HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Súlyosan veszélyezteti a jogbiztonságot az, amikor egy átfogó jogterület esetében rövid időn belül a jogalkotó jelentős és koncepcionális módosításokat hajt végre. Az előttünk fekvő törvény 2004-ben, négy évvel ezelőtt fogadtatott el, akkor lépett hatályba, és a jogalkalmazók, hivatalok, állampolgárok részéről még mindig nem lehet azt mondani, hogy a törvény kiérlelt alkalmazása mára kialakult volna. A jogállamisággal szorosan összefüggő jogbiztonság alkotmányos követelménye azt diktálná, hogy nemcsak a jogszabályok, de az azok mögött meghúzódó jogalkalmazói folyamatok is kiszámítható mederben folyjanak.
Különösen igaz ez a megállapítás az egyének életviszonyait talán leggyakrabban és legszélesebb körben érintő közigazgatási eljárás szabályaira is. Nem ez az első eset, hogy fel kell hívni a figyelmet, hasonló kifogások merültek a társasági jog és a cégeljárás kapcsán, amikor a kormány által benyújtott javaslatok alig egy év leforgása alatt kétszer is gyökeresen forgatták fel ezt a jogterületet. De hasonló a helyzet a büntetőjog-alkotás területén is, ahol nem telik el úgy év, hogy ne születne évi 3-4 módosítás a büntető anyagi jogot vagy a büntetőeljárást érintően.
A Ket. most benyújtott, nagy terjedelmű módosítása a közigazgatási eljárás, tehát a hatósági eljárások szinte valamennyi elemét érinti. Úgy látjuk, hogy a módosítások jelentős része elkerülhető lett volna, ha az előterjesztő négy esztendővel ezelőtt megfontoltabban, alaposabb szakmai előkészítés után nyúl ehhez az egész kérdéskörhöz. Az új Ket. megalkotásának egyik lényeges alapkoncepciója volt, hogy egy korszerűbb eljárási rendszer váltsa fel a régi államigazgatási eljárásról szóló törvényt. Az új Ket. 2004-ben azzal a céllal jött létre, hogy egységes rendszerű, az ügyfelek jogérvényesítését és a jogalkalmazó hivatalnokok munkáját egyszerűsítő és a XXI. század kihívásait jobban szolgáló törvény működjön.
Ehhez képest a mostani előterjesztés indoklásában újból azt olvashatjuk, hogy a cél ismételten az, hogy a módosítás egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá tegye a közigazgatási eljárást, jelentősen csökkentse az eljárási határidőket, ezzel együtt az ügyfelek terheit és kötelezettségeit, továbbá a jelenleginél szélesebb körben tegye lehetővé az egyablakos ügyintézést, és alkalmazza az elektronikus kapcsolattartást is. A javaslat indoklása egyértelművé teszi, hogy az ügyfelek terheit kívánja csökkenteni. Egyúttal nyíltan kimondja, hogy bár több szabályozás célul tűzte ki az ügyfélbarát közigazgatás megteremtését, az ügyfelek terhei érdemben a rendszerváltás óta nem csökkentek.
(15.40)
Az indoklás szerint e felesleges terhek egy része magából a Ket.-ből, más része az ágazati jogszabályok átgondolatlanságából és összehangolatlanságából fakad. Ehhez képest a 2004-ben elfogadott Ket. korszakalkotó törvényként lett beharangozva, most meg azt olvassuk ugyanattól az előterjesztőtől, hogy a rendszerváltoztatás óta nem történt semmi érdemi az ügyfélbarát közigazgatás érdekében, ezért a javaslat célja, hogy a Ket.-ben szereplő felesleges, idő- és költségpazarló, a magyar gazdaság számára sokszor komoly versenyhátrányt okozó, ügyféli terheket jelentő rendelkezéseket hatályon kívül helyezze vagy módosítsa.
Mindez azt jelenti, hogy a kormánytöbbség a saját maga által alig három évvel ezelőtt megalkotott jogszabályról állítja ki annak szegénységi bizonyítványát. De ha közkeletű fordulattal kívánunk élni, akkor a mostani módosítás szükségességét a selejt bosszújának is nevezhetnénk, sőt ezekkel a megállapításokkal maga a kormány is annak nevezi. Ez a módosítás azt jelenti, hogy a 2004-ben elfogadott Ket. az akkori alapcélokat illetően semmilyen tekintetben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így most koncepcionális változtatásra van szükség.
Ez a hozzáállás némiképp furcsa, de egyúttal azt is megerősíti, hogy ha az akkori szakmai kifogásokat és ellenzéki kritikákat a kormányoldal komolyan vette volna, akkor talán most nem tartanánk itt. Maga a törvényjavaslat egyébként számos elfogadható elemet tartalmaz, így különösen támogatható mindaz a jogalkotói törekvés, amely csökkentené a hatóság és az ügyfelek indokolatlan vagy szükségtelen találkozásainak, tehát a személyes jelenlét - beutazás, sorban állás, személyes ügyintézés -, az ilyen jellegű találkozások eseteit.
Az a törekvés, hogy a hatóságok ne kötelezhessék az ügyfeleket olyan adatok, iratok, nyilvántartásban szereplő körülmények igazolására, amelyről a hatóságnak hivatalos vagy hivatalos forrásból beszerezhető tudomása van. A hatóságok adatbeszerzési kötelezettségének szélesebb körben való előírása jó elképzelés. Az ügyfelek sokszor teljesen joggal kifogásolták, hogy miért kell például cégkivonatért sorban állniuk a cégbíróságon egy hatósági ügyintézéshez, amikor az önkormányzatnak elvileg van lehetősége az online cégadatbázisból a szükséges cégadatok lekérésére.
A határozatba foglalandó okiratok és ezzel a jogorvoslathoz való jog bővülése, továbbá a hivatalos iratok kötelező tértivevényes kiküldése is támogatható. A határidők elmulasztása esetére a hatóság díj-, és illeték-visszafizetési kötelezettséggel lenne terhelhető. Ez szintén a problémák megoldása felé vinné el az eljárást. A régi államigazgatási eljárási törvény szerint az ügyfélfogalom ebben az előterjesztésben újból bevezetésre kerül, és ez nem baj.
A társadalmi és érdek-képviseleti szervek ügyféljogainak egyértelmű rögzítése támogatható, és ugyanígy az úgynevezett egyablakos ügyintézés bevezetése. Az elektronikus okiratok fogadása a közigazgatási eljárásokban ma már szinte természetes kéne hogy legyen, de ha a törvény ezt lehetővé teszi, akkor ezt szintén támogatható, és az ügyforgalmi statisztikák nyilvánosságra hozatalát is támogatni lehet.
Nem támogatható ugyanakkor az az elképzelés, amely szerint a javaslat a belső ügyintézési határidőket eltörölné, egyúttal pedig bevezetné a határidők munkanapok szerinti számítását. A határidők munkanapok szerinti számítása nem egyeztethető össze sem a polgári eljárás, sem a szabálysértési, sem pedig a büntetőeljárás határidő-számításával, amely naptári napokban határozza meg a határidőket.
A törvényjavaslat a magyar eljárásjog rendszerében olyan szabályt tör meg, amely az egyes eljárások között egyedülálló lenne. A változtatás méltánytalan helyzeteket szülhet, mivel a jelenlegi határidő-számításhoz képest, ahol ha a határidő munkaszüneti napon jár le, a lejárat napja a következő munkanap, a határidők anyagi jogi jellegűvé változnak, mivel azok minden esetben le fognak telni az utolsó munkanapon. Ehhez meg kell változtatni a törvény határidő-számításra vonatkozó rendelkezéseit is, tehát törölni kell azt az általánosan elfogadott eljárási rendelkezést, amely szerint ha a határidő munkaszüneti napon jár le, a lejárat napja a következő munkanap.
Ez csak egy picinyke kis részlet, hogy miért nem támogatható ez a törvény. A koncepcionális kifogásokat és az eljárás e vonatkozásbeli sűrűségét - hiszen nemrég fogadtuk el ezt a törvényt - a bevezetőben indokoltam, de hadd térjek ki arra, amit Hankó Faragó Miklós képviselőtársam mondott a hatósági jogkörök delegálásáról.
Valójában ez már egy előremutató lépés lenne a kisebb állam megvalósítása felé, hiszen ha ezeket a jogokat, hatósági engedélyek, ellenőrzési jogosultságok meglétét a hatóságok delegálnák például szakmai kamarákhoz, az azt jelenti, hogy az állam valóban kisebbé válhatna, ráadásul a hatósági jogkör, a döntési jogkör olyan helyre kerülne, ahol szakmailag erre a legjobban fel vannak készülve, és bizonyos fajta szakmai önkormányzatiságot, illetve bizonyos fajta szakmai önállóságot tenne lehetővé.
A jelen formájában ezt a törvényt a Magyar Demokrata Fórum több okból - koncepcionális és részletekben rejlő okokból - nem tudja támogatni. Módosító javaslatokat fogunk beadni, és a módosító javaslatok befogadásától függ, hogy ez az álláspont a későbbiekben változik-e vagy így marad.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a Fidesz padsoraiban.)
