HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miután amit Dancsó képviselő úr elmondott, szakmailag teljesen helyénvaló és megalapozott volt, amit Horn Gábor észrevételezett és elmondott, azzal csak egyet lehet érteni, úgyhogy én nem akarok az ismétlés hibájába esni. Viszont igyekszem felhívni a figyelmet egy olyan szempontra, amiről idáig talán kevesebb szó esett. Ez a törvényjavaslat, ami valójában salátatörvény, hiszen egyben tárgyalunk mindent, ami ebbe a témakörbe besorolható, akár joggal, akár nem teljesen odavaló, a pénzügyi szolgáltatásokat érintő egyes törvények módosításáról szól.
Az első kérdésem talán az, hogy az előterjesztő kellőképpen figyelembe vette-e azoknak az érdekeit, akik ezeket a szolgáltatásokat igénybe veszik. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, kiderül, hogy a magyar lakosság a környező országokhoz képest jelentősen eladósodott. Ha megnézzük, akkor azt is észrevehetjük, hogy az adósságállomány 67 százaléka devizaalapú. Ha megnézzük a különféle bankok hirdetési stratégiáját, ha megnézzük azt, hogy a bankokkal kötött hitelszerződések, akár biztosítási szerződések mennyire felelnek meg a magyar lakosság átlagos pénzügyi kultúrájának, akkor azt látjuk, hogy itt van egy ordító különbség.
Jó néhány esztendővel ezelőtt egy javaslattal állt elő a Magyar Demokrata Fórum, ez egy ötpontos csomag volt, ami a lakosságot igyekezett volna hosszú távú megtakarításokra és befektetésekre ösztönözni. Az ötödik pontja az volt, hogy legyen a közoktatás része a pénzügyi ismeretek oktatása, a pénzügyi kultúra színvonalának a fejlesztése. Hiszen nyilván ide vezethető vissza az a helyzet, amiben ma Magyarország és a magyar lakosság van, és ez is okozója annak, hogy minket a mostani pénzügyi válság jobban, megrázóbban sújt, mint a környező országokat.
Ebből az következik, hogy ebből a törvényből pontosan azokat a passzusokat, azokat az előírásokat hiányoljuk, ami szerintem nem lenne a piaci vagy üzleti életbe való durva beavatkozás, de rá kellene a pénzintézeteket szorítani arra, hogy sokkal megfontoltabb, a tájékoztatás vonatkozásában sokkal alaposabb, sokkal körültekintőbb tevékenységet folytassanak, hiszen a pénzügyi kultúra színvonala az egyik pillanatról a másik pillanatra nyilván nem emelhető, és nem változtatható meg. Úgyhogy ennek a törvénynek az egyik legnagyobb hiányossága az, hogy ezt az adottságot, ami egy speciális magyar adottság, Kárpát-medencei adottság, nem kezeli. De érthető, hiszen 40 esztendőn keresztül egy bank meg egy takarékszövetkezet volt, ahová az ember ki-be szaladgált, egy meglehetősen együgyű kampány ösztökélt erre. Aztán ránk szabadult egy olyan világ, ahol rengeteg szabály, rengeteg előírás, rengeteg lehetőség és rengeteg kockázat rejlik, amire a magyar állampolgár nem volt felkészülve.
Miután ezt a törvénycsomagot meglehetősen sűrűn módosítjuk - hiszen minden esztendőben legalább egyszer, de volt már olyan szerencsénk, amikor talán háromszor is az Országgyűlés asztalára került, és azt is tudom, hogy ez most módosító javaslatokkal nem megoldható -, arra kérném miniszter urat, hogy a következő törvénymódosításnál, amikor ez a csomag megint ide fog kerülni, mert úgyis ez a sorsa, hogy a következő esztendőben megint előttünk lesz, az előterjesztő vegye figyelembe ezeket a társadalmi adottságokat. Hiszen ezzel közelebb jut oda, hogy küldetését, hivatását úgy teljesítse, hogy az egész nemzet, minden állampolgár és nyilván a pénzintézetek érdekeit is szolgálja. Köszönöm szépen. (Taps az MDF és az SZDSZ soraiban.)
