat tartani, ha kell, dolgozni és tanulni a másik országában, és nem masírozni és fenyegetni; közlekedni akar, és nem egymás autógumiját kilyukasztani. És milyen fájdalmasan ismerős a történelemből azoknak a receptje, akik ezt a békét folyton aláásni, aláaknázni akarják.
Volt már olyan időszak, amikor mindkét ország szélsőségesei az egymás elleni indulatokat heccelve, végül a romlásba és a fasizálódásba vitték mindkét országot, mert nem volt nagy különbség a szlovák fasiszták és a magyar nyilasok között.
Most sem mondható más, mint az: összenő, ami összetartozik. A két ország szélsőségesei tartoznak össze, nem a szlovák szélsőségesek a szlovák néppel, és végképp nem a Nemzeti Őrsereg a magyarsággal. Összenő, ami összetartozik, de az a két ország szélsősége.
Nem baloldali történész, Jeszenszky Géza mondta azt egyszer, hogy a magyar-szlovák viszony az elmaradt kiegyezések története. Csak azt teszem hozzá, hogy a lelkekben ez a kiegyezés már rég megtörtént volna, ha radikális politikai erők ezt nem gátolják meg újra és újra. Most az kell ehhez a kiegyezéshez, hogy ki-ki megfékezve a maga randalírozóit, ne hangozhassék el kormányzati válasz nélkül egyetlen szlovák-, magyargyalázó mondat sem. De ne grasszálhassanak szlovákiai városokban a nyilas egyenruhát viselő őrsereg tagjai sem, mint ahogy magyar városokban se randalírozzanak.
A kollektív bűnösség szavatossági ideje lejárt, járjon le a kollektív címkézésé is. Járjon le a hamis szolidaritásé is, amely bármely ország radikálisainak védernyőt biztosít azért, mert derék szlovákok vagy derék magyarok. Én szolidáris vagyok a magyar iskolákkal Szlovákiában. Szolidáris vagyok az ottani magyarság minden demokratikus jogával, de nem vagyok szolidáris és nem is vagyok hajlandó az lenni a Nemzeti Őrsereggel. Ők a mi érdekeinket gátolják, az igazi hazafi ma nem őket védi, hanem a szlovák, magyar kisebbséget. Ők azok, akik ennek ártanak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.)
A “Ne bántsd a magyart!” jelszava mögött ne hagyjuk őket megbújni. Tegyük meg a veszélyben azt, ami rajtunk áll, és kérjük ugyanerre a szlovák partnert is. Csak ekkor bízhatunk benne, hogy mindkét ország radikálisainak szavát felülírja…
