FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Miniszter Asszony! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságában igen komoly szakmai vita alakult ki a törvényjavaslatokkal kapcsolatban. El szeretném mondani, a mi bizottságunk mindig arról volt híres, hogy nem annyira az általánosságokban, hanem inkább a szakmai részletkérdésekben mélyült el, ezért elsősorban én is ezekről szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott bizottságunk ülésén, hogy a legjobb szociálpolitika a munka, hogyha azoknak az embereknek, akik koruknál fogva, egészségi állapotuknál fogva képesek munkát végezni, azoknak értelmes, tisztességes munkát igyekszünk biztosítani, és ez a munka elvezethet odáig is, hogy aztán ha a gyakorlat, a munkatapasztalat megszületik, akkor a munkaerőpiacon is esélyük legyen ezeknek az embereknek az elhelyezkedésre.
A miniszter asszony is említette, és a bizottság ülésén is elhangzott, hogy közel 100 ezer embert érinthet ennek a problémának a megoldása. Ezt az ügyet már a rendszerváltás óta toljuk magunk előtt, igen tisztelt képviselőtársaim, gyakorlatilag 1989-ben jelent meg ez a probléma Magyarországon, és azóta évről évre növekvő számban találhatunk olyan állampolgárokat, akik rendszeres szociális ellátásban részesülnek, nem tudnak dolgozni, nem tudnak elhelyezkedni, és az életük tulajdonképpen kilátástalanná válik. Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell; változtatni kell, és úgy kell változtatni - és ennek az előkészítő munkája már másfél évvel ezelőtt elkezdődött -, hogy ezeknek az embereknek esélyt adjunk a felemelkedésre, hogy felrázzuk őket a letargiából, hogy módjuk legyen arra, hogy értékteremtő munkát tudjanak végezni.
Melyek voltak azok a legfontosabb problémák, amelyek kérdésként, illetve hozzászólásként a bizottság ülésén felmerültek? Felmerült az, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy hogyan lesznek képesek az önkormányzatok ebben a nagyszabású programban együttműködni, milyen feladatokat jelent ez az önkormányzatok számára, hogyan lehet azt megoldani, hogy ezeket az embereket vissza tudjuk vezetni a munka világába.
Én azok közé a képviselők közé tartozom, akik optimisták a tekintetben, hogy az emberek java része dolgozni akar; dolgozni akar, és nem hiszem, hogy bárkinek az lenne a célja, hogy otthon üljön, várja a csodát, és szociális segélyből tengődjön a mindennapi megélhetését tekintve. Ugyanakkor felmerült az a probléma, és az országos médiában is igen komoly hangsúlyt kapott, hogy bizony feszültségeket jelent az, hogyha mondjuk, az egyik családban minimálbérért dolgozik a családfő, a másik családban pedig különböző forrásokból, szociális támogatásokból és mellette feketén dolgozva esetleg nagyobb jövedelemhez tud jutni a család, mint ott, ahol tisztességes, bejelentett munka folyik. Úgy gondoltuk, és a bizottság ülésén is elhangzott, hogy igenis a feketemunka elleni fellépést szigorítani kell, szankcionálni kell azokat a munkavállalókat is, akik a szociális támogatást elvárják az államtól, felveszik a szociális támogatást, de amellett elmennek feketén dolgozni. Úgy gondoljuk, hogy itt még a törvényjavaslatban megfogalmazott, viszonylag szigorú büntetéseknél is szigorúbban kellene fellépni. Nem vagyok benne biztos, hogy esély van arra - és ez a bizottság ülésén is elhangzott -, hogy ugyanazt a munkavállalót rövid időn belül három alkalommal is meg tudják találni a munkaügyi ellenőrök, és gyakorlatilag komoly szankció, az ellátás megvonása csak akkor lépne életbe. Ezen érdemes lenne elgondolkodni.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok olyan ügy is szóba került, amely elsősorban szociálpolitikai kérdést takar, ilyen például a gyermekét egyedül nevelő szülők mentessége. Itt felmerült az, és úgy gondolom, hogy ebben az irányban kellene talán a törvényjavaslatot is módosítani, hogy elsősorban azt kell megvizsgálni, az adott településen van-e mód a gyermekek intézményben való elhelyezésére, nappali intézményben való elhelyezésére, van-e óvoda, bölcsőde, ahova a gyerekeket el lehet helyezni, mert ha ilyen van, akkor, úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy függetlenül a gyermekek számától, igenis ezek az emberek is képesek lennének értelmes munkát végezni.
Végezetül: úgy gondoljuk, hogy az önkormányzatok érdekeltségét a törvényjavaslat megteremti, hiszen az a 95 százalékos állami támogatás, ami a foglalkoztatás mellé társul, igazában előrelépés a jelenlegi lehetőségekhez képest. Így a bizottságunk 10 igen és 9 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Természetesen az itt felmerült kérdéseken túl még nagyon sok ügy felmerült a bizottság ülésén, de 5 percbe minden nem fér bele.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
