GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, Velkey úrnak kevés, Czomba úrnak sok. Hogy vagyunk? A segélyek összegéről és a segélyekhez kapcsolódó juttatások megszerezhetőségéről van szó. Czomba Sándor 300 ezer forintról beszélt. (Velkey Gáborhoz:) Kérjen szót képviselőtársam, meg tudjuk beszélni úgy is. Oké, rendben. A dolog lényege ebben van.
De mondok egy másik példát. Azt mondja Czomba képviselőtársam és szerintem igaza van, hogy akkor, amikor valahol munkahely-teremtési lehetőség üti fel a fejét, akkor ötször-tízszer annyi embert kell megmozgatni, hogy azokat a munkahelyeket be lehessen tölteni.
Velkey úr azt mondja, hogy mi lesz itt, 200 ezer ember van a rendszeres szociális segélyezés keretei között, és jó, ha 100 ezer munkalehetőséghez jut. De mi van a többi százzal? Szeretném kérdezni: lesz 100 ezer, aki munkavállalási hajlandósággal, készséggel, képességgel lesz megáldva? A dolognak ezt a részét is el lehet kezdeni mérlegelni. Azt gondolom, hogy az a forrás, ami ma ebben a történetben rendelkezésre áll, kellő lefedettséget biztosít ahhoz, hogy a munka irányába vigye és ösztönözze az embereket.
A másik oldalról pedig az a véleményem, hogy ha munkalehetőséget tud kínálni a rendszer, akkor mindazok, akik ezzel a munkalehetőséggel nem élnek azért, mert a segély, az átmeneti támogatás és a feketemunkából szerzett jövedelem több, akkor az járjon azzal a konzekvenciával, hogy zárjuk ki a segélyezés rendszeréből. A szolidaritás elve a rászorultságról szól és nem arról, hogy valakik a tisztességes munkajövedelemmel megszerezhető pénzeiket más úton-módon fejeljék meg szociális és egyéb feketefoglalkoztatási keretek között. Azt gondolom, sokkal tisztességesebb az, ha munkajövedelemmel szerzi meg a megélhetéséhez szükséges forrásokat valaki, és nemcsak a tisztesség okán, hanem a saját erkölcsi becslése és a következő generáció szemszögéből is, aki utánuk fut, mert azt látja, hogy az apja minden reggel felkel és elmegy, és sok minden egyéb mást.
Köszönöm szépen.
