SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két szóval jellemezhetném ezt a törvényt: az egyik az, hogy komolytalan, ehhez kapcsolódóan azt kell mondanom, hogy elfogadhatatlan. Komolytalan, mert nem segít azon a helyzeten, amibe kerültek a betegek, illetve az orvosok és az ápolók az elmúlt időszakban, amit önök okoztak. Komolytalan és elfogadhatatlan, mert nem foglalkozik azzal, hogy jövőre nagyságrendileg 100 milliárd forintot fognak kivonni az egészségügyből, nem ad választ a törvény erre.
Komolytalan és elfogadhatatlan, mert ugyan tárgyalásra hívta a kamarákat a tárca, de azok javaslatait nem vette figyelembe. És komolytalan és elfogadhatatlan, mert ugyan eljátszotta azt, hogy az ellenzéket, illetve a parlamenti pártokat bevonja a törvény egyeztetésébe, de már akkor, amikor benyújtották ide a Ház elé, önök nagyon jól tudták, hogy ezen már ilyen módon nem lehet változtatni. Komolytalan és elfogadhatatlan, mert nem foglalkozik azzal, hogy az elmúlt időszakban az önök áldásos tevékenységének következtében a kórházak 70 milliárd forint adósságállományt halmoztak fel.
Ha megengedik, én is, mint ahogy Kökény Mihály képviselőtársunk, a korábbi időszakról azért néhány gondolatot mondanék, mert ennek kapcsán lehet megérteni ennek a törvénynek a javaslatait, illetve az egész elképzelés lehetetlenségét.
Először egy idézetet engedjenek meg; 2006-ban a szocialisták vezérszónoka a következőt mondta: “A betegek felé mindenkinek azt kell közvetíteni - és erre kérem az ellenzéki képviselőtársaimat -, hogy ez nem a kárukra, hanem hosszú távon a javukra szolgál.” Nézzük, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi szolgált a javukra, és mi a kárukra az elmúlt két, két és fél évben az önök tevékenysége kapcsán az embereknek.
Először is volt a gyógyszer-gazdaságossági törvény. Hiába mondja azt miniszter úr, hogy a tárgyalások kapcsán olcsóbbak lettek a gyógyszerek. Nem igaz, 2007-ben az emberek, pontosan az önök tevékenységének következtében, 21 százalékkal többet fizettek a patikában, 2008-ban már erre a szintre álltak be a gyógyszerek, és idősek, fiatalok, mindenki egyaránt többet fizet.
A másik, amit önök megtettek, az a patikák teljes ellehetetlenülése és a patikusok teljes bizonytalansága, amit követett az, hogy igenis a patikusok bizonytalanok abban, hogy marad meg gazdasági tevékenységük, hogy fogják ellátni a betegeket. De volt egy másik törvény is ugyanebben az évben, 2006-ban, amit önök persze elfogadtak mindannyian, az pedig az úgynevezett egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény.
Sajátságos egyébként az önök szóhasználata is, ami önöknél fejlesztés, hogy nézett ki igazából a valóságban. Először is, 16 ezer gyógyítóágyat megszüntettek - sajátságos fejlesztés. Közel voltak a politikához, mint ahogy mondta Kökény Mihály is, vagyis utalt az előző felszólalásában, például hogyan: a ferencvárosi Schöpf-Merei Kórházat a IX. kerületben például Kökény Mihály hathatós segítségével bezárták, megszüntették. Ahhoz képest, hogy ott volt képviselőjelölt 2006-ban meg még korábban, így állt bosszút azokon, akik mondjuk, nem akarták megválasztani, vagy pedig a szabad demokrata jelöltet támogatták.
Megszüntették Magyarország egyik legjobban működő… (Dr. Vojnik Mária: …nem szégyelli magát a képviselő úr!) Kedves államtitkár asszony, majd nyom egy gombot, két percben válaszol, amikor lehet, majd én is meg fogom hallgatni vagy a kollégáim meg fogják hallgatni. A svábhegyi gyermekkórházat önök megszüntették, azóta is az az ellátás igenis hiányzik a gyermekellátásból, hiányzik Magyarország minden családjának és gyermekének, szanaszét dobálták onnan az orvosokat, az ápolókat, és a gyerekek jó része nem találta meg a helyét, hogy hova kerüljön.
Ennél még katasztrofálisabb az OPNI bezárása. Pszichiátriai betegeknek sehol nincsen helye, összevissza vándorolnak az országban, nagyon sokan kiestek az ellátórendszerből, ez mind az önök bűne. De ugyanezt tették a kiskórházak bezárásával vagy nem csak bezárásával - bocsánat -, leépítésével, vagy pedig bizonyos szempontból elfekvővé nyilvánításával. A nagyokat, az úgynevezett súlyponti kórházakat, amikre önök azt mondták, hogy milyen nagyszerű lesz, mert majd ők lesznek a szakma csúcsai, pénztelenül hagyták, ennek következtében eladósodnak, nem tudnak előremenni, nem végzik el a műtéteket időben, sokkal katasztrofálisabb lett a helyzetük, mint ahogy önök ezt megtették.
De említhetném a vizitdíj, kórházi napidíj, dobozdíj bevezetését, amit önök azért nagyszerűen elbuktak a márciusi népszavazás során, és ezt azért önök jól jegyezzék meg. Úgy láttam, hogy valamilyen változtatást akarnak is.
(9.30)
A szakma is úgy döntött, hogy változtatást szeretne. Bíztak ebben a kamarák, bíztak ebben a szocialista választók is, hiszen a megállapodást valamilyen módon felcserélték a szabad demokratákkal, és visszavették a tárcát. Nagyon nagy bizalom volt az új miniszter felé, és úgy nézett ki, hogy a miniszter úr azon a romboláson, amit két és fél év alatt, még egyszer hangsúlyozom, az önök szavazatával végrehajtottak, valamilyen módon próbál változtatni.
De nézzük, hogy mi erre a szocialista válasz, a változtatás igénye mit hozott ki önökből: először is, tíz törvényt nyújtanak most be. Mi mondtuk a megkésett tárgyalások során, hogy ha ezt nem salátatörvényként nyújtják be, akkor talán támogatható is lenne. Azt gondolom, Mikola István képviselőtársamhoz kapcsolódva, kicsit a Romhányi-versre hajazva, hogy a túloldalon, önök között nem káposztafejek ülnek, hanem igenis a szakma értői, ott vagy korábban ott dolgozó emberek, akik ismerik ezt a területet. Ha valóban ismerik, és valóban komoly szakemberek, akkor tudniuk kellett volna, hogy van egy-két olyan törvény, amit az ellenzék így, ebben a formában nem fogad el, és van olyan, amit igen. Tehát teljesen felesleges volt ezt salátatörvényként benyújtani.
Nézzük, mi az a két törvény, amivel biztos, hogy nem tudunk - sem kereszténydemokraták, sem az ellenzék nagy része -, úgy gondolom, egyetérteni. Az egyik a biztonságos gyógyszerellátásról szóló törvény, az úgynevezett gyógyszertörvény. A Gyógyszerészi Kamara nem támogatja. Miért nem veszik figyelembe az ő gondolataikat, az ő kéréseiket, az ő igényeket? Patikaláncokat akarnak kialakítani pont abban a helyzetben, ami most van Magyarországon. Nem a magyar kisvállalkozókat kéne támogatni? Nem a magyar szellemi kistőkét kéne támogatni? Nem a magyar kisbefektetőket kéne támogatni és megtartani?
Ehelyett önök mit csinálnak? Lehetővé teszik, hogy patikaláncok alakuljanak ki, és kitúrják, kinyomják Magyarországról azokat a generációkat, amelyek ebben nőttek fel, és amelyek próbálják továbbadni ezt a tudásukat, és valami kis tőkét felhalmoztak. Pont akkor, amikor önök folyamatosan gazdasági válságot emlegetnek, aminek nagyrészt az okozói megint csak önök, akkor miért nem a kicsiket és miért nem a hazait támogatják? Fel lehet tenni ezt a kérdést, de úgy gondolom, ez mind-mind költői kérdés. A másik, hogy a beteget önök fogyasztónak fogják nevezni. Ne haragudjon már a világ! A beteget tartsuk betegnek és ne fogyasztónak, a gyógyszertárakat meg gyógyszertáraknak és ne kereskedelmi egységeknek. Elképesztő az a felfogás, ahogy önök gondolkoznak.
A másik törvényrész, ami végképp érdekes, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény módosítása. Önök nem foglalkoznak a volumenkorláttal, ennek következtében nem foglalkoznak a volumenkorlát miatt kialakult várólisták helyzetével. Nézzük az Egészségbiztosítási Felügyelet honlapját, érdemes kicsit belelapozni, mert nagyon sok érdekes dolgot talál ott az ember. Ha megnézzük az önök által nagyon szeretett és támogatott, az utóbbi hetekben támogatott, főleg a hevesi önkormányzat és Gyurcsány Ferenc által támogatott HospInvest cég kórházait, például aki a kiskunhalasi kórházban csípőízületi műtétre 2007 márciusában bejelentkezett, azt az idén decemberben már meg is műtik. Aki idén októberben jelentkezett, az 2011 januárjában már sorra is kerül. Az epekőműtéteknél a 2008 szeptemberében jelentkezett páciens 2009 januárjában fog sorra kerülni. A térdízületi műtéteknél a 2007 márciusában jelentkezett pácienst 2010 februárjában fogják műteni. És aki most, 2008 novemberében jelentkezett, annak 2011. februárig kell várnia.
Ez az a cégcsoport, egyáltalán a szabályozott tőkebevonás, amivel javul az egészségügy helyzete, javul a betegek helyzete? Önök mindig azt hangoztatták, hogy azért kell ezeket a cégeket támogatni, azért kell adott esetben átadni állami, önkormányzati kórházakat nekik, mert ők meg fogják oldani az egészségügy helyzetét. Annyira megoldották egyébként, hogy Hatvanban és Gyöngyösön például nincs is megjeleníthető honlapja a HospInvestnek, nem is található semmiféle várólista ettől kezdve, úgy látszik, ott nem is kell gyógyítaniuk, vagy nincs is munkájuk. De ha megnézzük a balatonfüredi szívkórház honlapját, a fekvőbeteg-rehabilitáció várólistáját, látjuk, hogy aki most augusztusban jelentkezett, az jövő év júliusában kerül sorra. Azt gondolom, ha nem is azonnali szívműtét utáni, hanem egy későbbi rehabilitációról van szó, akkor is eddig az volt a szokás, hogy 2-3-4 hónapon belül bekerült valaki, nem pedig az, hogy egy évet kell várnia. Arról már nem is beszélve, hogy országos átlag az, hogy a gerinc- és csípőprotézis-műtétekre minimum egy évet, de sokszor 3-3,5 évet is kell várni. Ez normális dolog önök szerint? Ez elfogadható dolog önök szerint?
De nézzünk egy súlyponti kórházat is! Aki járóbeteg kardiológiai szakrendelésre most novemberben jelentkezett be, jövő áprilisban fog behívót kapni. Nagyszerű! Jól megoldották? A súlyponti kórház előrelépett? Segítséget nyújtottak neki? Fővárosi kórházról van szó. Arról már nem is beszélve, hogy a fekvőbeteg-ellátásnál, és ez az érsebészetre, illetve a szemészetre jellemző adat: az érsebészetnél 4 hónapot, a szemészetnél 2 hónapot kell várni. Úgyhogy ez azonnali műtét, amit önök külön preferáltak, külön támogattak.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Mindez, amit most elmondtam a várólistákkal kapcsolatban, megalázó a beteg számára, a szenvedésük és fájdalmuk továbbtart, és további keresést indít el bennük, további újabb helyeket keresnek, mert azt mondják, hogy ennyit nem várnak, mennek a másik kórházba. Ez persze újabb vizsgálatokat, újabb felesleges utánjárást és felesleges pénzkiadást jelent a betegeknek.
De ami talán még ennél szomorúbb: az OEP-nek, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak nem kerül többe? A kifizetett táppénz például a gerinc-, csípőízületi műtétek elmaradása miatt nem kerül többe? A reumatológiai kezelések, amiken addig részt vesznek a betegek, nem kerül többe? Újabb bajok és újabb betegségek jönnek elő, emiatt nem kerül ez többe? A gyógyszerkasszát nem terheli jobban, amíg ezek az emberek megvásárolják a gyógyszereket? Ez nem kerül többe? A nyugdíjbiztosítónak nem kerül többe a rokkantosítás, a leszázalékolás? Az adók és járulékok kiesése nem kerül a Magyar Köztársaságnak, a magyar államnak többe? Kiszámolták-e már, hogy mi a különbség aközött, hogy ezeket a tényeket, amelyeket elmondtam, összeadják, és a másik oldalon mibe kerül az az országnak, hogy önök várólistákat tartanak fenn? Hány beteg adta fel a küzdelmet? Tudják már? Hány fiatal és középkorú esik ki a munkából, nincs ott a munkahelyén, a termelésben, nem fizet adót? Mit jelent egy idős embernek az ide-oda rángatás és bizonytalanság? Tudják ezt önök?
Itt még egy idézetet hadd mondjak, tisztelt hölgyeim és uraim, bár már többen említették, amit Schvarcz képviselőtársunk mondott az egészségügyi bizottságban: “Tulajdonképpen ezzel a törvénnyel nem az a baj, ami benne van, hanem ami nincs benne.” Mi nincs még benne ebben a törvényben? Nem tartalmazza a sokszor hangoztatott járóbeteg-szakellátás fejlesztését. Önök folyamatosan erre hivatkoztak, hogy azért kell leépíteni a fekvőbeteg-ellátást és a megelőzésre tenni a hangsúlyt, ami egyébként jogos és érthető is lenne, de önök ennek érdekében semmit nem tesznek. A finanszírozás megoldatlan marad. A súlyponti kórházaik vezetői, kérdezzék meg őket, folyamatosan válságot kezelnek, ahelyett, hogy a gyógyítással foglalkoznának, ahelyett, hogy a gazdasági helyzetükkel foglalkoznának.
És nem foglalkozik ez a törvény a már említett bezárt kórházakkal. Fel sem merült önökben, hogy azt a nagyszerű intézetet, az OPNI-t, amelyben hatalmas nagy szakmai tőke halmozódott fel, visszaállítsák és újraindítsák. Fel sem merül önökben, hogy akár a svábhegyi gyermekgyógyintézetet vagy akár a Schöpf-Merei Kórházat újraindítsák, újraélesszék. Nem is gondolnak erre, így aztán az anyavédelem is, ha csak a Schöpf-Mereit vesszük a Ferencvárosban, teljesen megszűnt, nincs már ilyen kórház Budapesten.
Éppen ezért komolytalan és elfogadhatatlan az önök törvénye. A Kereszténydemokrata Néppárt nem fogja támogatni, mert nem ad választ arra sem, hogy a 100 milliárdos jövő évi elvonásokkal hogyan fogják a kórházak kezelni azt a hatalmas gondot, amit önök felhalmoztak. Nem ad választ arra sem, komolytalan és elfogadhatatlan, hogy a kivérzett és már teljesen lehetetlen állapotba került orvosi, egészségügyi ápoló személyzettől elveszik még a 13. havi bérüket is. Ennek következtében nem fognak tudni arra választ adni, hogy mennek el tömegével a nővérek, ezrével vagy százával az orvosok, és kik jönnek a helyükre. Ennek a következményeit sajnos minden beteg érezni fogja, és az országban mindenütt ebből súlyos kár fog keletkezni.
(9.40)
Arra sem ad választ, hogy az önkormányzatok, amelyeket a jövő évi költségvetésben tovább nehezítenek és szigorítanak, hogyan fogják az általuk fenntartott intézményeket támogatni, egyszerűen ezek az elvonások már nem teszik nekik sem lehetővé, hogy akár megyei, akár városi kórházakba több pénzt tegyenek bele. Éppen ezért a Kereszténydemokrata Néppárt ezt a törvényt így támogatni nem tudja.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)
