DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is hadd mondjam el, hogy nagyon örülünk annak, hogy az SZDSZ képviselői benyújtották ezt a törvényt, amiről úgy gondoljuk, hogy régóta esedékes. Szükség van rá több okból. Képviselőtársam elmondta, hogy hány nőt bántalmaznak a családokban családon belüli erőszak keretében, de hadd tegyem hozzá, hogy ugyanúgy, ahogy nagyon sok idős embert, nagyon sok gyermeket és nagyon sok férfit bántalmaznak ugyanebben a kontextusban.
Büntetőpolitikánk egyébként hat éve kiemelt szempontként kezeli egyrészt a prevenciót, másrészt a sértetti jogokat, a sértetti jogok biztosítását, a sértetti jogok előtérbe helyezését. Fel kell azt ismerni ugyanis, hogy a sértetti jogok elismerése, a sértetti jogok támogatása, azt gondolom, van olyan fontos társadalmi érdek, mint az állam büntetőhatalmának érvényesítése. Éppen ezért, hogy néhány olyan jogintézményt kiemeljek, amely vagy ebben az időszakban került bevezetésre, vagy ebben az időszakban került lényegi módosításra és a sértetti jogok biztosítását célozza, hadd emeljem ki a jóvátétel vagy közvetítői eljárás jogintézményét, a sértetti képviselő bevezetését, amit ügyvéd lát el jellemzően, vagy egy korábbi intézményt, a magánindítvány vagy magánvád jogintézményét.
A prevencióról, a bűnmegelőzésről ugyancsak ezt tudom elmondani. Büntetőpolitikánk középpontjában áll az, hogy lehetőség szerint ne utólag avatkozzon be az állam, amikor a baj már megtörtént, hanem próbálja a bajt megelőzni, megakadályozni. Ez, úgy gondolom, hogy talán még a sértetti jogoknál is - ha úgy tetszik - kiemeltebb társadalmi érdek.
Az egyik ilyen intézmény a távoltartás, de hadd utaljak arra, ami szintén körülbelül egy évvel ezelőtt került a kormány által beterjesztésre és a mi frakciónk által támogatott javaslatként elfogadásra az Országgyűlésben: a zaklatás intézménye, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy ha lehet, ne kelljen megvárni - ahogy szokták mondani -, hogy a vér folyjon, hanem már ez előtt be lehessen avatkozni, ez előtt legyen lehetősége a rendőrségnek arra, hogy közbelépjen.
Nos, azt gondolom, hogy a távoltartás intézménye is hasonló jogintézmény, amely a családon belüli erőszak visszaszorításához talán a leghatékonyabb. Úgy gondoljuk - és ezt előre szeretném vetni -, hogy a beterjesztett törvényjavaslat ugyan - kiemelem - nagyobb módosításokkal, komolyabb módosításokkal, de amennyiben ezt az Országgyűlés elfogadja, hatékonnyá teheti, sokkal hatékonyabbá teheti a rendszert, mint a mai.
Lanczendorfer Erzsébet képviselőtársam - akinek ezúton is boldog névnapot kívánok (Taps.) - szólt arról, hogy a családi konfliktusok… - köszönöm, ez természetes ezen a napon. Szóval, a családi konfliktusok alapvetően a családra tartoznak. A családi konfliktusokat alapvetően családon belül kell megoldani. Teljes mértékben egyetértek képviselőtársammal: lehetőség szerint az államnak a családi viszonyokba nem kell beavatkozni. Lehetőség szerint arra kell biztatni a családban a feleket, hogy maguk oldják meg ezeket a konfliktusokat. Ugyanakkor lehetőséget kell arra biztosítani, hogy amennyiben a családon belül nem tudják megoldani ezt a konfliktust, és valaki olyan helyzetet teremt a családban, ami a másik számára elviselhetetlen, a másikat kiszolgáltatja neki teljes mértékben vagy szinte teljes mértékben, akkor legyen lehetősége, legyen olyan jogszabály, ami alapján ő az állam segítségét kérheti ahhoz, hogy ezt a problémát meg tudja oldani, ha maga ezt nem tudta megtenni. Nos, ezt a célt szolgálja, azt gondolom, a most beterjesztett törvényjavaslat. A cél tehát helyes, a cél tehát támogatható, ahogy azt gondolom, ebben itt az Országgyűlésben nem volt és nem is lesz vita.
A konkrét javaslattal kapcsolatban, ahogy jeleztem is, több mint 20 módosító javaslatot terjesztettünk be. Ha ezeket támogatja az Országgyűlés, akkor jó szívvel tudjuk elfogadni az előterjesztett javaslatot. Vannak ezek között a módosítók között technikai jellegű javaslatok, ezekről nyilván szót ejteni nem kell, esetleg a részletes vita során, azonban vannak tartalmi jellegűek is. A tartalmi jellegűeket szintén két csoportra tudnám bontani anélkül, hogy részletesen elemezném őket.
Az egyik, amiben - ahogy egyébként Ékes Ilona képviselőtársam is említette - az alkotmányosságot kívánják szavatolni. Biztosítani kívánják azt, hogy alkotmányos aggály az elfogadott törvénnyel kapcsolatban fel ne merülhessen, illetve a törvény belső és a többi jogszabályhoz való külső arányosságát kívánja megteremteni, legfőképpen is a büntetőjog és a büntetőeljárás-joggal kapcsolatos arányosságra szeretnék gondolni, ami szintén alkotmányos alapelv és kívánalom.
A lényegi problémáink a törvényjavaslattal kapcsolatban: először is a családon belüli erőszak fogalmát - amelyet úgy gondolunk, hiszen ez magának a javaslatnak a lényege, ez egy prevenciós célú javaslat - nem kötnénk a büntetőjog fogalomrendszeréhez.
(17.20)
Az előterjesztő a büntetőjogi törvényi tényállások csoportosításával és egy ehhez kapcsolódó plusz-kritériumrendszerrel kívánja definiálni a családon belüli erőszak fogalmát. Mi úgy gondoljuk, hogy el kell szakadni a büntetőjogi fogalomrendszertől, hiszen ez nem büntetőjogi kérdés, és pontosan azt szeretnénk, ha nem is válna feltétlenül büntetőjogi kérdéssé a családon belüli erőszak. Tehát az egyik módosító javaslatunk ezt a célt szolgálja.
A legkomolyabb fenntartásunk egyébként - ahogy szintén Lanczendorfer képviselőtársam mondta - a távoltartás elrendelésével és annak a tartalmával, a garanciarendszerrel kapcsolatos. Nagyon hasonlít, úgy gondoljuk, túlzottan is hasonlít a távoltartás intézménye a szabályait illetően az előzetes letartóztatás szabályrendszeréhez, ami kifejezetten egy büntetőeljárás-jogon belüli, egy büntetőjogon belüli kényszerintézkedés. Úgy gondoljuk - ahogy említettem a felvezetőben -, hogy ha a törvények, a jogszabályok közti alkotmányosan megkövetelt arányosságot be kívánjuk tartani, akkor nem lehet ezt így hagyni, hanem markáns különbséget kell tenni a büntetőeljárás-jog legsúlyosabb kényszerintézkedése, annak a szabályrendszere és a távoltartás mint prevenciós intézkedés között. Ilyenformán nem értünk egyet azzal, hogy a büntetőeljárás végéig legyen meghosszabbítható a távoltartás intézménye, hiszen az se biztos - s itt nyilván összefügg majd az egyik indítványunk a másikkal -, hogy ha nem a büntetőjog dogmatikája alapján határozzuk meg a családon belüli erőszak fogalmát, hanem - ahogy mondtam - egy prevenciós jellegű fogalmat kívánunk keresni, akkor egyáltalán nem biztos, hogy büntetőeljárás lesz abból, amit mi családon belüli erőszaknak tekintünk már. Ez az egyik.
A másik: jelenleg 30 nap az a maximális időtartam, amíg elrendelhető a távoltartás. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez kevés, ez csekély időtartamot jelent, ezért javasoljuk, hogy a 30 nap 60 napra emelkedjék, ezzel megtartva az arányosság követelményét is, ugyanakkor szem előtt tartjuk a javaslatunk megfogalmazásakor a hatékonyság szempontjait is.
Azt is mindenképpen szeretném kiemelni - és ez nagy különbség az előzetes letartóztatáshoz képest -, hogy a távoltartás egymás után több esetben is elrendelhető. Tehát a 60 nap úgy igaz, ha a bántalmazó visszamegy a családba, és még aznap folytatja azt, ami miatt őt a bíróság távoltartásra kötelezte, akkor ugyanazon a napon elrendelhető ismét 60 napra a távoltartás. Értelemszerűen nem ez a cél, de ha a hatóság azt látja, hogy ez a veszély fennáll, akkor a büntetőeljárás-jog lehetővé teszi, éppen a bűnismétlésre való hivatkozással, hogy az illetőt előzetes letartóztatásba helyezzék, amit nyilván meg lehet tenni, hiszen az első távoltartás során elrendelt 60 nap elegendő idő volt ahhoz, hogy a feljelentést megtegyék, és a büntetőeljárás meginduljon. Tehát lehetőség van arra más jogszabályokat alkalmazva, hogy a távoltartás praktikusan mégiscsak tovább tartson, mint 60 nap.
Ugyancsak garanciális okokból és alkotmányossági okokból nem tudjuk elfogadni, hogy a rendőrség 10 és 30 nap közötti időtartamra elrendelhesse a távoltartást. E tekintetben azt tudom mondani, hogy az időtartamokat kötnénk az egyébként már alkotmányosnak minősített 72 órához, hogy a rendőrség 72 órára tudja ezt elrendelni, viszont abban az esetben, ha elrendeli 72 órára, akkor a rendőrségnek kötelessége legyen a bírósághoz fordulni, és a bíróságot arra kérni, hogy a 72 órát hosszabbítsa meg. Tehát indítványtételi kötelezettsége lenne a rendőrségnek. Ugyanakkor azt tudom mondani, hogy a hatékonyság szempontjait figyelembe véve azt javasoljuk, hogy a rendőrség a távoltartó határozatot már a helyszínen azonnal és nyomban meghozhassa, ne kelljen ezzel egy pillanatig se várnia.
A jelenleg hatályos jogszabály szerint a jegyző köteles gondoskodni a bántalmazó elhelyezéséről, ami - tudjuk - a gyakorlatban óriási problémát jelent, gyakorlatilag azt eredményezi, hogy alkalmazhatatlan a távoltartás intézménye. Mégsem javasoljuk azonban ezt a szabályt teljesen negligálni, teljesen kivenni a törvényből. A mi módosító indítványunk arra szolgál majd, hogy a jegyzőnek mindenképpen felvilágosítást kelljen adni arról, hogy a bántalmazó éjjel hol találhat szálláshelyet, illetve biztosítani kell, hogy ezeket feltétlenül jogosult legyen igénybe venni. Úgy gondoljuk - s még az sem biztos, hogy százszázalékosan és biztonsággal kijelenthető, hogy ez alkotmányos megoldás -, hogy érdemes ezt ilyenformán meglépni azért, hogy a rendszer valóban hatékonnyá tudjon válni, tehát a jegyzőnek ne legyen kötelessége az elhelyezésről gondoskodnia, hanem e vonatkozásban elég legyen a felvilágosítást megadni.
Szintén a hatékonyság jegyében szeretnénk a polgári bíróságok kötelességévé tenni azt, hogy ha az eljárás során indokoltnak látja a távoltartás intézményét, akkor azt köteles legyen kezdeményezni. És ugyancsak a hatékonyság jegyében azt javasoljuk, hogy ha valaki megszegi a távoltartás szabályait, ne csak akkor legyen megbírságolható, ha azt szándékosan teszi - ezt ugyanis nagyon nehéz lesz bizonyítani -, hanem minden esetben lehessen bírságolni a magatartási szabályt megszegő bántalmazót.
Úgy hiszem, hogy ez a jogszabály valóban nagy segítséget fog nyújtani a bántalmazottak számára. Azonban azért, hogy ezzel a joggal ne lehessen visszaélésszerűen élni, ne lehessen vele visszaélni, és tekintettel arra, hogy a fogalmat elválasztjuk a büntetőeljárás fogalomrendszerétől, dogmatikájától, nem biztos az, hogy ha valaki a bántalmazás miatt bejelentést tesz, és el is rendelik a bántalmazó távoltartását, hogy ha ezt alaptalanul teszi, akkor a hamis vádat megvalósítja, hiszen nem biztos, hogy bűncselekmény miatt teszi meg ezt a bejelentést. Ilyenformán szükségesnek látjuk a visszaélések megakadályozására azt, hogy a szabálysértési törvény egészüljön ki egy úgynevezett családon belüli erőszakkal összefüggő hamis vád törvényi tényállásával, ami gyakorlatilag azt a célt szolgálná, hogy ha valaki a hatóság előtt más, külön törvényben meghatározott szabálysértésnek vagy bűncselekménynek nem minősülő - hiszen ha ennek minősül, akkor a hamis vád már meglévő fogalma valósul meg - családon belüli erőszak elkövetésével hamisan vádol és ez alapján külön törvényben meghatározott megelőző távoltartását elrendelik, akkor bírsággal lehessen sújtani. Azt gondolom, hogy ez indokolt.
Éppen úgy, ahogy indokolt több időt hagyni a jogalkalmazónak arra, hogy az új szabályrendszert megismerje, és abból fel tudjon készülni, ezért az eredeti tervezethez képest - ez január 1-jei hatálybalépést jelent - legalább fél évvel később történő hatálybalépést fogunk javasolni.
Ha ezeket a lényegi módosításokat az Országgyűlés elfogadja, az előterjesztők esetleg befogadják - amire ezúton is kérem őket -, akkor frakciónk jó szívvel tudja támogatni a beterjesztett törvényjavaslatot, és azt a végszavazáskor meg fogja szavazni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
