DR. SZÉKELY TAMÁS
DR. SZÉKELY TAMÁS
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor májusban elvállaltam a miniszteri megbízást, két fontos célkitűzést fogalmaztam meg. Az első az volt, hogy az egészségügy kérdéseit visszavezessem a szakma, a szakmapolitika területére, és kivegyem az egészségügyet az aktuálpolitika kereszttüzéből. A másik cél az volt, hogy az egészségügyi ellátórendszerben lévő hozzáférési egyenlőtlenségek csökkentésével egy magasabb színvonalú, egységesebb ellátást biztosító egészségügyi rendszert hozzak létre.
E két cél megvalósítása érdekében, a folyamatos konzultációkra építve alkottuk meg a “Biztonság és partnerség” programot, ami világos iránymutatást ad az elkövetkező évek teendőihez. E két cél érdekében folytattuk le nyáron azt a társadalmi vitát, amelyen a “Biztonság és partnerség” program megmérettetett, és mind a szakma, mind a laikusok számára támogatásra érdemesnek minősíttetett.
E két cél megvalósítása érdekében emeltünk át a programba számos olyan elemet, amit eredetileg nem mi, hanem szakmai partnereink javasoltak, de amelyekről úgy gondoljuk, hogy hatékonyabb és színvonalasabb ellátást eredményezhetnek. Mindenki számára nyilvánvaló lehet azonban az, hogy az egészségügy olyan összetett, szerteágazó rendszer, amelyben a legrészletesebb és legalaposabb programok kidolgozása után is nagyon sok megválaszolatlan részletkérdés maradhat fenn. Ezért nem gondoljuk úgy, hogy a “Biztonság és partnerség” programmal befejeztük volna a jövő tervezését. Továbbra is arra törekszünk, hogy a szakmával, illetve az érintettekkel konzultálva megtaláljuk és megvalósítsuk a legjobb megoldásokat. A tisztelt Ház elé terjesztett törvényjavaslat jelentős mértékben épít a “Biztonság és partnerség” programjában felvázolt cselekvési tervre, annak számos intézkedési javaslata tükröződik vissza a törvény módosításában.
Azt is meg kell említenem, hogy nem csak belülről, a szakma felől érkező impulzusok befolyásolják az egészségügy lehetőségeit. Például jelentős hatást gyakorol erre a területre is mindaz, ami körülöttünk, a világban történik, és legalább ilyen fontos hatásnak tartom az egészségügy jogi szabályozási és irányítási feltételeit. Az elmúlt időszakban számos jelzést kaptunk arra vonatkozólag, hogy az egészségügy működését szabályozó törvényeket kisebb-nagyobb mértékben módosítani, adott esetben pontosítani kell. Ezek elsősorban az ellátórendszer fejlesztésével, rugalmasabbá alakításával, a területi egyenlőtlenségek kiküszöbölésével, az egyes kórházak, szakrendelők belső szerkezetének a helyi igényekhez való igazításával kapcsolatosak voltak. E megkeresések, bárhonnan is érkezhettek, intézmények fenntartóitól, intézményi menedzsmentektől, országgyűlési képviselőktől, regionális egészségügyi tanácstól, bármilyen jó szándék fogalmazódott meg bennük, ezeket el kellett utasítanunk, hiszen a hatályos jogi feltételrendszer nem tette lehetővé ezek módosítását.
A kormány által benyújtott T/6645. számú, az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat ezekre a kérdésekre ad választ. Azt gondolom, hogy a mostani törvénycsomaggal ezen felvetések nagy részét megnyugtatóan fogjuk tudni kezelni. Szakmai körökben és a bizottsági viták során többen salátatörvényként utaltak a törvényjavaslatra. Tény, hogy az előttünk fekvő javaslatcsomag tíz különböző módosításával valóban sokféle problémát próbál kezelni. Az egyes salátalevelek, vagyis a törvényjavaslat részelemei között ugyanakkor érdemi és szoros az összefüggés.
(8.10)
Az egészségügy bonyolult rendszerében az egyes részterületek, például a gyógyszerellátás, a mentés, a betegszállítás vagy akár az egészségügyi adatkezelés bármelyikének változása kihat a többi részterületre is. Az ellátórendszer kapacitásainak mennyisége és azok közfinanszírozása pedig olyan alapkérdések, amelyek a rendszer egészét közvetlenül érintik. Fontos hozzátenni mindehhez azt is, hogy a szabályozás célja valamennyi módosítás esetében azonos. A cél az, hogy egészségügyünk magasabb szakmai színvonalú ellátást nyújtson, miközben adó- és járulékforintjainkkal felelősen és ésszerűen gazdálkodjunk. Ezért nyúltunk hozzá az említett tíz jogszabályhoz.
Tisztelt Országgyűlés! Ha végigtekintjük, hogy milyen jogszabályok érintettek ezzel a salátatörvénnyel, akkor kezdjük talán a legfontosabbal. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény megváltoztatásának indokoltságát miniszterségem kezdete óta számtalanszor leszögeztem. A módosítás szükségességét még hangsúlyosabbá tette az Alkotmánybíróság szeptemberi döntése, amely megállapította az Eftv. egyes rendelkezéseinek alkotmányellenességét, egyben azokat a határozat közzétételének napjával, azaz ez év szeptember 26-ával megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság döntése nem érinti a meglévő kapacitásokat és finanszírozási szerződéseket, így azok a szolgáltatók, amelyek a határozat közzététele előtt finanszírozás ellenében nyújthattak fekvőbeteg-szakellátást, a jövőben is megtehetik azt. Azonnali és közvetlen jogalkotási kényszer tehát nem áll fönn, az Eftv. módosítása nélkül azonban a korábbi kapacitásszerkezeten érdemben nem lehet módosítani.
Az alkotmánybírósági határozat kimondta: a közfinanszírozott kórházi kapacitások felosztása nem önkormányzati, hanem állami feladat. Ebből két dolog következik. Egyrészt a kapacitás felosztásáról szóló államigazgatási döntés meghozatalában törvény sem biztosíthat feladat- és hatáskört az önkormányzatok képviselő-testületeinek. Másrészt nem tekinthető alkotmányellenesnek az, hogy az Eftv. alapján az egészségügyi miniszter dönthetett a kapacitások felosztásáról. Az azonban sérti a jogbiztonság elvét, hogy a döntés során figyelembe vett szempontok nem törvényben voltak meghatározva, így a minisztert túlságosan széles körű mérlegelési jogkör illette meg a kapacitások felosztása során.
A megsemmisített szakaszok pont azokat az eljárási szabályokat tartalmazták, melyek alapján a fekvőbeteg-szakellátási kapacitások 2007. márciusban felosztásra kerültek, valamint amely szabályok alapján a megállapított kapacitások módosíthatóak lettek volna, azaz az alkotmánybírósági döntés befagyasztotta a döntés időpontjában meglévő kapacitásokat.
Eljárási szabályok hiányában nem lenne lehetőség a meglévő kapacitásszerkezet módosítására, így a regionális egészségügyi tanácsok sem módosíthatják a tavalyi kapacitásfelosztást a 2. számú mellékletben szereplő kapacitások újraosztásával, újabb szolgáltatókat sem tudnak befogadni. Nem vonható be újból a rendszerbe az a kapacitás sem, amivel a fenntartó tartós kihasználatlanság okán csökkentette szakellátási kötelezettségét. Megszűnt az a lehetőség, hogy a szomszédos regionális egészségügyi tanácsok megállapodást köthessenek a régiók közti kapacitásátadás-átvételről. A RET-nek nincs már lehetősége arra sem, hogy az egyes szakmacsoportokhoz tartozó kapacitások mennyiségét módosítsa. Végül a kórházfenntartóknak sincs lehetőségük kapacitás átcsoportosítására.
A módosítás indokainak felsorolása után engedjék meg, hogy pár mondatban felvázoljam a módosítás lényegi elemeit. A hatályos törvény a fekvőbeteg-szakellátásban az 1. és 2. számú melléklet szerinti kapacitásmennyiséget, a járóbeteg-szakellátásban a 2006. december 31-én finanszírozott kapacitásmennyiséget határozza meg a települési és megyei önkormányzatok szakellátási kötelezettségénél. Ugyanakkor az Eftv. számos rendelkezést tartalmaz a törvényben megállapított kapacitásmennyiségtől való eltérésre, így a jelenlegi finanszírozott struktúra már nem egyezik az Eftv. által 2007. április 1-jében meghatározott struktúrával. Ezért a törvény módosításában a szakellátási kötelezettség mértékeként a mindenkor érvényes finanszírozási szerződésben meghatározott kapacitásmennyiséget nevezzük alapkapacitásnak.
Javaslunk egy új, 3. számú mellékletet a törvényben, amely a finanszírozási szerződésben lekötendő járóbeteg-szakellátási rendelési órák mennyiségét határozza meg országos összesítésben. A törvény 3. számú mellékletében szereplő kapacitásmennyiség az a minimális szolgáltatásmennyiség, amelyre az egészségbiztosítónak országosan mindenképpen le kell szerződnie.
A mellékletben megjelölt mennyiség megegyezik a jelenleg finanszírozási szerződésben lekötött kapacitásokkal. Javaslatunk szerint ettől országosan 5 százalékos irányban felfelé el lehet térni, azaz a jelenleg finanszírozott kapacitásokon felül azokon a területeken, ahol a hozzáférés rosszabb, mint az országos átlag, ott maximálisan 5 százalékkal új kapacitások kerülhetnek befogadásra. A melléklet tartalmazza azokat a szakmákat is, amelyek között ez a bizonyos kapacitásmennyiség elosztható.
A törvény 2. számú melléklete, amely tartalmazza a területi kórházak részére felosztható kapacitásokat, szintén törvényben kerül meghatározásra. Ennek nem feltétele a fenntartói jóváhagyás, így a törvénymódosítás a korábban rendeleti szinten meghatározott elérési szabályokat törvényi szintre emeli át, és további szempontokkal egészíti ki annak érdekében, hogy a szolgáltatók részére az igénybevételre, a teljesítőképességre, a szakmai minőségre, az optimális kihasználásra és a betegellátásban betöltött szerepükre tekintettel megfelelő mennyiségű és minőségű kapacitások kerüljenek biztosításra.
(8.20)
A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság határozatára figyelemmel megállapítja a kapacitások éves felülvizsgálatának és újraelosztásának szabályait. Az újraelosztásra a meglévő év adatai alapján régiónként az egészségbiztosító tehet javaslatot, az illetékes regionális egészségügyi tanács a javaslathoz módosításokat fűzhet, végül azonban az újraelosztásról a tiszti főorvos dönt a törvényben részletesen meghatározott szempontrendszer mentén. A regionális tiszti főorvos a kapacitásszerkezet módosításáról hozott döntésével az adott régióban lekötött szakellátási kapacitástól nem térhet el, döntése nem érintheti az 1. számú mellékletben meghatározott súlyponti kórházak és országos feladatkörű speciális intézetek kapacitásait sem.
A kapacitások éves felülvizsgálati kötelezettségét a módosítás kiterjeszti a járóbeteg-szakellátásra is. Ennek során a 3. számú mellékletben lévő kapacitások - ahogy korábban már mondtam - 5 százalékkal meghaladhatják a jelenleg finanszírozott kapacitásmennyiséget. A tartósan kihasználatlan kapacitások önkéntes felszabadítására a tapasztalatok alapján nem került sor. Célunk, hogy a tartósan kihasználatlan kapacitások újbóli felosztásával azok ténylegesen a betegellátás szolgálatába kerüljenek. A törvénymódosítás szerint ezért a tartósan kihasználatlan kapacitások felszabadítása nemcsak a fenntartóktól és a szolgáltatóktól függ, hanem az az egészségbiztosító kötelezettségévé válik. Amennyiben az egészségbiztosító tájékoztatását követően a szolgáltató vagy a fenntartó nem jár el, a RET javaslatait figyelembe véve vagy ellátási érdekből az ÁNTSZ dönt a tartósan kihasználatlan kapacitás más szolgáltatóhoz történő áthelyezéséről.
Az egészségbiztosító minőségi szempontokat is szem előtt tartó szolgáltatásvásárlói szerepét erősíti, hogy az érvényes finanszírozási eljárásrendekben, valamint ezek hiányában a szakmai eljárásrendekben foglaltak be nem tartása, pontosabban alulteljesítése esetén az egészségbiztosító a biztosítottak érdekeinek védelme érdekében az adott szolgáltatás finanszírozására egy arra alkalmas országos intézetnek vagy súlyponti kórháznak tesz szerződéskötési ajánlatot. Amennyiben nem talál megfelelő kiemelt intézményt, úgy pályázatot ír ki a feladat ellátására.
Szükséges az alkotmánybírósági döntésre tekintettel az egészségügyi szolgáltató, illetve fenntartó által kezdeményezhető módosítási lehetőségek visszaállítása. Javaslatunk azonban a korábbi szabályozás merevségének feloldásával a fenntartónak vagy a szolgáltatónak lehetőséget teremt arra, hogy szabályozott keretek között, a tényleges szükségleteket szem előtt tartva, rugalmasan alakíthassák kapacitásaikat. Az átcsoportosítás irányulhat az egyik ellátási formából egy másik ellátási formába - tehát aktív ellátásból járóbeteg-ellátásba vagy krónikus ellátásba, krónikus ellátásból járóbeteg-ellátásba -, viszont az aktív ellátás irányába történő bármilyen kapacitásmódosítást a törvénytervezet módosítása nem tesz lehetővé.
Új szabály, hogy a fenntartó kezdeményezheti a saját fenntartásában lévő szolgáltatói között a kapacitásátcsoportosítást. Az átcsoportosításra a régión belül vagy a szomszédos régióban lévő intézetei esetében kerülhet sor azzal, hogy természetesen az összkapacitás országosan nem változtatható. A fentiek szerinti kapacitásszerkezet módosítására irányuló kérelem évente két alkalommal nyújtható be, ennek megfelelően évente három alkalommal - kétszer a fenntartók és a szolgáltatók kezdeményezésére, egyszer a pénztár kezdeményezésére - lehetőség lesz a szakellátási kapacitások szükséglethez való igazítására.
Az Eftv. eddig ismertetett módosításai véleményünk szerint azt eredményezik, hogy a betegellátás érdekében, az egyenlőbb hozzáférést szolgálva, rugalmasabb rendszer alakítható ki.
Tisztelt Országgyűlés! A másik lényeges törvény, ami módosításra kerül, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátásról szóló törvény, közismert néven a gyógyszer-gazdaságossági törvény. A törvény nagy előrelépést jelentett bevezetésekor, hiszen ezzel lehetővé vált először a társadalombiztosítás történetében a gyógyszerkassza betartása. Ugyanakkor a törvény rendelkezései alapján lehetővé vált a folyamatos árcsökkentés, ennek megfelelően 2007-ben 950 készítmény ára csökkent, 2008 első hónapjában 746 gyógyszer ára csökkent; átlagosan 13 százalék az ármérséklődés. 2007-ben és 2008-ban az árcsökkentések révén lehetőség nyílt arra, hogy új gyógyszereket tegyünk elérhetővé a betegek számára.
Az elmúlt időszakban több mint 47 új hatóanyag támogatását tudtuk megkezdeni, amelyek olyan betegeknek nyújtottak esélyt a sikeres kezelésre, akik számára a korábbiakban más alternatíva nem állt rendelkezésre. Ugyanakkor 19 készítmény kapott olyan indikációban támogatást, amelyet korábban nem támogatott a biztosító.
Az Alkotmánybíróság 2008. június 18-án a gyógyszer-ismertetői díjfizetési kötelezettséget megsemmisítette, arra hivatkozva, hogy az adó tárgya nem a jövedelemszerzésre irányuló tevékenység, hanem maga a jogviszony, és nem kerültek meghatározásra a fizetési kötelezettségek alóli mentességek. A díj újbóli bevezetése az E-alapnak évi körülbelül 10 milliárd forint bevételt jelenthet. Nem vagyunk abban a gazdasági helyzetben, hogy lemondjunk erről a bevételről. Természetesen az Alkotmánybíróság döntését figyelembe véve készítettük el a jogszabály módosítását.
A törvénycsomag javaslatot tesz az azonos hatóanyagú gyógyszerek, valamint a terápiás hatás alapján hasonló gyógyszerek esetén képzett fix csoportok alapján alkalmazott delistázási szabályok, a támogatásból való kizárási szabályok módosítására is. A hatóanyag-alapú fixesítésénél a 20 százalékos delistázási korlát 40 százalékra, a terápiás fix csoportokba tartozó készítmények esetén a delistázási korlát 50 százalékról 75 százalékra emelkedne. A delistázás kapcsán az árcsökkentés a támogatásban való bennmaradás mellett a betegtérítési díj csökkenését is maga után vonta.
A gyógyszertáraknál bevezetett progresszív szolidaritási díj fizetése globálisan a tervezett módosítás alapján változatlan maradna, ugyanakkor a nagyobb árbevételű gyógyszertárakra kerülne nehezebb teher, és a kisebb bevételű gyógyszertárak mentesülnének a szolidaritási adó fizetése alól, illetve az ő terheik mérséklődnek.
A törvényjavaslat egy másik pontja kiegészíti a nem támogatott készítmények gyártói által meghatározott maximált fogyasztói árra vonatkozó szabályozást, azzal, hogy az árat nemcsak a fogyasztóvédelmi hatóságnak, hanem az egészségügyi államigazgatási szervnek is meg kell küldeni, amely a honlapján közzéteszi a záró rendelkező nyilatkozatok tartalmát. Ezzel a pontosítással a forgalmazó fogyasztói árról kiadott nyilatkozatai visszakereshetővé, így figyelemmel kísérhetővé is válnak. Mindez a betegek és a gyógyszertárak érdekeit egyaránt szolgálja.
Pontosításra került a gyógyászati segédeszközök definíciója. Ennek a módosításnak az a célja, hogy egyértelmű legyen, hogy egy orvostechnikai eszköznek minősülő termék egyben gyógyászati segédeszköz is lehet. Ennek következtében a fogalommeghatározásnak megfelelő orvostechnikai és annak nem minősülő eszközre egyaránt vonatkoznak a gyógyszer-gazdaságosság szabályai.
Feltétlenül szükséges volt a közgyógyellátottak számára rendelhető gyógyászati segédeszközök rendeletben történő kihirdetése körében fennálló időbeni eltérések rendezése. Ezzel a módosítással azt a hátrányt szüntettük meg a közgyógyellátásban részesülők részére, hogy az OEP által kihirdetett ár és a miniszteri rendelet megjelenése közti időszakban ők nem juthattak a közgyógyellátás terhére az adott gyógyászati segédeszközhöz. E módosítás kapcsán ez az anomália megszűnik.
Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítása - összefüggésben az alkotmánybírósági határozatban foglaltakkal - hatékony jogorvoslati eszközt biztosít a kötelező védőoltás alóli mentesítés megtagadásával szemben. A módosítás azt rögzíti, hogy a kötelező védőoltást a kezelőorvos átmenetileg elhalaszthatja, ha annak beadása a beteg egészségét károsítaná. Emellett az orvos, a beteg vagy a beteg képviselője is kezdeményezheti az ÁNTSZ-nél a védőoltás alóli mentesítést, ami végleges megoldás lehet, ha egyébként az oltás a beteg egészségét károsan befolyásolná.
(8.30)
A javaslat tartalmazza a mentési és betegszállítási feladatok szétválasztásával összefüggésben a jelenlegi törvény szövegének módosítását, amely azért szükséges, mert a mentés és betegszállítás szétválasztása kapcsán a jogszabályok alkalmazása során számos olyan gyakorlati kérdés merült fel, ami a nem egyértelmű szabályozásnak volt a következménye. Véleményünk szerint a módosítás elfogadása esetén az Országos Mentőszolgálat jobban tudja majd a feladatait ellátni, olyan feladatok ellátása nem fogja terhelni az Országos Mentőszolgálatot, ami betegszállítási feladat.
A benyújtott javaslat módosítja az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelményeire vonatkozó rendelkezéseket, és egyértelművé teszi, hogy a működési nyilvántartásban szereplés ténye az önálló egészségügyi tevékenység végzésének feltétele.
A törvény tartalmazza még a köldökvér és az abból történő hemopoetikus őssejt gyűjtésének és esetleges külföldre szállításának jogi szabályozását, valamint szerv-, szövetátültetés körében a haszonszerzés és ellenérték fogalmának pontosítását.
Tisztelt Országgyűlés! A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény alapvetően jól működik, ugyanakkor néhány ponton jogértelmezési problémák miatt szükséges volt ehhez a törvényhez is hozzányúlni. Ilyen például az irányított betegellátás jogintézményének megszüntetése, amely 1999 és 2007 között betöltötte a funkcióját. Számos olyan elem épült be a normál finanszírozási rendszerbe, amely innen, az irányított betegellátási rendszerből került átültetésre. Ugyanakkor az Egészségbiztosítási Pénztár 2008-ra már nem rendelkezik szerződésekkel az irányított betegellátás vonatkozásában, ezért most a törvénybe azt a rendelkezést javasoljuk, hogy a szolgáltatók, akik eddig szerződéssel rendelkeztek, végezzenek végelszámolást, egyrészt adjanak számot a társadalombiztosítási támogatás felhasználásáról, másrészt a velük szerződéses kapcsolatban álló egészségügyi ellátó szolgáltatókkal is számoljanak el.
Fontos módosítás még az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről szóló 1997. évi XLVII. törvény módosítása, amely módosítás megteremti az orvosszakértői, rehabilitációs, illetve szociális szakértő szerv egészségügyi adatkezelésének jogalapját. A felsőoktatásról szóló törvény módosításával lehetőséget teszünk a gyógyszerészképzéssel foglalkozó egyetemek számára az egyetemi doktori cím adományozására a gyógyszerészdoktorok számára.
Tisztelt Országgyűlés! Ahogy mondtam, a felsorolt módosítások egy jó része fontos szakmai módosítás, más része pedig európai uniós jogharmonizációból adódó kötelezettség. A betegek számára véleményünk szerint a törvény elfogadása esetén hatékonyabb ellátórendszer fog rendelkezésre állni, az egészségügyi ellátórendszer hatékonyabban tudja felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat, az egészségbiztosító rugalmasan tudja kezelni az ellátórendszerben lévő forrásokat, a források oda koncentrálhatók, ahol a szükséglet jelentkezik, az intézmények ellátórendszerének módosítása lehetővé teszi a szolgáltatásokhoz való hozzáférést.
Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem önöket, hogy a törvényjavaslat elfogadásával támogassák közös szándékainkat, az egészségügy fejlődését. Véleményünk szerint ezek azok a módosítások, amelyek az ellátórendszer fejlesztéséhez szükségesek, javítják a hozzáférést, és a szakmai szervezetek által felvetett problémákat is orvosolják. Véleményem szerint a módosítások választ adnak az önök által korábban már felvetett kérdések jelentős részére is.
Köszönöm figyelmüket, és kérem a támogatásukat. (Taps az MSZP padsoraiban.)
