GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Frakcióvezető-helyettes Úr! Hölgyeim és Uraim! Nyugodtan mondhatom, hogy egyáltalán nem voltam boldog amiatt, hogy Révkomáromban azokról a kérdésekről kellett tárgyalnunk, amelyekről tárgyaltunk. Különösen nem vagyok boldog amiatt, hogy mindezt miniszterelnöki szinten kelljen megtenni.
Látom és olvasom az értékeléseket. Azt gondolom, hogy egy ilyen vitában, egy ilyen konfliktusban mind a két ország, mind a két nemzet csak sérüléseket szenvedhet. Kiállhatunk nagyon határozottan nemzeti érdekeinkért - azt hiszem, kiálltunk -, védhetjük jogainkat - azt gondolom, megvédtük -, megbeszélhetjük szlovák kollégáinkkal, hogy miben látunk problémát a határ egyik vagy másik oldalán. Tehetjük ezt hitelesen és őszintén, mégis azt gondolom, hogy ezekben a vitákban sérül a határon túli magyar közösség, és sajnálom, hogy ezt kell mondjam, sérülünk benne mi is, egész Magyarország, és azt hiszem, hogy sérül Szlovákia is.
Szóval, ezeknek a vitáknak az a legjobb megoldása, ha nincsen vita ilyen ügyekben két ország között, mert olyan Európát képzelünk el Szlovákiában és Magyarországon egyaránt, ahol az ember úgy lehet büszke magyar, hogy ez nem sért másokat, vagy úgy lehet büszke szlovák, hogy ez nem másnak a rovására teljesül. Nem látok jelentős csoportokat egyik oldalon sem, akik úgy gondolnák, hogy az ő szlovákságuk vagy az ő magyarságuk ellentétben áll a szomszédos ország patrióta hevületével - nem látok.
Látok felelőtlen, forrófejű embereket, kétségtelen; a különbség az, hogy nálunk ezek a csoportok alapvetően a társadalom és a közélet perifériáján helyezkednek el. Végtelenül sajnálom, hogy Szlovákiában ez nem így van. Ezért nem szimmetrikusak ezek a viszonyok. De bármennyire is igaz ez, muszáj figyelmeztetnem önmagunkat arra, hogy már Németországból sem látszik ez a különbség, már Franciaországból sem nagyon látszik ez a különbség. Látnak két országot, amely nagyon nehezen megérthető módon vitatkozik Európában.
Hadd mondjak még valamit, ami azért nagyon tanulságos nekünk: Európában a renacionalizáció itt van egy évtizede. Az, hogy a vallonok és a flamandok vitatkoznak, és ebben Belgium botladozik, ez közismert tény, nincsen miatta felháborodva Európa. Az, hogy a katalánok maguknak nyelvet követelnek és annak szabad használatát, ezen senki nem akad ki. De ha valaki fasiszta, félfasiszta jelképeket használ, azzal politikai játékot űz, kérem szépen, a felháborodás az egekig hatol.
Ezért aztán, miközben azt gondolom, hogy határozottan igényelni kell, hogy ne vitassák el már a jogait a határon túli magyarságnak, hogy magyarnak érezhesse magát szülőföldjén, miközben hozzá kell tenni, hogy mindez nem szabad, hogy sértse Szlovákia azon jogát, hogy független, szuverén állam, és ez a fajta büszke határon túli magyarság nem kérdőjelezi meg Szlovákia függetlenségét, aközben muszáj tudnunk nekünk, hogy ha mi nem leszünk képesek korlátozni, kordában tartani a magunk, egyébként nem jelentős számú, de rendkívül hangos, és hírében messze eljutó fasisztoid szerveződéseinket, hölgyeim és uraim, ennek az árát mi fogjuk megfizetni.
Végtelenül sajnálom, hogy azt kell mondjam, hogy ebben az ügyben valamennyi tennivalónk nekünk is van. És ezt nem azért mondom, mert fel akarom adni a pozíciónkat, hanem azért mondom, mert érvényesíteni szeretném a pozíciónkat, mert nem akarom, hogy egy-kétszer tíz vagy egy-kétszer száz ember nyegle, felelőtlen, történelmietlen vádaskodásának az árát a határon túli magyarság vagy Magyarország fizesse ki. Ha így tesszük, akkor lehet, hogy a végén mind a ketten, magyarok és szlovákok, nyertesei leszünk ennek a folyamatnak.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
