DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én is teljesen reménytelennek tartom egyébként, hogy Tatai képviselő úr megtanul figyelni, mert megszoktam, hogy nem szokott figyelni, de különösebben ezzel nem kívánok foglalkozni.
Ellenben az államtitkár úr szóba hozta a tandíjat, és az előbbi kétpercesben erre nem volt módom reagálni. Nos, államtitkár úr, én nem azt mondtam, hogy a kormány vezeti be a tandíjat. Azt mondtam, hogy ha az egyetemek és a főiskolák átalakíthatók gazdasági társaságokká - ha úgy tetszik, privatizálhatóakká válnak -, akkor onnantól kezdve a tandíj kérdése már nem a kormányra nehezedő tehertétel lesz, és onnantól kezdve a felsőoktatási törvény hatályos részeit is - hogy is mondjam - szekrénybe lehet tenni, mert teljesen más jogi körülményeket teremtenének.
(14.50)
Én ezt a veszélyt vetettem fel, és nem véletlen, hogy ezt a veszélyt nagyon hamar átlátták akár a szakszervezeti, akár a hallgatói érdekképviseletek. Úgyhogy, államtitkár úr, ne azt vesse az én szememre, hogy egy személyben valami titkos összeesküvést sejtek, sokkal inkább az a helyzet, hogy a társadalomban a felsőoktatáshoz kapcsolódó érdekképviseletek, a felsőoktatásban dolgozók, ott tanulók nagy része él a gyanúperrel, hogy ez az egész törvénytervezet összefüggésben egyéb törvényekkel bizony egy jóval korábbi kormányzati szándéknak valami újbóli felmelegítése kíván lenni.
Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy önök, amikor népszavazás is volt, markánsan kampányoltak tandíj mellett és sok minden egyéb mellett. Úgyhogy nem igazán látom be azt, hogy egyik pillanatról a másikra most hirtelenjében miért kellene az önök szavának fenntartások nélkül hitelt adni. Köszönöm szépen.
