KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért itt nagy érdeklődéssel hallgatom, ahogy a két volt koalíciós partner mutogat egymásra. A több mint hatéves együttkormányzás eredménye ez az államcsőd közeli helyzet, ebbe juttatták az országot. Elég vastag bőr kell az arcra, hogy most akkor visszamutogatunk, hogy mi nem szavaztuk meg azokat a törvényeket, amelyek idevezettek, mi nem vettünk részt abban.
Hát nem tudom, ki volt a gazdasági miniszter - azt hiszem, Kóka Jánosnak hívták. Tehát ugrott a pannon puma.
De hogy is lehet egy ilyen költségvetés, amit ilyen körülmények között, már semmilyen sarokszám nem igaz, de még mindig erőltetnek, és úgy látszik, nem tudják azt, hogy munkahelyteremtéssel lehet csak kimenni a válságból, csak kizárólag munkahelyteremtéssel. Akkor lesz pénz szociális dolgokra, akkor lesz pénz egészségügyre, mindenre; csak és kizárólag, ha munkahelyet teremtünk, és van adóbefizetés, van járulékbefizetés. De munkahelyteremtést csak úgy lehet csinálni, ha támogatjuk a kis- és középvállalkozókat, akik idáig is az európai pénzek 4 százalékához juthattak hozzá.
Ugyanúgy a Munkaerő-piaci Alapról is beszélt Horn Gábor képviselőtársam, hát abból a munkahelyteremtésre van a legkevesebb költve. Tehát jól mondta: a segélyekre, az olyan - most újabban - átcsoportosítása, újracímkézése a pénzeknek, ez sem vezet sehova. Tehát csak kizárólag munkahelyteremtésre. Na, ez nincs benne ebben a költségvetésben, uraim! Az ember a fontos, azért van az egész. A költségvetés és a parlament működése is: az emberekért, az ország lakóiért, a kisemberekért, azokért kell hogy működjön a parlament, és a költségvetés is azt kell hogy szolgálja. Ezt nem szolgálja. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Ezért nem jó ez a költségvetés, ezért kell visszavonni, és feltenni az asztalra az összes problémát, és akkor lehet megoldani! Az asztal alatt mutyizni és eltussolni a problémákat (Az elnök ismét csenget.) nem lehet, uraim! (Taps a Fidesz padsoraiból.)