GAZDA LÁSZLÓ
GAZDA LÁSZLÓ
GAZDA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddig megismert módosító javaslatokat áttanulmányozva az értékteremtő munka és gazdaság, a közigazgatás és a kutatás-fejlesztés védelmében szeretnék szólni; annak ellenére a kutatás-fejlesztés védelmében is, hogy államtitkár úr, Kolber István államtitkár úr, Kovács Kálmán képviselőtársam, Ékes József képviselőtársam nagyon szépen szóltak ennek a területnek a hasznosságáról.
A módosítások tendenciózusan a mai slágerterületekről kívánnak pénzt átirányítani, én úgy tapasztaltam, intézményi, igazgatási feladatokról, minisztériumok működési költségvetéseiből, végig nem gondolva ezek lehetséges hatásait. A még alig megalakult kistérségi fejlesztési tanácsok működési támogatásaiból kívánnak utcákat aszfaltozni, elkerülő utakat építeni, amikor a legfontosabb feladatunk az lehet, hogyan védhetjük ki azokat a hatásokat, amiket a pénzügyi és a gazdasági világválság hozhat a Magyarországon élők számára.
Az innovációra tervezett forrásokból is 2009-ben forrásokat kívánnak a képviselőtársaim módosítási indítványai átirányítani olyan célokra, amelyeket lehetne jobb időkre halasztani. A 2009-es költségvetés nem a lehetőségek költségvetése, és én a magam részéről minden olyan módosítást támogatni fogok, amely egy fenntartható, élhető Magyarország működését biztosítja olyan időkben, amikor a működőképesség biztosítása a legfontosabb feladat.
Az értékteremtő gazdaságról nagyon érdekes dolgokat hallottam a gazdasági csúcson. Abban a szerencsés helyzetben voltam a gazdasági bizottság tagjaként, hogy részt vehettem múlt hét csütörtökön ezen a csúcson. Mindannyian tudjuk, mindannyian ismerjük azt, hogy csak a tankönyvekből tudjuk igazán, hogy mit jelent egy nagy gazdasági-pénzügyi világválság - tömeges munkanélküliség, termelés visszaesése, infláció elszabadulása -, igazán csak a szüleinktől hallottunk eddig róla.
2006 óta fegyelmezett költségvetési és gazdaságpolitikával az államháztartás helyzete kiugróan sokat javult, az infláció csökkent, a gazdasági növekedés erősödött, és ma is úgy véljük, hogy a bankrendszerünk biztos alapokon áll. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy jövedelmeink jelentős része a nemzetközi kereskedelemből származik, és hogy ilyen helyzetben itt már nem a saját teljesítményünkről van szó elsősorban, hanem arról, hogy a legnagyobb exportpiacaink, elsősorban Németország és általában az EU mennyit növekednek.
Kíváncsi voltam, hogy az általam mértéktartónak vélt emberek hogyan ítélik meg a helyzetet. Mindig érdekel, mit mond ilyen helyzetekben például Demján Sándor. Arról beszélt, hogy ebben a helyzetben a likviditás biztosítása az első és a legfontosabb lépés a bankoknál, a vállalkozásoknál, és aztán kell végiggondolni, hogyan lehet a Magyarországon új értéket előállító munkavállalók számát 500 ezer főről 1 millió főre növelni, mert csak a foglalkoztatás növelésével, azon belül az új értéket előállító gazdaság növekedésével biztosítható az, hogy a következő esztendőkben Magyarországon a recesszió helyett egy tartós, fenntartható, ha szolid is, növekedési pályán maradjon a gazdaság.
Vagy például miről beszélt Parragh László? Ő Magyarország legnagyobb baját abban látta, hogy a reformok nem valósultak meg, és megmaradtak a régi struktúrák, és hogy a Bajnai Gordon gazdasági miniszter által előterjesztett programmal, a kormány programjával egyetért, különösen akkor, ha a program és a végrehajtása egyenszilárdságú lesz. A kormány programja pedig arról szól, hogy az európai uniós támogatások átstrukturálásával a gazdaság lélegzethez jusson, és hogy a 2009-es költségvetés lehetőségei a gazdaságot segítsék, hogy a pénz, a likviditás, a piac, a foglalkoztatásbővítés, a munkahelyteremtés és -megtartás, a versenyképes üzleti környezet, a szerkezeti reformok ma a legfontosabbak, és hogy a 2009-es költségvetési javaslat fegyelmezett megvalósításával szolgáljuk igazán Magyarország érdekeit.
A másik, általam sérelmezettnek vélt terület a közigazgatás, holott teljesen nyilvánvaló, hogy egy jó közigazgatás és a versenyképesség összetartozó fogalmak. A pénzügyi-gazdasági válsággal, a magyar gazdaság stabilizálásával a magyar viták felerősödött érve, hogy versenyképességünk egyik legfőbb akadályozója a drága, nem kellő hatékonysággal működő közigazgatás. Kézenfekvőnek tűnik tehát az a megoldási javaslat, hogy kevesebbet kell az államra, a közigazgatásra és a köztisztviselőkre költeni.
Egyes kutatók elemzései és számításai szerint a magyar köztisztviselői létszám nemzetközi összehasonlításban egyáltalán nem mondható magasnak, különösen most a csökkentés után, és a hazai közigazgatásban összességében éppen a kapacitásépítésre vagy kapacitásátépítésre lenne szükség. Mondják, ha a tényleges költségeket nézzük, ez az összeg az állami, önkormányzati szerveket együttvéve nem haladja meg 2008-ban az államháztartási összkiadás 7 százalékát. Csak összehasonlításképpen: ez a kiadási tétel 2008-ban kisebb az államadósság kamatkiadásaira fordított összegnél.
Azért tartom fontosnak a tisztánlátást ezen a területen is, mert képviselőtársaim előszeretettel készítenek olyan módosítókat, amelyekben az igazgatási területekről vonnának el forrásokat, cserébe infrastrukturális fejlesztéseket valósítanának meg. Szerintem a közigazgatás átépítésére, tudatos, szelektív erősítésére éppen a gazdasági versenyképességünk növelése érdekében van szükség.
Ha csak végiggondoljuk, hogy a közösségi jog hatékony alkalmazása erre képes közigazgatási szervezetekkel és személyekkel lehetséges, így bár egyre népszerűbb a közigazgatás erőteljes korlátozásának szükségességéről beszélni, ezzel szemben azt hangsúlyoznám, hogy veszélyes ezekből a negatív szempontokból kiindulni.
(14.30)
Ha érvényesülni akarunk az Európai Unióban, a világban, olyan jól képzett, megbecsült és megfizetett köztisztviselőkre van szükségünk, akik képesek a hatósági engedélyezési eljárások egyszerűsítésével és összehangolásával, az egyablakos ügyintézési pontok kiépítésével, az egységes elvek alapján működő informatikai rendszer működtetésével az Európai Unió azon sajátos, vegyes tervezési modelljéhez alkalmazkodni, amely összehangolt közigazgatási cselekvésre ösztökél mindannyiunkat. Ez áll érdekünkben igazán.
Áttanulmányozva és megismerve a módosítókat, azt látom, hogy a közigazgatás mellett a kutatás-fejlesztéstől is vonnának el forrásokat képviselőtársaim, és a felszabaduló forrásokat uszodákra, utak építésére s a többire költenék. Imamalomként mondjuk, hogy az Unió döntéshozói a lisszaboni stratégiában fő célként azt határozták meg, hogy az Európai Unió egy idő után olyan tudásalapú gazdasággal kell rendelkezzen, amely dinamikusabb, versenyképesebb a világ nagy részénél, mégis a módosítók másról szólnak. A kutatás összehangolását hivatott Európai Innovációs Intézet székhelye Budapest. Európa a határokon átívelő, különböző tudományágakat átfogó, integrált kutatási programokban érdekelt. A kutatási források növelése, a források jobb allokációja, a kutatások hatékonyságának növelése az az irány, ahol céljainkat elérhetjük.
Még rosszabb a helyzet, ha azt nézzük Magyarországon, hogy a Magyarországon működő vállalkozások kutatás-fejlesztési ráfordításai hogyan alakulnak. Gyakorlatból tudom, tapasztaltam, hogy különösen a magyar kisvállalkozások nem használják ki azokat az emelőket, amelyek a kutatás-fejlesztés segítségével versenyképessé tehetnék őket. Egy ilyen kis, nyitott gazdaságnál különösen nagy az állam felelőssége, hogy az ezen területekre juttatható forrásokat az ország költségvetésében növelje, és biztosítsa az általa működtetett tenderek révén azt, hogy oda jusson, és úgy kerüljön felhasználásra, hogy annak jótékony hatásait a magyar kis- és középvállalkozások különösen érezzék.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt javasolom képviselőtársaimnak, hogy csak olyan módosításokat javasoljanak és tartsanak meg, amelyek működőképes, fenntartható irányban tartják Magyarországot. Az ezen túlmutató módosítások pedig olyanok legyenek, hogy elindítsanak egy olyan szerkezeti reformot, amely politikai egyetértéssel megvalósítható.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
