GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, a múlt és a jelen összeért most itt napirend előtt.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt rendszerben, a pártállam idején egyértelműen nem jogállami szervként működő állambiztonsági szolgálatok által keletkeztetett, produkált iratok helyzete, sorsa, az iratok nyilvánossága a mai napig jogállamiságunk, alkotmányunk szellemével ellentétesen kezelt és szabályozott. Szeptember 11-én adta át az SZDSZ által kezdeményezett szakértői bizottság, Kenedi-bizottság a jelentését, javaslatait. Azóta eltelt több mint két hónap, s bár a jelentés nyilvános, a kormány a szükséges következtetések levonásával, az érdemi cselekvéssel ez idáig adós maradt. Pedig ha a kormány semmit nem csinál, akkor az információk, az adatok egy része, jelentős része szétrohad, megsemmisül. A kormány annak idején az SZDSZ kezdeményezésére vállalta, hogy a bizottság feltáró munkájának ismeretében elősegíti az információs kárpótlást, a kutathatóságot, a lehető legteljesebb körű nyilvánosságot. Ugyanakkor most viszont attól kell tartanunk, hogy az érdemi döntések, a Kenedi-bizottság javaslataira épülő jogszabály-előkészítő munka helyett az ötpárti egyeztetés esetleges egyet nem értés esetén végleg kisiklathatja a múltfeltárást biztosító megoldásokat.
Tisztelt Országgyűlés! A jelentésből nyilvánvalóan kiderül, hogy a magyar közvélemény megvezetése, az információk indokolatlan visszatartása, manipulálása a rendszerváltást követően sem ért véget. A rendszerváltás után az elmúlt rendszer működését érintően a közfigyelmet az ügynökkérdés, illetve a különböző lusztrációs, átvilágítási eljárások körüli viták kötötték le, míg a magyar társadalom információs kárpótlását, az áldozatokra, a megfigyeltekre gyűjtött érdemi adatokhoz való hozzáférést a magyar törvényhozás többsége részben megvezetve, részben politikai megfontolások mentén, félreértelmezett szolgálati érdekekre hivatkozva megtagadta.
A mai napig nem tisztázott a rendszerváltás idején, majd az azt követően is zajló iratmegsemmisítések története, nem tisztázott a különféle iratátadások, iratmozgások során eltűnt, illetve tudatosan eltüntetett nagy mennyiségű adatok, dokumentumok holléte, sorsa. Egyre távolodó közelmúltunk megismerése szempontjából történelmi jelentőséggel bíró tízezres nagyságrendű kartonokról, dossziékról, illetve a hozzájuk tartozó iratokról és az azokban rejlő nagy mennyiségű információkról van szó. Az SZDSZ meggyőződése szerint további célirányos vizsgálatokkal, kutatásokkal feltárhatók vagy nagyobbrészt tisztázhatók lennének az iratok eltűnésével kapcsolatos kérdések, így feltárható lenne az ilyen irányú tevékenységek közvetlen felelősségi köre is. Rendelkezésre állnak ugyanis a különböző belső utasítások, megállapodások és jelentések.
A megismerést, a múltfeltárást segíti, hogy megvannak a pártállami hálózatok nagy terjedelmű adatbázisait, nyilvántartásait tartalmazó mágnesszalagok is. Ma már egyértelmű, amit persze a szolgálatok vezetői mindig is tudtak, hogy az adatok előhívásához szükséges technikák léteznek, az előhívás és az előhívott adatok újramentése, digitalizálása megoldható. Egyetlen feltétel szükséges, tisztelt képviselőtársaim, a megfelelő politikai akarat. Sajnálatos, hogy bár az Antall-kormány vezetése tudott a szalagok létezéséről, a szolgálatok akkori vezetésének félrevezető információi alapján vagy esetleg más politikai megfontolások mentén, de nem gondoskodott az adattartalom felülvizsgálatáról, archiválásáról. Hiányzott a megfelelő politikai akarat a Horn-kormány idején is, ahogy azóta is.
Sajnálatos, hogy a rendszerváltás után 18 évvel a Kenedi-bizottságnak kellett szembesítenie a nyilvánosságot a mágnesszalagok létezésével, tartalmával kapcsolatos elemi információkkal, ahogy azzal is, hogy indokolatlanul nagy mennyiségű, a nyilvánosság elől, a történeti kutatómunka elől visszatartott, titkosított információ létezik. Szégyellnivalóan rosszul állunk az egykori posztkommunista országokkal való összevetésben is. Nemzeti büszkeségünket miért nem sérti, hogy Csehország, Szlovákia vagy Macedónia alapvetően kutatható, kutató-, illetve nyilvánosságbarát szabályozással, megoldásokkal jár előttünk. Közel húsz éve az NDK utolsó parlamentje fogadta el azt a törvényt, amelyik felállította a Gauck-hivatalt. Ott egyszerűen a rendszerváltók lefoglalták az állambiztonsági iratokat, és megkérdőjelezhetetlenül érvényesült a civil kontroll. Hozzáférhetőek, kutathatók az iratok olyannyira, hogy a magyar demokratikus ellenzékiek Németországból tudják beszerezni az egykori Stasi-archívumból a magyar állambiztonsági szolgálatok által róluk gyűjtött információkat, utasításokat, azokat, amelyeket a magyar szolgálatoktól vagy a Történelmi Levéltárból nem kaphattak meg.
Nincs itt valami szégyellnivaló, tisztelt Országgyűlés? Nem szégyen ez úgy, ahogy van? A Szabad Demokraták Szövetsége azt kezdeményezi, hogy egyfelől a mágnesszalagok tekintetében a lehető leggyorsabban szülessen döntés, igenis ezeket a mágnesszalagokat hívjuk elő, a rajtuk lévő információkat mentsük meg, digitalizáljuk. Ebben a munkában, a felülvizsgálatban érvényesüljön a civil kontroll (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), továbbá azt kérjük és kezdeményezzük, hogy a Kenedi-bizottság jelentésével összhangban minél előbb jogszabály-előkészítő munkát követően terjessze elő a parlament elé a kisebbségi kormány a megfelelő információs kárpótlást, nyilvánosságot, kutathatóságot biztosító javaslatait.
Köszönöm szépen.
(8.20)
