DEMENDI LÁSZLÓ
DEMENDI LÁSZLÓ
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerrel összefüggésben beterjesztett törvényjavaslat kapcsán talán elsőként azt a kérdést érdemes föltenni, hogy vajon valóban kell-e új törvény, a beterjesztő agrárkormányzat valóban helyesen járt-e el. Azt gondoljuk, hogy erre a válasz egyértelműen igen, és olyan, nem túl gyakran tapasztalt, de azért mindenképpen dicséretre méltó magatartás, amikor szembenézünk azzal a valósággal, ami nem volt sikeres. Tehát a helyzetértékelést követően egy valóságos cselekedet következett, egy új törvényjavaslat került az asztalra.
Azt gondolom, és a bizottsági vitában is az látszott, hogy szakmailag néhány részletkérdésben vannak felmerült javaslatok, gondolatok. Igazából nagy vita abban nincs, hogy ilyen kárenyhítési törvény a magyar agrárgazdaság számára szükséges-e avagy nem, mert egyértelmű a válasz, hogy igen, szükség van erre. És szükség van erre elsősorban a gazdálkodók érdekében, de a gazdálkodóknak ebben irányt is kell mutatni, és az elmúlt sok-sok év alatt több alkalommal törvényi, jogi lehetőség is megvolt az úgynevezett nonprofit biztosítási egyesületek alakítására. Látjuk, hogy ennek is mi volt az eredménye. Ha pedig ez volt, akkor most már az elkövetkezendő időkben nem hisszük, nem gondoljuk, hogy erre várni kellene.
Alapvetően néhány koncepcionális változás is van a beterjesztett törvényjavaslatban. Az egyik, amit a gazdák és az érdekeltek szintén figyelemmel kísérnek és a figyelem középpontjában van, az, hogy a beterjesztett törvényjavaslat szerint a kárenyhítési hozzájárulás mértéke csökken. A kárenyhítési hozzájárulás mértéke alapvetően a beterjesztett javaslat szerint is azért csökkenhet, mert a számítások azt mutatják, hogy az érintett kört - amit a javaslat tartalmaz - is figyelembe véve, nagy valószínűséggel nagyobb kárenyhítési alap képződhet.
Szintén egy új eleme a beterjesztett törvényjavaslatnak, hogy kötelező jelleggel írja elő bizonyos kivétellel - és az őstermelői kategóriára vonatkozik a kivétel -, valamint az is, hogy a meg nem fizetett kárenyhítési hozzájárulás adók módjára behajtható, azaz megteremti annak a rendszerét, hogy ez a kárenyhítési hozzájárulás megfizetésre kerüljön. Az eddigi vitában, ami természetesen a bizottsági vitára korlátozódik, a felvetésekben valóban, azt gondolom, van több olyan dolog, amit érdemes végiggondolni.
Azon túlságosan sokáig talán nem kellene meditálnunk, ami a kötelező jellegéből fakad, tehát ebből a változásból, ugyanakkor azt én is meggondolásra javaslom, hogy valóban szélesíthető lenne-e ez a kör. Ugye, itt többféle megfogalmazás és javaslat is elhangzott, és nyilván a módosító javaslatokban is fog majd szerepelni. E tekintetben azt gondoljuk, hogy lehetne ezt szélesíteni.
Aki Magyarországon területalapú támogatásra jogosult az európai uniós szabályok alapján, azt gondoljuk, hogyha ez a kör lenne az alanya ennek a kárenyhítési törvényjavaslatnak, az még további szélesítést jelent. Mert azt szeretném előrevetíteni vagy prognosztizálni, hogy bizony azokban az esetekben, amikor, nem a legkisebb méretet mondom, de az 1 hektár gyümölcsössel rendelkező gazdálkodónak ilyen komoly fagykár éri a termését - reméljük, nem minden évben vagy minden harmadik évben fog előfordulni -, az 1 hektáros almatermelő gazdának is komoly kára keletkezik abban az esetben, abban a nagyságrendben, amikor ez előáll, és bizony az államhoz fog fordulni, hogy segítsenek rajta.
(21.00)
Éppen ezért talán indokolt lehet a kiterjesztése. Végig kell gondolni ennek a nagyságrendjét. Számomra ez egy elfogadható elgondolás, hogy aki területalapú támogatást vesz igénybe az európai uniós szabályok szerint, az legyen ennek alanya.
A hozzájárulás adók módjára történő behajtására nyilván a szabályokat meg kell alkotni, amelyek tartalmazzák ezt. Van ennek olyan része, amit egyes képviselők túlságosan bürokratikusnak ítélnek. Bár azt azért hozzá kell tegyem, hogy végül is ennek a jognak az érvényesítése érdekében jogilag ezt azért össze kell rakni, hogy ne legyen később aggályos.
A hozzájárulás megfizetésében talán lehetnénk egy kicsit rugalmasabbak, még a törvényjavaslatban is. A kimondott banki átutalást én kiterjeszteném a postai átutalásra is mint lehetőséget, mert azt szintén tudjuk, hogy azért vannak olyan agrárgazdasági szereplők, akik alanyai mind a törvényjavaslatnak, mind a felmerült módosítások esetén is, és nagy valószínűséggel ők ezt a módszert tudnák inkább alkalmazni.
Véleményem szerint a javaslat összességében korrekt, szakmailag jól körülhatárolt, megalapozott, és mindezekkel együtt, ha ezeket a jelzőket már oda tudjuk rakni, akkor azt gondoljuk, hogy egy módosító indítványokkal összerakott kárenyhítési törvény elfogadhatóvá válik a parlament számára.
A 2008. évben nem volt kár. Nyilván már valamilyen kis hozzájárulás és állami befizetés ebben az alapban felhalmozódik. Nagyon fontos lenne, hogy 2009-ben ez tovább tudjon növekedni, mert azért ha megnézzük az elmúlt ötéves átlagot, akkor bizony ritkán fordult az elő, hogy két egymást követő évben valamilyen nem biztosítható elemi kár, ha nem is nagy, országos kiterjedéssel, de lokálisan ne okozott volna komoly gondokat.
Ami az eljárásoknak, a kármegállapításnak a bürokráciájára vonatkozik, arra nyilván látom én a javaslatban, hogy a korábbi tapasztalatokat figyelembe véve vannak módosítások. Mindazok, akik további módosítást ebben sürgetnének, javaslom, hogy azt gondolják végig, gondoljuk végig, hogy a hozamérték-csökkenés megállapításának azért vannak biológiai időintervallumai is, amiket muszáj figyelembe venni. Éppen ezért, mondjuk, egy komoly fagykár bekövetkezte esetén, aminek az első jeleit gyümölcsösben vagy szántföldön is lehet érzékelni, azt azért meg kell várni, amíg valóban azon a táblán, területen, abban a gazdaságban a hozamérték-csökkenés megállapítható. Ez azért hónapokat vesz igénybe, még egyszer mondom, nem a bürokrácia miatt, hanem a biológia természeténél fogva.
A javaslatnak talán még egy elemével hadd foglalkozzam: a kárenyhítési törvény akkor lehet sikeres, ha ezeknek a szabályoknak a gazdálkodók nem a kötelező jellegét fogják erősíteni, és nem egy kényszernek fogják tekinteni, hanem valóban azon öngondoskodás lehetőségének, amelynek eredményeképpen nem teljes mértékben ő felel, ő viseli a bekövetkezett kárt, hanem ebben ugyanolyan mértékben az állami költségvetés mindenkor partner.
Azt javaslom, hogy ha ebben egyetértés van, akkor a szóhasználatokban próbáljunk egy kicsit változtatni, mert annyira nem szabad azért leegyszerűsíteni, hogy ha ez kötelező, akkor már nem is jó.
Természetesen azt gondolom, hogy az alapként beterjesztett törvényjavaslat is elfogadható, de azt világosan kell látni, hogy a kárenyhítési törvény alanyai nincsenek kiszélesítve a területalapú támogatást igénybe vevőkre. Akkor biztos, hogy hiába van kárenyhítési törvényünk, vagy lesz kárenyhítési törvényünk, ami még működőképes is lesz, azok problémáival is kell majd valamit kezdeni, akik nem lesznek az alanyai ennek a kárenyhítési törvénynek.
A képviselőtársaimnak azt javasolnám, hogy ott, ahol úgy látják, hogy megfogalmazásban egyszerűsíteni kell, tartalmilag is akarnak változtatni, ott módosító indítványokat adjunk ehhez be. Ezeket a módosító indítványokat pedig megtárgyalva, leegyeztetve, azt gondolom, hogy egy korrekt, ugyanakkor jövőbe mutató kárenyhítési törvénye lehet Magyarországnak.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és a törvény elfogadását javaslom. (Taps az MSZP soraiban.)
