MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha megszólalunk az amerikai elnökválasztás kapcsán, akkor egészen biztosan két gondolattal kell kezdjük. Az egyik a köszönetnyilvánítás hangja: meg kell köszönjük a Bush-adminisztrációnak, a Republikánus Pártnak azt a támogatást, amelyet Magyarországnak adtak az elmúlt években. A másik ilyen gondolat pedig a gratuláció: gratuláció az új amerikai elnöknek. És ez nem pusztán egy kötelező aktus, hanem egy szívből jövő gratuláció, hiszen az Egyesült Államokban valóban történelmet írtak, és ez a történelemírás üzent a világnak is. Azt üzente, hogy lehet egy előítéletek nélküli világra is szavazni.
S természetesen meg kell kérdezzük ilyenkor, mire számíthat Magyarország az új elnöktől, mit hoz magával, milyen politikát. De mivel erről már nagyon sokat szóltak az elmúlt napokban elemzők, újságírók, erről kevesebbet mondanék, hiszen van más tanulsága is ennek a választásnak.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy Magyarország számára több lehetőséget fog hozni az új amerikai elnök, hiszen a kampánya során folyamatosan több együttműködésről beszélt, és ez a több együttműködés mozgásteret ad Magyarországnak, persze felelősséggel, hiszen felelősen kell használjuk az új kontextus adta mozgásteret. Erre kell odafigyelni a kormánynak, ezek között a körülmények között kell fejleszteni, javítani a magyar-amerikai kapcsolatokat.
De volt más tanulság is, ahogy erről szóltam, hiszen ez a választás a politikai kultúra diadala is lett az Egyesült Államokban és a világban. Néhány eseményt hadd idézzek fel ehhez, hogy megértsék, mire gondolok. A választási kampány során, szeptember 11-én közösen emlékezett meg a két jelölt egy nagyon ádáz politikai kampány során az amerikai tragédiáról, ezzel azt üzenve mindenki számára Amerikában, hogy vannak olyan ügyek, amelyekből nem szabad még egy pártpolitikai kampány során sem pártpolitikát csinálni, egységesen kell mutatni a nemzetnek, hogy együtt gondolkodnak erről az eseményről. (A Fidesz és a KDNP képviselői folyamatosan térnek vissza az ülésterembe.) De ugyanilyen volt a kampányban az amerikai pénzügyi válság kezelése, ahol az éppen akkori elnök, a két jelölt és számos okos ember leült és sokat vitatkoztak, majd egyszer csak megegyeztek arról, hogy hogyan kívánják kezelni a válság hatásait, majd a kialkudott kompromisszumot mind a két fél jó szívvel képviselte kampánykörútján. Tehát nem arra használták föl az amerikai nemzeti csúcsot - hogy így fogalmazzak -, hogy a felelősséget áthárítsák, vagy hogy a különállásukat demonstrálják. Az pedig fel sem merült bennük, hogy ne vegyenek részt bármilyen válságkezelő megbeszélésen. Azért, kérem, mert ők államférfiak és hazafiak, akik tettekkel bizonyítják, hogy tényleg csak Amerika számít.
A másik ilyen tanulságos esemény a választások éjszakája volt, ahol történelmi beszédek születtek, tisztelt képviselőtársaim. Ilyen volt McCain konzervatív szenátor beszéde, aki nem arról beszélt, hogy a nemzet nem lehet ellenzékben, nem arról beszélt, hogy milyen kötél kell ahhoz, hogy minden ellenség lóghasson, nem arról, hogy száműzetésbe vonuló kormány vízióját festi fel, és nem a tévedhetetlenség és a pótolhatatlanság glóriájával a feje fölött, bosszú- és revánsvágytól fűtötten tüzelte támogatóit. Hanem másról: arról, hogy személyesen vállalja a választási vereségért a felelősséget. Csitította az érzelmileg túlfűtött hallgatóságot, hitet tett a nemzet egysége mellett, elismerte ellenfele politikusi és emberi kvalitásait. Sőt, felajánlotta támogatását és jó szándékát az új elnöknek, aki a jövőben az ő elnöke is lesz. Hát lehet így is, tisztelt képviselőtársaim!
Üzen nekünk Amerika, szól megint csak Amerika hangja; van mit tanulnunk politikai kultúrából az Egyesült Államoktól, hiszen van olyan helyzet, amikor a közös ügy, a nemzet követeli meg a közös fellépést, legyen szó válságról, vagy legyen szó magyar-szlovák viszonyról. Ilyenkor felül kell emelkedjünk a pártpolitikai megosztottságon, ami Magyarországon nem gazdasági, nem területi, vallási vagy etnikai okokra vezethető vissza alapvetően, hanem sokkal inkább mi magunk, politikusok csináltuk, ezért a mi felelősségünk változtatni rajta.
S mivel meghallgattam ellenzéki képviselőtársaim reakcióját miniszterelnök úr szavaira, ezért dedikáltan Navracsics Tibor és Semjén Zsolt frakcióvezető uraknak hadd ajánljak egy idézetet: “A felelősség különös dolog. Csak egyetlen személy birtokolhatja. Megoszthatod másokkal, de a rád eső rész ezzel nem lesz kisebb. Átruházhatod, de akkor is veled marad. Elháríthatod, de nem lökheted el magadtól.” (Szórványos derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Navracsics Tibor tapsol, és fejével Gyurcsány Ferenc felé int: Felolvastad már a miniszterelnöknek is?)
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
