HORN GÁBOR
HORN GÁBOR
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sokkal rövidebb lennék, mert nem gondolom azt, hogy jó, ha összekeverünk egy konkrét törvényjavaslatnál mindenféle, egyébként jogos felvetéseket.
Fideszes képviselőtársam olyan kérdéseket tett az asztalra, amiket magam is olyannak tartok, amelyekről kellene beszélni, de nem hiszem, hogy egy ilyen jogharmonizációs törvénytervezet keretében. Én is azt hiszem, hogy szükséges végiggondolni, hogy kell-e és milyen lépéseket tenni annak érdekében, hogy biztonságosabb, kiszámíthatóbb legyen a magyarországi hitelpiac, különös tekintettel ennek az ingatlanhoz kapcsolódó részei, de ez a törvénytervezet nem erről szól, és nem hiszem, hogy az lenne a feladatunk, hogy bár általános vita van, de egy kérdéskörben mindent megpróbáljunk megoldani.
Mi, szabad demokraták, a magunk részéről ezt a törvénytervezetet, miután alapvetően egy jogharmonizációs javaslatot tartalmaz, és elemeiben olyan, amely megfelelő az európai uniós elvárásoknak, és megfelelő irányokat jelent Magyarország számára is, támogathatónak látjuk. Tehát önmagában az általános vita során szeretném jelezni, hogy ezen a pontján mi ezt a tervezett javaslatcsomagot tudjuk támogatni.
Van jó néhány olyan észrevételünk, amelyet a módosító indítványainkban szeretnénk kifejezni. Azt gondolom, hogy ezeket lehet és szerintem figyelembe is kell venni, de hát ez majd nyilván egy következő kérdés. Ezek részben elhangzottak már az eddigi hozzászólásokban, a kisebbségi bizottsági véleményekben. Meggyőződésem szerint érdemes ezen elgondolkodnia a Pénzügyminisztériumnak mint előterjesztőnek vagy a kormánynak mint előterjesztőnek, hogy ehhez nem talál-e partnert az ellenzékben vagy akár a parlament egészében.
Ilyennek tartjuk a magunk részéről azoknak a szubjektív elemeknek az újragondolását, amelyek szerepelnek a törvénytervezetben. Nem jó az, ha egy törvénytervezet megpróbál olyan megoldásokat találni, amelyek utána vitát, értékelési problémákat jelenthetnek. Az anyagban akár a megfelelő című nagyon puha és nehezen értelmezhető kérdés, akár a szilárd pénzügyi helyzet ugyanilyen. Azt gondolom, hogy ezeket érdemes lenne normatív módon megfogalmazni. Veszélyes ez egy törvény tervezetében, különösen egy ilyen ingoványos területen, mint amelyen vagyunk - mert ebben egyetértünk, hogy ez egy nehéz területe a világgazdaságnak és a magyar gazdaságnak, ez a pénzügyi terület -, érdemes lenne ezeket újragondolni. Mi kísérletet teszünk arra, hogy módosító indítványokkal ezt pontosítsuk, de azt hiszem, hogy a pénzügyi tárcának is érdeke lehet, hogy ezektől valamilyen szinten megszabaduljon.
A másik ilyen hiányérzetünk a törvénytervezettel kapcsolatban, ami nincs benne, ez tulajdonképpen a hitelközvetítés szabályozása. Az egyik oldalon van egy viszonylag pontos és jól körültekinthető szabályozása a biztosítási területnek, de ugyanez a hitelterületen hiányzik, és szerintem ebből a szempontból ezt a lehetőséget ki kéne használni ennek a területnek a szabályozására, már csak azért is, mert bizonyos értelemben itt még rosszabbul állunk, mint a biztosítási területeken. Tehát egy, a biztosítási területekhez hasonló szabályozási rendszerrel, azt gondolom, hogy kibővíthető, pontosítható ez a törvénytervezet, olyan állapotba hozható, hogy a hitelközvetítési kritériumokat valamilyen módon pontosítsa, a közvetítési tevékenységet feltételekhez kösse, tehát egy áttekinthetőbb, ellenőrizhetőbb helyzetet hozzon létre.
Nyilván van köztünk vita abban a kérdésben, hogy milyen mértékben kell beavatkoznia jelenleg az államnak egy válsághelyzetben, milyen mélységű ez a beavatkozás. Azt gondoljuk, hogy a piaci rendszerek automatizmusai a válság jelentős részét kezelik. Amikor az állam ezekbe beavatkozik, mindig sokkal több bajt okoz, mintha nem avatkozik be. Nem akarok erre nagyon komoly történelmi példákat hozni, mert sajnos nagyon rosszakat tudnék mondani a beavatkozás túlzott mértékére vonatkozóan.
(10.30)
Az azonban tény, hogy a szabályozás és ennek megfelelően az ellenőrzés ténylegesen részben parlamenti, tehát törvényalkotási, részben pedig kormányzati, állami feladat. Ezekben szerintem van tennivaló, van keresnivaló.
Végül a harmadik észrevételem egy előre vonatkozó megjegyzés. Gyakran követi el a parlament azt a hibát, most nyilván alapvetően a kormányzó pártokra gondolok vagy egy pártra, de magunkat is beleértem, hogy egymás után tárgyalunk törvényeket, és nincs konzisztencia közöttük. Most beszélünk a biztosításszabályozásról, tudomásom szerint január vagy február táján a kötelező biztosítás egész rendszere átfogó szabályozásra kerül. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy úgy történjen most a szabályozás, hogy februárban ne azzal kezdjünk, hogy hozzányúlunk az éppen most változtatott törvényhez. Tehát itt a közös építése előzetesen annak a törvénynek elkerülhetetlen és fontos feladat.
Összességében, az gondolom, ez a törvényjavaslat az általa kitűzött nem nagy ívű céloknak, nem olyan ívűeknek, mint ahogy ezt most Domokos képviselőtársam itt megfogalmazta, megfelel, ezekkel a pontosításokkal, módosításokkal akár egy jó törvényt is csinálhatunk.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)
