LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum és a Független Kisgazda Nemzeti Egységpárt egyaránt elsőrendű feladatának tartja a magyar vidék tradicionális ízeinek, jellegzetességeinek a megőrzését. Valljuk, hogy a globális piaci viszonyokhoz és az európai normákhoz való alkalmazkodás mellett is megőrizhetők a hagyományos magyar agrárium értékei. A tradíciók és az új igények metszéspontjában lehet virágzó vidéket építeni, ehhez azonban fel kell éleszteni a helyi piacokat, a helyi feldolgozókat.
Ma hazánk elsőrendű érdeke, hogy a magyarok és a kiváló minőségű magyar élelmiszerek ismét egymásra találjanak. Ma már egyértelmű, hogy a helyben termelt, ökológiailag ellenőrzött élelmiszerek jobbak, mint az ipari úton előállított termékek. Jobbak, mert egészségesebbek, jobbak, mert előállításuk, a rövid szállítási útvonaluk a környezetet kevésbé terheli; jobbak, mert megvásárlásukkal a magyar gazdákat gyarapítjuk, és nem utolsósorban jobbak, mert természetes zamattal és az évszázados hagyományok által kiérlelt ízzel rendelkeznek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért van szükség arra, hogy újraélesszük a településeken, a kisvárosokban a helyi vágóhidakat, a helyi tejfeldolgozó üzemet. Az uniós csatlakozásunkat követő új szabályozások több helyen is megnehezítették agrárértékeink megőrzését. Az Unió által megkövetelt normákat értelmetlenül túlteljesítő kormányzati túlbuzgóság jóvoltából például hátrányos piaci helyzetbe került az agrárszektor számára kulcsfontosságú hús- és tejfeldolgozás.
A megsűrített és egyre szigorúbb ellenőrzések ellenére továbbra is kerülhetnek bizonytalan minőségű élelmiszerek a nagyobb áruházak polcaira. Abban az esetben, hogyha helyben a helyit fel tudják az emberek dolgozni, akkor ezek a bizonytalan minőségű élelmiszerek kiszorulhatnak a piacról. Az agráriumban végbemenő politikai szemléletváltásnak a lokalitást kell előtérbe helyeznie, azaz mindenekelőtt ahhoz kell segítséget nyújtania, hogy a helyi termékek könnyen eljuthassanak a fogyasztókhoz. Ez a szemlélet természetesen nem áll messze az európai normáktól. Azt szeretnénk elérni, hogy a magyar gazdáknak ne legyen nehezebb helyzete, mint az Unióban lévő más tagállamokban, Olaszországban, Spanyolországban vagy akár Franciaországban.
Rettentően fontosnak tartjuk mi is a ma tárgyalandó ötpárti kezdeményezést a hízott kacsákkal és a libákkal kapcsolatosan, de ugyanilyen fontosnak tartjuk, és tegyük meg az első lépést annak érdekében, hogy mielőbb prioritást kaphassanak a helyi kis vágóhidak, amelyeknek ismét eljött a létjogosultsága.
Konkrét kérésünk van a kormányzat felé: nézzük át a kis vágóhidak szabályozását, nézzük át a helyben megtermelt és saját felhasználásra levágandó állatok kvótáját. Az a javaslatunk, hogy a heti tíz állatnál kevesebbet levágó helyi vágóhíd még minősülhessen saját felhasználásra, és ebben az esetben ne legyen szükség egy rettentő drága és véleményünk szerint felesleges eljárásra, ez pedig nem más, mint a húsminősítés. Egy helyben történő felhasználás esetén nem látjuk értelmét annak, hogy 50-60 ezer forintért beminősítsék a levágott állat húsát első-, másod-, harmad-, negyedosztályú minőségű hússá, hiszen helyben kerül felhasználásra, saját körben kerül felhasználásra. Meggyőződésünk szerint szükséges és elegendő, hogy a helyi állatorvos megállapítsa, hogy ennek az állatnak a húsa emberi fogyasztásra alkalmas, és ember számára káros anyagot nem tartalmaz. Ebben kérjük a mezőgazdasági bizottság és az illetékes tárca együttműködését.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)
(9.30)
