BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedi, elnök úr, azért csak valamire utalnék, mégpedig arra, hogy akinek nincsen érve, az általában a másik viselkedését szokta kritizálni. Ugyanez történt most szerintem Tatai képviselőtársamnál is, miután énnálam is előfordul, ha nem tudok mit mondani, akkor előfordul, hogy másik viselkedését bírálom. Ez nagy hiba, mert itt jó lenne abban meggyőzni egymást, hogy mi az oka e törvényjavaslat benyújtásának. De nem is mondom tovább, mert akkor ugyanaz lennék, mint ön, és ezt nem szeretném, és ugyanúgy viselkednék, ahogy ön, ahogy nem szeretném.
Az ember óhatatlanul egy törvényjavaslat esetében keresi a törvényjavaslat okát: miért került beterjesztésre? Ugyanis ezt az indokolásnak kell tartalmaznia, de hát már csak élünk a gyanúperrel, hogy nem mindig elhihető az az indokolás, amely a törvényjavaslatban van, mert vannak mögötte érdekek, szándékok, és általában minden emberi cselekvést valamilyen érdek, szándék mozgat, motivál. Ezt jó tudni. Épp ezért az a feladata az ellenzéknek, Tatai képviselő úr, hogy megfejtse a beterjesztő szándékát. Bocsánat, most nem a kormánnyal van gondom, és nem a kormány után nézek, hogy most mi az oka ennek az előterjesztésnek, ugyanis képviselői, SZDSZ-es indítványról van szó, tehát szóba sem jöhet, hogy a kormánnyal valamilyen problémám lenne per pillanat most, aminek nagyon tudok örülni pár másodpercig, mert nem kell szidnom, és nem kell bírálnom a kormányt sem. Szívesen teszem, ha jól teszi a dolgát. Ezt most nem ő tette, hanem az SZDSZ.
Épp ezért szeretném megérteni azt, hogy mi az oka ennek a törvényjavaslatnak. Mert igazából nem ez van az indokolásban. Tudják, hogy minden mindennel összefügg, éppen ezért e törvényjavaslat benyújtásának 2008 novemberében is valami oka van és valamivel összefügg. Erre kell tudni rájönni a politikusnak, a képviselőnek, és képviselnie kell mindazoknak az érdekét, akiknek a nevében, képviseletében itt van, hogy ne érvényesülhessen olyan szándék, amely nem szolgálja a közt. Tehát az én feladatom ma és képviselőtársamé is, hogy azt az érdeket képviselje, amelyekkel megbíztak minket az emberek, és ne támogassuk azokat a szándékokat, amelyek nem szolgálják a Magyar Köztársaságot, nem szolgálják a felsőoktatást, és sorolhatnám azokat az érdekeket, amelyeket fontosabbnak tartunk az egyéni érdekeknél.
Nyilvánvaló az, hogy az előterjesztők indokolásként, az expozéban, a volt miniszter úr érveket mondott, indokolást mondott. Kezdte azzal, hogy az Akadémiának miért van külön vagyoni ellátottsága, az miért rendelkezik a vagyona felett. Azért azt tudni kell, ugye, kedves képviselőtársam, hogy az Akadémia egy köztestület, amely egészen más státusú, mint egy főiskola vagy egyetemi kar, vagy egyetem. Nem, rossz a példa, szóval, ez nekem nem érv, hogy az Akadémia rendelkezik a vagyonnal, és az egyetem nem. Ez nem meggyőző számomra.
Aztán nézzük a következő érvet, amit volt szíves fölhozni: önkormányzatok. Csak azt nem mondta, hogy ostobák gyülekezete, azt nem mondta, hogy idióták gyülekezete, hogy mit csinálnak a vagyonnal. Lehet önnek véleménye Budapest székesfőváros vagyongazdálkodásáról, de meg kell mondanom önnek azt, hogy az önkormányzatok, miután helyben választják, és mindennap megszólíthatóak, mert kistelepüléseken, kisvárosokban ez így történik, el kell tudni számolniuk minden döntésükkel, és ezért nem tehetnek akármit. Úgy gondolom, a vidéki értelmiség, a vidéki képviselők lenézése sem ildomos még ebből a Házból sem, mert lehetséges, hogy nagyobb professzorok élnek vidéken, mint mondjuk, székesfővárosunkban, vagy legalábbis a közérdeket jobban képviselő emberek ülnek a képviselők padsoraiban. De én sem szeretnék senkit sem megbántani, sem a fővárosiakat, sem a vidékieket, inkább azt mondom, hogy az az érv, hogy az önkormányzatok, szemben azzal, hogy az egyetemek nem rendelkeznek a vagyonnal, az önkormányzatok pedig teljesen autonóm módon bánnak a közvagyonnal.
Azért tudni kell azt, hogy mi az önkormányzatok fogalma. Ön, Magyar Bálint, jelen volt az önkormányzati törvény megalkotásakor, amely egy nagyon fontos demokratikus vívmány volt. Mit jelent? Önrendelkezést. Ott kell helyben elszámolni a választópolgároknak, és ezt jól csinálják. Nagyon jól csinálják az önkormányzatok, szolgáltatnak, és tisztességgel, becsülettel dolgoznak, és ugyanakkor úgy gondolom, hogy ki kell kérnem, hogy dilettantizmus vádja érje a vagyongazdálkodás oldaláról az önkormányzatokat. Felelősen gazdálkodnak.
Elmesélek önnek egy példát, nem feltartva önt, csak azért, hogy gondolja végig, milyen praxis lehet például. Tudja, a mi kis városunkban, ha valamilyen vagyontárgyat pontosan azért, mert azzal gazdálkodni kell, és a vagyon nem vagyon akkor, ha nem működik és nem használható - akkor előfordul, hogy eladjuk. No de ezt a bevételt mindig csak vagyonra fordítjuk, helyi rendeletünk van róla, sőt ezt külön számlán kezeljük, hogy el se lehessen költeni, föl se lehessen élni. Ismer ön ilyen gyakorlatot? Most azért osztottam meg önnel a tapasztalatomat, hogy… (Dr. Magyar Bálint: Ez van a törvényben, Misikém, ez van a törvényben, ha elolvastad. - Az elnök csenget.) Bocsánat, nem értem, hogy miről tetszik beszélni. Ön mondta, hogy nem értenek hozzá, összevissza eladják. Én elmondtam a vidéki gyakorlatot. (Dr. Magyar Bálint: El kell olvasni. - Az elnök csenget.) Igen, én tudom, és elolvastam, sőt gyakorlom is, kedves képviselő úr, az önkormányzatiságot.
Aztán azt is mondta a kedves előterjesztő, hogy az államigazgatási szervekben a vagyonnal gazdálkodók rettentően kötözködők, gáncsoskodók, és igazából nem támogatják a felsőoktatás vagyonnal kapcsolatos gazdálkodását vagy éppen javaslatait. Ez nagy hiba, mert ha van javaslatuk, és az jó, az államapparátusnak az a dolga, hogy segítse és támogassa. Ha ezt nem jól csinálja valaki, akkor tudja, nem a függönyt kell kicserélni, hanem azt, aki kötözködik, és nem segíti azokat a folyamatokat, amelyek a vagyonnal kapcsolatos értelmes gazdálkodást elősegítenék. Ezeket az érveket jegyeztem föl magamnak, és úgy gondolom, nem győzött meg egyáltalán, továbbra is keresem, hogy mi indokolja e törvényjavaslat benyújtását. Abban azért osztom a véleményét az előterjesztőknek, hogy a vagyonnal kapcsolatos gazdálkodáshoz, a vagyon kezeléséhez érteni kell, szakma, és jó, hogyha van hozzá képzett szakember még egy felsőoktatási intézményben is és másutt is.
Nézzük csak azt, hogy mi volt az ígéret ezzel a vagyonnal kapcsolatban. Az ígéret annak idején a szocialista-SZDSZ liberális kormány esetében az volt, hogy a felsőoktatási intézményeket felújítják, hatalmas fejlődésen mennek keresztül, kollégiumot építünk, kollégiumot újítunk föl. Ez volt 2002-ben az ígéret, ebből nem túl sok minden lett. Az az érzésem, mintha lelkiismeret-furdalása támadt volna a volt miniszter úrnak, és azt mondja, hogy az ígéretet behozandó adjanak el a vagyonból, és akkor hozzák rendbe a vagyontárgyaikat.
(15.00)
Rendbe kell hozni, de nem azzal, hogy kezelésbe adjuk.
Azt is tudom, hogy önök azzal is szoktak érvelni, hogy a legrosszabb tulajdonos az állam. Ez nem igaz. Tudniillik, akkor nézzünk szét Európában, nagyon sok állam visszavásárol, sőt magánál tart jelentős vagyontárgyakat, és nem privatizálnak, vagy ha privatizáltak korábban, akkor visszavásárolják. Mondok erre egy példát. Annak idején a repülőteret is visszavette a polgári kormány, de mondhatnék angol példákat is. Ígéretek nem jöttek be, és most úgy gondolom, hogy valahogy reparálni kéne a helyzetet.
Továbbgondolkodva, jó pár főiskolánk, egyetemünk bedőlt a PPP-nek, és beruháztak. Elmondhatok majd helyi példákat is, mégpedig, hogy mi volt a Tessedik Sámuel Főiskolán. De ha már belekezdtem, hadd mondjam el azt, hogy ez a főiskola könyvtárat építtetett így bankokkal és kivitelezőkkel, azonkívül előadótermet - nagyon szépek, ön is ott volt az átadáson -, aztán három kollégiumot felújítottak, fantasztikus dolog. Komolyan mondom, az ember szíve örül, hogy a felsőoktatásban megfelelő körülmények vannak előadásokra, könyvtárra és kollégiumra.
Csak ott a nagy baj, hogy ezt fizetni is kell. Na, erre nem futja a büdzséből. Itt a gond, ehhez kell forrást teremteni, vélem én. Nem akarok rosszhiszemű lenni, de úgy gondolom, ehhez kell most a forrás. Mert a főiskolák azzal, hogy a gyermeklétszám csökkent, azzal, hogy a normatívákat önök csökkentették, azzal, hogy a vidéki felsőoktatási intézményekhez olyan pontrendszert, feltételrendszert alakítottak ki, hogy kevesebb hallgató kerüljön be, akkora pofont kaptak, hogy föllöki őket. Anyagilag föllöki őket, azaz fizetésképtelenné válnak rövidesen, ha nem tesznek valamit.
Erre, gondolom én, a megoldás az, hogy kapják meg a vagyont, eladják, és aztán felélik ezt az ügyet. Jó tudni azt mindenkinek, hogy a felsőoktatási intézményeknek komoly anyagi gondjai vannak, finanszírozási, pénzügyi gondjaik vannak, mindamellett, hogy más is sújtja őket: többek között a gyermeklétszám csökkenése, aztán gond még a minőség, amely után kéne lovagolni. A bolognai folyamatot teljes egészében meg kéne tudni valósítani, de vannak főiskoláink, amelyek nem kompatíbilisek ezzel a rendszerrel, és baj van a fejlesztésekkel, sőt mi több, a humán erőforrás képzettségével és végzettségével is, de nevezzük ezeket egyszerűen minőségi problémáknak.
Szóval, ha pénzügyi gondok vannak, meg kell nézni, mit lehet eladni. Ezt már régen gyakorolja a kormány, sőt kormányok is gyakorolták. Nem szeretném, és úgy gondolom, hogy nem igazán helyes, ha a vagyont működési hiányok fedezetére használnák. Megadja a lehetőséget az önök által előterjesztett törvényjavaslat, hogy el lehessen adni vagyontárgyakat, és azt akár működésre is lehessen fordítani; bár megkötésekkel és kontrollal, de meg lehessen csinálni.
Aztán fölvetődik bennem az a kérdés - és nem hallottam az indokok között -, hogy mi lesz a magyar állami felsőoktatással. Ugyanis mitől lesz állami a magyar felsőoktatás - így helyesebb a kérdés felvetése -, akkor, ha a főiskolák, egyetemek vagyonnal rendelkeznek? Egy szempont és beleszólás marad csak már: az államilag finanszírozott hallgató. A vagyont megkapta, az tesz, amit akar, és akkor megszűnt az állami felsőoktatás, csak a finanszírozás oldaláról van lehetőség beleszólni, meg egy-két köztestület javaslata kapcsán vagy engedélye kapcsán lehet csak beleszólni és beleavatkozni, ha esetleg nem megfelelő folyamatok indulnak el.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nyilvánvaló, azzal egyetértek, a törvényjavaslatban vannak jó elképzelések. Többek közt az is szimpatikus számomra, hogy azért a felsőoktatási intézmények hozhassanak létre gazdasági társaságokat. Ha ennek az a célja, hogy a kutatást, a K+F-et és a különböző pályázatokon való részvételt ne magába az oktatásba applikálják vissza - csak annak hasznát tegyék oda -, hanem az érdekeltek egy gazdasági társaságban végezzenek kutatómunkát, fejlesztő munkát, esetleg gazdasági tevékenységet, akkor az alaptevékenységet tudja finanszírozni, az jó dolog; ha ez nem arról szól, hogy maga a főiskola vagy egyetem - felsőoktatási intézmény, egyszerűbb ezt a kifejezést használni - a megkapott vagyonnal nem maga alakul ál teljes egészében, mert akkor igaza van Pósán képviselőtársamnak, onnantól kezdve egyenes út vezet oda, hogy gazdasági társaság és tandíj. És akkor csak a gazdagok tanulhatnak, amit, úgy gondolom, nem engedhetünk meg magunknak, és ez nem valamiféle demagógia, hanem komoly veszélyt rejt magában az előterjesztés. Úgy gondolom, hogy nem igazán jó ez a törvényjavaslat, talán nem is aktuális.
Folytatva még a Tessedik Sámuel Főiskola gondjával, problémájával: tudják, a beruházásokat, a PPP terheit követően is előállt körülmények, a gyermeklétszám-csökkenés, a felvételi pontszámok és egyéb más problémák azt a körülményt állították elő, hogy elsőként Magyarországon föltette a kezét; megszűnik, kéri a tisztelt parlamenttől a megszűnését, és beolvad a gödöllői egyetembe.
Ha ez nem a gazdasági okok miatt lenne… (Dr. Magyar Bálint közbeszól.) Miért? Majd el fogom mondani. Úgy gondolom, hogy nem kéne föltenni azt a kérdést, hogy miért gond ez a gond. (Dr. Magyar Bálint közbeszól.) Azért gond ez, kedves képviselőtársam, mert tudja jól, hogy Békés megye egy leszakadó térség, hátrányos helyzetű. Ha még a vagyontörvény kapcsán megszűnik a főiskola, és azt a vagyont eladják, onnantól kezdve Békés megye szegényebb sorsú gyerekeinek a helyben tanulás, az olcsóbb tanulás lehetősége megszűnik, és nem lesz ott maradó, felsőfokú intézményben végzett hallgató, aki a megye fejlődését elősegítheti.
Tudja azért, ha valaki Győrben vagy Miskolcon, vagy mondjam inkább, Budapesten, Debrecenben, Gödöllőn végez, nem biztos, hogy visszajön az Alföldre dolgozni, ha elvégezte a tanulmányait mint végzett hallgató. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy nem győztek meg az érvei. Nem győzött meg, tisztelt előterjesztő, az ön indokolása - három pontban tette ezt, mindegyiket följegyeztem múlt alkalommal, hogy el ne felejtődjön -, arról, hogy ez a törvény most indokolt, szükséges, sürgős meghozni, és ez oldja meg a magyar felsőoktatás gondját. Sőt, számomra fölveti azt a kérdést, ha ez a törvény életbe lép, és önök elfogadják, akkor mitől lesz a felsőoktatás állami - semmitől.
Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam.
