GULYÁS DÉNES
GULYÁS DÉNES
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetlen mondat erejéig még visszatérnék ahhoz, hogy közgazdász vagy jogász vezethet-e színházat. Természetesen vezethet. Én nem azt mondtam, hogy nem vezethet, nem csinálhat jó színházat egy közgazdász vagy egy jogász. Én azt hiányolom a törvényből, hogy valamilyen módon szabályozza azt a területet. Az én gondolkodásom szerint egy közgazdász a színház gazdasági igazgatója lehet, vagy a jogász a vezető jogásza lehet, és egy művészetek területén évtizedeket eltöltött művész pedig inkább a szakmával, az ő szakmájával, ha lehet használni ezt a kifejezést a művészetekre, vezesse a színházat. Még egyszer mondom, lehetnek kivételek. Mégis azt hiszem, hogy ez a gyakorlat nem feltétlenül jó.
Azt a példát tudom önnek elmondani vagy a képviselőtársamnak, hogy szerencsém volt tíz évet Amerikában dolgozni, ahol a New York-i Metropolitan igazgatója Bruce Crawford nevezetű úr volt, aki a gazdasági ügyekért felelt és azért, hogy ezt a sok millió dollárt valahogy beszerezze, ami természetesen sokkal könnyebben ment, mert olyan adótörvények vannak, amelyek ezt preferálják, ellentétben velünk, de a színházra a művészi ujjlenyomatát James Levine nyomta rá. Ő volt praktikusan a színház programjának, stílusának, módszerének meghatározója. Tehát én azt gondolom, a szerepeket felcserélni egy színházban nem feltétlenül jó.
Egyetlen gondolat még a végén, amivel problémám volt: úgy gondolom, túl sok felhatalmazást kap a miniszter és a kormány, túl sok mindenbe szólhat bele. Ez valamilyen ponton mégiscsak ütközik az előadó-művészi szabadsággal, úgy érzem. Azonkívül lehetőséget ad a miniszternek az előadó-művészeti tanács e sok pont ellenére is, ami alapján beleszólhat a dolgokba, egy kibúvót adhat, hiszen mondhatja azt, hogy az előbb az előadó-művészeti tanács, kérem, ezt tanácsolta, megtettem, vagy nem tettem meg. Ezért az előadó-művészeti tanácsot első soron elvetendőnek érzem.
Köszönöm szépen.
