DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Két módosító indítványhoz szeretnék kommentárt fűzni, és megpróbálni meggyőzni önöket, hogy értelmes célokról van szó, és kérni önöket, támogassák ezeket a módosító indítványokat. Az egyik a 218. sorszámú 129. módosító indítvány, a másik pedig a 221. sorszámú módosító indítvány.
Miről van ezekben szó? Összefüggnek egymással. Az agrárium és a vidék szellemi infrastruktúrájáról szólnak ezek a módosító indítványok. Az, ami az utóbbi időszakban ezzel a szellemi infrastruktúrával történt, minősíthetetlen. Néhány számot, ha ehhez mondhatnék. 2005-ben, az utolsó ebből a szempontból mérhető békeévben még 23 kutatóintézete volt az agráriumnak, ebből mára maradt hat, amelyeknek az összevonási terve is az asztalon fekszik. A többi vagy költségvetési forrás nélkül egyetemekhez került, és nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen az egyetemek nem képesek finanszírozni az így odatelepített kutatóintézeteket.
Állami feladatokat dedikálunk az egyetemeknek ezek révén, például amiről Orosz Sándor képviselő úr is beszélt, génmegőrzési feladatokat, génbanki tevékenységeket, kötelező állami feladatokat látnak el ezek az intézetek, és rákényszerített a tárca vagy a kormány az egyetemekre egy olyan egyoldalú szerződést, amelyben az egyetemek úgy vették át ezeket a kutatóintézeteket állami feladatostul együtt, hogy ehhez egyetlen fillér költségvetési forrás nem áll az egyetemek rendelkezésére, feladatfinanszírozás címén sem. Tehát nem arról szól a történet, hogy csak az intézmények működtetéséhez nem járul hozzá az állam, és azt mondja az egyetemnek, tartsd fenn te ezt az intézetet, hanem a kötelező állami feladatok finanszírozásához sem szán egyetlen fillért sem a magyar költségvetés. Ráadásul itt valóban olyan kötelező feladatokról van szó a kutatóintézetek, a génbanki hálózat esetén, amelyről Orosz Sándor képviselő úr is szólt, amelyek nemzetközi egyezményekben, általunk is aláírt, illetve ratifikált nemzetközi egyezményekben állami feladatként dedikálják a saját génkészletünk fenntartását, a saját fajtáink megőrzését, a biodiverzitás, a kultúrnövény-, kultúrfaj-biodiverzitás fenntartását is. Tehát nem választható feladatról van szó, hanem minden nemzet kötelező saját feladatáról van szó, az államnak magának kell ezeket a feladatokat ellátnia.
Nos, ezek a törzsültetvények, magbankok, génbankok különböző állapotban vannak, ezek ebben az agrárintézmény-rendszerben voltak, ami gyakorlatilag három év alatt eltűnt. Egy részük gazdasági társasággá alakult, és bizonytalan a sorsa. Például a gyümölcskutató intézetek elképesztő állapotban vannak, nem képesek ezeket az alapfeladataikat ellátni abban a konstrukcióban, amibe kerültek.
(15.10)
Vagy a szőlészeti és borászati kutatóintézetek odakerültek az egyetemekhez. Négy ilyenünk van, ezek stratégiai ágazataink. A gyümölcstermesztés is, a szőlő, a bor is stratégiai ágazataink, és ezek kikerülvén az állami keretek közül bekerültek - például a szőlészeti és borászati kutatóintézetek - az egyetemek keretébe úgy - mondom még egyszer -, hogy az átadott állami feladatok ellátásához egyetlen fillér is rendelkezésre állna.
Ha megnézzük a számadatokat, hogy az utóbbi négy évben ezzel az infrastruktúrával mi történt, elképesztő képet kapunk. A mezőgazdasági középfokú szakoktatás és szaktanácsadás intézményeinek 30 százalékkal csökkent a költségvetési forrása az elmúlt négy év során. Ugye, tudjuk, három tiszkbe szervezték a szakközépiskolákat, ahol három intézmény maradt meg összesen, a központok, a többi telephellyé lett degradálva ez alatt az időszak alatt, és ehhez a központhoz tartoznak ezek az intézmények. Mondom, 30 százalékos költségvetés-csökkentést éltek meg ezek az intézmények.
A közművelődési intézményeknél, amelyek az agrár-vidék vonalhoz tartoznak, 27 százalék ez a csökkenés. Az agrár-kutatóintézeteknél, amiről az előbb szóltam, a költségvetési csökkenés 52 százalék, és az agrárkutatás, tanüzemek, felsőoktatás támogatása, ami ezen a kutatóintézeti hálózaton kívüli, 25 százalék a csökkenés.
Ha a teljes szellemi infrastruktúráját nézzük az agráriumnak és a vidékfejlesztésnek, amire olyan büszkék vagyunk, új faluprogramot hirdetünk és új virágkort a vidéknek, akkor azt tapasztaljuk, hogy ami ehhez kellene, szellemi infrastruktúra, összességében, ha ezeket a tételeket együtt nézzük, 38 százalékkal csökkent a költségvetése. Nem vezet sehova ez a folyamat. Az államnak a saját intézményeit, amivel hatni tud a folyamatokra, ezeket az alapintézményeket, szellemi infrastrukturális elemeket fenn kell tartania. Enélkül nem lehetséges a vidék fejlesztése, enélkül nem lehetséges az a minőségi szerkezetváltás, ami a vidékfejlesztésben joggal elvárható, és amiről egyébként Európa is beszél. Egy többfunkciós mezőgazdaság megvalósíthatatlan ilyen szellemi infrastrukturális elemek nélkül.
Ami pedig azt illeti, hogy persze máshonnan is finanszírozhatók lesznek majd - és ezt gyakran halljuk - ezek az intézmények, különféle európai programok kerülnek említésre.
Az Új Magyarország vidékfejlesztési programmal kapcsolatban elmondtam már, hogy milyen kereteket teremt ehhez a fejlesztéshez: 1,7, illetve 2,5 milliárd forintot hét évre a teljes ilyen típusú fejlesztésekre. Az Orosz képviselő úr által említett LIFE-programmal kapcsolatban pedig hadd mondjam el, mire a LIFE-programból... - amit egyébként a környezetvédelmi tárca valóban dicséretesen kezdeményezett, nem kis erőfeszítésébe került, hogy egyáltalán rávegye az ugyanazon kormányon belül lévő földművelési tárcát, hogy próbálják megmenteni közösen ezt a génbankhálózatot, Tápiószelét, a szőlészeti kutatók törzsültetvényeit, a gyümölcskutatók törzsültetvényeit, zöldségkutatót és a többi, a többi kulcságazat kutatóintézeteit.
Nos, mire ez a LIFE-program forrásokat biztosítana ennek a hálózatnak a fönntartásához, mert valóban Európában ezek értékek, sőt nekünk saját nemzeti érdekünk is, hogy megtartsuk ezeket a saját biológiai alapjainkat, ezt a sokszínűséget, amihez nyúlhatunk, ha egy szerkezetváltást akarunk keresztülvinni; nos, mire a LIFE-program ehhez forrásokat biztosítana, addigra lehet, hogy ezek meg is szűnnek, ha a költségvetés ezekhez egyetlen fillért nem biztosít. Ugyanis a LIFE-pályázat, a LIFE-program legközelebb 2010-ben képes forrásokat biztosítani a génbankhálózat fönntartásához.
Ezért, ha azt akarjuk, hogy legyen még a LIFE-programban mit támogatni, legyenek még olyan intézményeink, amelyek a biológiai sokszínűséget hordozzák, a génbankjaink megmaradjanak, akkor 2009-ben finanszírozni kellene. Ennek nyoma nincs a költségvetésben. Az egyik módosító indítvány, amit itt említettem, épp erre vonatkozik, hogy a szellemi infrastruktúra megerősítésére van szükség, és ehhez forrásokat kellene biztosítanunk, hogy átvészeljük ezt az időt addig is, amíg az európai forrásokból erre lehetőséget teremtenek akár a LIFE-program, akár más európai alapok.
Tisztelettel kérem tehát, hogy ha valóban a vidék fejlesztésén gondolkodik a kormányoldal is, mint ahogy ezt állandóan hirdeti, ha valóban egy minőségi szerkezetváltást akar az agráriumban, ha valóban a vidék társadalmának a megerősítését is akarja, akkor a szellemi infrastrukturális elemek finanszírozásában legyenek partnerek, erősítsük meg ezt a hálózatot, és valóban segítsük ki abból a nehéz helyzetéből a magyar vidéket, amelybe az elmúlt években jutott.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
