DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. Ha megengedik, a rendes hozzászólásomban kicsit költői kérdéssel kezdeném, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy mivel előttünk szerepel a pénzügyi szolgáltatásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvény, joggal fel kell tennünk azt a kérdést, hogy vajon a magyar pénzügyi rendszer stabil-e. Nagyon fontos kérdés, hiszen egy hónappal, hat héttel ezelőtt azt hallottuk, hogy minden rendben van a pénzügyi közvetítők tekintetében, a pénzügyi válság megáll az ország határai előtt, nem fog semmi ide begyűrűzni, minden szilárd, nem kell nekünk ezzel foglalkozni, minden rendben van.
Majd eltelt egy-két nap, egy-két hét, és kiderült, hogy a hazai pénzügyi rendszer bizony elég ingatag lábakon áll, a kormány egy válságkommunikációba kezdett, minden szörnyűséget tárt elő a befektetőknek, a betéteseknek, a parlament plénumának, mégpedig a tekintetben, hogy bizony nagy a baj. Élére állt annak a kommunikációnak, hogy pénzügyi válság van, ami bizony begyűrűzött Magyarországra is, és gyakorlatilag azonnali és hathatós lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az egész pénzügyi rendszert megmentsük az összeomlás elől.
Kérdés ezek után, hogy kinek higgyünk, mi a valóság, mi az igazság, most valóban ilyen rossz helyzetben van a magyar pénzügyi közvetítő tevékenység, vagy pedig ez inkább a politikai kommunikáció része, és nem kell különösebben komolyan venni ezt a kérdést. Azt hiszem, azok a kisbefektetők, kistulajdonosok, pár tízezer, százezer forintos betéttel rendelkezők csak kapkodják a fejüket, és joggal merül fel bennük a kérdés, hogy most kivegyék a pénzüket vagy ne vegyék ki a pénzüket, külföldre menekítsék a pénzüket vagy ne menekítsék külföldre a pénzüket.
Ebben bizony nem ad kellő eligazítást a kormány sem, hiszen egy levelet fogalmazott meg a Nemzetközi Valutaalapnak, amelyben felsorolja azokat a pontokat, intézkedéseket, amelyeket meg kíván tenni, de a tényleges hatás, hogy vajon miért következett ez be, igazán rejtve marad mindenki előtt.
Mit lehet látni? Lehet egyik oldalról látni azt, hogy 300 bázisponttal megemeli a Magyar Nemzeti Bank a jegybanki alapkamatot, megítélésem szerint teljesen indokolatlanul, ezzel hatalmas károkat okozva a magyar költségvetés úgyis ingatagon álló lábainak. A másik oldalról azt tapasztaljuk, hogy tíz napra fölfüggesztik a nyílt végű ingatlanalapokat, amellyel azt üzenik, hogy bizony, baj van, emberek, rohanjatok a tizedik nap után, menekítsétek ki a pénzeteket, hiszen ezekkel az alapokkal gond van.
És nem mondja el senki, hogy alapvetően nem ezzel van probléma, hanem azzal, hogy egy olyan intézmény került be a magyar pénzügyi közvetítők rendszerébe, ebbe a salátatörvényben is érintett befektetési szolgáltatásokról szóló törvénybe, ami arról szól, hogy van az ingatlanalapok sokasága, ami olyan kockázattal bír, hogy nehezen tudja likvidálni a befektetéseit, hiszen ingatlanról van szó, nyilván egy nagy irodaházat, egy nagy lakóházat adott esetben nehéz gyorsan készpénzzé tenni, míg a befektetési jegyeket azonnal vissza kell váltani, ilyen kötelezettségük van az ingatlanalapoknak. Tehát hatalmas likvid vagyont is kellene tartani, hogy ha egy ilyen esemény bekövetkezik, akkor rendelkezésre tudjon állni az ügyfeleknek.
És bizony azt tapasztaljuk, hogy volt egy óriási fölfutás ezen tevékenységekben, hiszen gyakorlatilag olyan érzés keletkezett a közvéleményben, hogy igen, az ingatlanok jó befektetések, megőrzik az értéküket, és közben kiderült, hogy bizony ez koránt sincs így, hiszen a jelzálogpiaci botrányból kiindulva bizony azt tapasztaljuk, hogy egyfajta lufi volt ez is, és talán még Magyarországra is bizonyos szempontból jellemző.
És mi történt? Egy óriási pénzbeáramlás történt, hiszen alacsony betéti kamatot tartottak a kereskedelmi bankok, részben annak is köszönhetően, hogy a kamatadót a kormány bevezette, és ezért a betéti megtakarítások bizony nem voltak vonzóak a kicsit magasabb hozamot ígérő ingatlanalapok tekintetében, és bizony több száz milliárd forint beáramlott ezekbe az alapokba, több mint 600 milliárd forint volt az a nagyságrend, amely a csúcson elérte ezeket az alapokat, vagy amelyekkel gazdálkodtak. És most, amikor hirtelen a jegybanki alapkamat megnövelése révén is - nemcsak a költségvetésnek okozott kárt ezáltal, ha ezt nézzük - bizony a betéti kamatok kedvezőbben alakulnak, mint az ingatlanalapok által nyújtott befektetési lehetőségek, és nagyon gyorsan százmilliárd forintot meghaladó összegben áramlik ki ezekből az alapokból a pénz. És bizony egy-két alap ennek nem tud eleget tenni, vagy nagy valószínűséggel nem tud ilyen gyorsan eleget tenni, hiszen mondottam, olyan kockázattal bírnak az alapok, egy elnyújtott, hosszú likvidálási idővel bíró befektetésről van szó, míg a befektetési jegyek vonatkozásában azonnali visszaváltási kötelezettség áll fönn. Tehát gyakorlatilag egy betéti típusú kötelezettségnek, rövid lejáratú betéti típusú kötelezettségnek kell eleget tenni.
Ebből kifolyólag meghozta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ezt a döntést, amely ellen állítólag a Nemzeti Bank nemtetszését nyilvánította ki. Ennek ellenére megtörtént ez a lépés, és bizony-bizony a kisbefektetők, akik pár tízezer forintot, pár százezer forintot a némileg magasabb hozam reményében idecsoportosítottak, most minimum várhatnak a pénzükre, és nagy kérdés, hogy valóban hozzá tudnak-e majd jutni.
Ezek a befektetési jegyek általában nem részei az Országos Betétbiztosítási Alapnak, tehát kérdés az, hogy mi lesz ezekkel a befektetési típusú szolgáltatásokkal, hozzájuthatnak-e vajon a pénzükhöz ezek a kisbefektetők, hiszen ha nem számíthatnak a betétbiztosítási garanciára, kérdés, hogy a kormánygarancia ki fog-e terjedni, mondjuk, ezeknek a befektetési jegyeknek a visszaváltására, ha adott esetben egy ingatlanalap nem tudja, még ha jól, prudenciálisan, egészségesen működik, kifizetni ezeket a befektetőket.
Az egy nagy kérdés, és úgy gondolom, amikor a pénzügyi rendszer egészségéről, stabilitásáról beszélünk, bizony ezek a kérdések azok, amelyek fölmerülnek, jól működik, hatékonyan működik-e a magyar rendszer, a hatóságok, az irányító hatóságok megfelelő mértékben segítik-e a tevékenységüket, vagy pedig látszattevékenységgel foglalkoznak, az európai irányelveket, amelyeket át kell vezetni, valóban átvezetik, és gyakorlatilag erre terjed ki a figyelmük és az egész tevékenységük.
Megítélésem szerint épp itt lenne a lehetőség és az idő arra, hogy ezekkel a kérdésekkel is foglalkozzunk. Talán a mai bizottsági ülésünkön a beterjesztett törvényjavaslat, amelyet ripsz-ropsz terjesztettek be, ezekre a kérdésekre is próbál választ adni, csak bizonyos értelemben kullogunk az események után, hiszen tudjuk jól azt, hogy a jelzálogpiaccal kapcsolatos problémákat már másfél évvel ezelőtt jelezték a különböző minősítéssel, értékeléssel foglalkozó szervezetek, és álltunk, vártunk, nem történt semmi. Majd amikor berobbant a botrány és a válság, akkor próbálunk kapkodni, a Világbanknak írni, a Valutaalapnak írni, az Európai Bizottsághoz fordulni, és próbálunk olyan helyzetet teremteni, hogy na, egy-két hét alatt mentsük már meg ezt a szegény haldokló magyar pénzügyi közvetítő rendszert, és beterjesztünk mindenféle törvénymódosításokat, javaslatokat úgy, hogy gyakorlatilag egy nap áll rendelkezésre a beterjesztés után, hogy a bizottságban tárgyaljuk, a parlamentben tárgyaljuk, és azonnal fogadjuk el.
(10.20)
Úgy gondolom, hogy ez a kapkodás nem eredményezi azt, hogy megfontolt, átgondolt és hosszú távon is valóban, ahogy szoktuk mondani, prudenciálisan működő pénzügyi közvetítőket hozzunk létre, illetve megteremtsük azt a feltételt, hogy valóban átgondoltan tudjanak működni.
Nem helyes ez az irány. Nagyon kérném pénzügyminiszter urat, képviselőtársaimat, hogy gondoljuk meg, hogy hová vezet ez, hogy ilyen törvénygyár módjára próbálunk elfogadni, illetve próbálnak elfogadtatni velünk szabályokat, amelyek lehet, hogy egy hét múlva, két hónap múlva már egész más viszonyok között épp az ellenkezőjét fogják eredményezni, ami az eredeti szándéka volt - és a legjobb szándékot tételezem fel most mindenki részéről -, mondjuk, a törvényjavaslat beterjesztőinek.
A kisebbségi véleményem megfogalmazása során említettem azt, hogy van egy olyan téma, amit a beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban igen sérelmezünk, és kifogásolunk, ez pedig a Magyar Fejlesztési Bankra vonatkozó törvénymódosítás. Szabados képviselő úr, amikor megfogalmazta a többségi véleményt, vélhetőleg csak szóbotlást követett el, hiszen nem a Magyar Nemzeti Bank, hanem az Magyar Fejlesztési Bank szerezhet úgymond tulajdonjogot a törvény felhatalmazása kapcsán.
Bizony itt arról van szó, hogy az Orosz Föderáció államaival közös céget alakíthat a Magyar Fejlesztési Bank gázvezeték építésére vonatkozólag, és 50 százalékos tulajdont szerezhet. Kormányhatározatra hivatkoznak, amely nyilvánvalóan arra vonatkozik, hogy a Déli Áramlat vonatkozásában meg lehessen teremteni azokat a törvényi feltételeket, amelyek révén ez a beruházás majd elindulhat.
A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontja szerint jelenleg egy olyan gázvezeték van, a Nabucco, amely minden tekintetben, az Európai Unió részéről is prioritást élvez. Nyilvánvalóan nem lehet kizárni adott esetben azt, hogy más gázvezeték is megépülhessen, de úgy gondolom, hogy arra kell koncentrálnunk, hogy elsősorban a Nabucco, a mindenki által favorizált és priorizált gázvezeték kapjon elsőbbséget. Ezért lenne fontos az, hogy ennek a lehetőségét is, ha kell, teremtsük meg, és nagyon helytelen és nem szerencsés az, ha már most kimondjuk azt, hogy bizony ilyen formában is elkötelezettséget vállal a magyar állam a Déli Áramlat megépítésével kapcsolatban.
Különösen az furcsa, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat érintő egyes törvénycsomag közepére ez el van rejtve, valahová oda a 43. § környékére, aminek, úgy gondolom, hogy semmi keresnivalója itt, hiszen, ha beszélünk a hitelintézetekről, a biztosítóintézetekről, befektetési szolgáltatásokat végzőkről, a különböző nyugdíjpénztárak kapcsán történő törvénymódosításról, a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvényjavaslatban valóban semmi köze ezek között... - még ha pénzügyi közvetítők közé soroljuk is a Magyar Fejlesztési Bankot, ráadásul ez egy olyan módosítás, ami végképp nem arra vonatkozik, hogy hogyan lehet minősített befolyást szerezni, vagy a pénzügyi eszköz fogalmát átvezeti a törvényen. Tehát megítélésem szerint ez nem tartozik ide.
Talán, ha már nagyon módosítani akarták, akkor épp a parlament előtt lévő Magyar Fejlesztési Bankról szóló egyéni képviselői indítvány kapcsán kellett volna ezt is rendezni, ha akarta volna a kormány. Nem is tudom, hogy lehet-e egyáltalán a parlament előtt kétszer ugyanazt a törvényt tárgyalni. Egy időben van előttünk, tehát úgy gondolom, hogy ez házszabályellenes e tekintetben. Tehát nyilván ezzel kapcsolatban, akik járatosabbak az alkotmányjogban, ezt meg tudják mondani, hogy lehet-e a plenáris ülés előtt egyszerre ugyanaz a törvényszakasz. Ez bizony kivetítődik az egész törvényjavaslathoz való hozzáállásunkra, hogy hogyan közelítsük meg ezt a kérdést.
Összességében azt tudom mondani, hogy azokat a szabályokat, amelyek azt eredményezik, hogy azt az irányelvet, amiről pénzügyminiszter úr is expozéjában beszélt, át kell vezetni, vezessük át, nincs ezzel semmi kifogásunk. Azokkal a kérdésekkel, amelyek a kisebbségi véleményben megfogalmazódtak, akár a mi bizottságunkban, akár a gazdasági bizottságban, és azzal a kérdéssel, amelyet felvetettem itt a Magyar Fejlesztési Bankkal kapcsolatban, és azokkal a kérdésekkel, amelyek nagyobb, átfogóbb megválaszolást igényelnek - gondolok itt még egyszer a magyar pénzügyi rendszer egészségére, működőképességére, működőképességének fenntartására -, megítélésünk szerint ezekkel is kellett volna foglalkoznunk, ha már valamennyi törvényt elővesszük - 14 van itt felsorolva, és azok módosítása történik meg.
Mivel ezekre megnyugtató válaszokat nem kaptunk, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről nem tudjuk támogatni jelen formájában a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
