DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva itt a vita menetét, úgy gondolom, nagyon sok érv, ellenérv elhangzott a tekintetben, hogy miért kell bankmentő csomag, miért kell a pénzügyi rendszer stabilitását megerősítenünk.
Persze felmerül az emberben az a kérdés, '98 óta vagyok képviselő, és minden egyes félévkor, amikor valamilyen pénzügyi jellegű törvény, mondjuk, a hitelintézeti törvény szóba került, akkor megállapíthattuk, hogy a magyar pénzügyi rendszer stabil, fizetőképes, jól működik, sokkal jobban működik, mint a reálgazdaság, finomítani kell csak a törvényi szabályozást, és egyébként erre nyugodtan lehet a gazdaság működőképességét alapozni. Ez tíz éven keresztül minden félévben elhangzott, és úgy gondolom, hogy alapjában véve így is volt, meg alapjában így is van.
Ennek ellenére furcsán hallom, hogy meg kell erősíteni ezt a rendszert, baj van a likviditással. Kékesi képviselő úr szájából is elhangzott, a pénzügyminiszter úr szájából is elhangzott, a bizottsági ülésen is, hogy bizony nagyon komoly tőkeinjekcióra szorulnak a pénzintézetek, azok közül is ugye három. Persze a pénzintézetek - az érintettek - azt mondják, hogy nincs rá szükségük, mármint erre a mentőcsomagra, sőt a legnagyobb ezek közül azt mondta, hogy gyakorlatilag, hogyha semmilyen külső forráshoz nem jut, akkor is 2009 egész évében tudja biztosítani a kifizetéseket. Tehát e tekintetben, úgy gondolom, hogy ha elfogadjuk ezt a feltételezést, illetve az általuk kijelentetteket, akkor stabilitásról van szó.
Azért is érdekes dolog a tőkejuttatás kérdése, mert nyilván a képviselőtársaim - legalábbis, akik hozzászólnak, meg hozzászóltak ehhez a vitához, a pénzügyminiszter úr is - nyilván valamilyen gazdasági jellegű felsőfokú végzettséggel bírnak. Na most, ott általában banküzemtant is szoktak tanítani, és bármilyen banküzemtan tankönyvet előveszünk - én otthon a hét végén legalább hármat fellapoztam, nehogy tévedjek ebben a kérdésben -, mit mondanak ezek a tankönyvek? Likviditást eszközoldalon, fizetőképességet tőkeoldalon lehet és kell kezelni.
Most mi, illetve önök azt mondják, hogy a tőkeoldalon kívánnak beavatkozni, és ezáltal a likviditást biztosítani. Ez mindenféle tankönyv állításának, bizonyításának ellentmond, és azzal szembemegy. Most vagy a tankönyvek tévednek, vagy pedig valami egészen más szándék húzódik amögött, hogy a tőkeoldalon kívánnak beavatkozni.
Mert mire is lehet hivatkozni, illetve mire hivatkoznak önök, amikor a tőkeoldalon történő beavatkozást erőltetik? Azt mondják, hogy ezen keresztül a tőkemegfelelést 14 százalékra lehet növelni, a szavatolótőkét javítani, sőt ezen keresztül alárendelt kölcsöntőkét is, hogyha növekedik a szavatolótőke, be lehet vonni az érintett pénzintézetekbe. Ezzel nincs is gond, csak ugye, a pénzintézetek nem fizetőképességi, tehát szolvenciális problémákkal bírnak - egyik sem -, hanem adott esetben likviditási gonddal. A likviditási problémát pedig eszközoldalon lehet kezelni.
Persze azt is el lehet mondani, hogy nem lehet beavatkozni eszközoldalon, mert az Európai Unió ezt tiltja. Ugye, ekkor felmerül az emberben a kérdés: egyrészt miért különböznek a pénzintézetek, a bankok más gazdasági társaságoktól, hiszen ezek is részvénytársasági formában működnek, ezek is gazdasági társaságok, ezek alapján tehát ilyen értelemben az ő támogatásuk is EU-szabályok ellenében van. Hiszen az EU tiltja a különböző támogatások folyósítását, ezáltal a gazdaságba való beavatkozást, versenyelőnyök biztosítását mások kárára. Tehát gyakorlatilag már ez sem működhetne.
Ráadásul, hogyha olvassuk a híreket, azt is olvashatjuk, hogy bizony-bizony a legnagyobb autóipari konszerneket szeretnék megtámogatni a nyugat-európai kormányok. Nem sorolom fel, önök is nyilván ismerik ezeket a kérdéseket. Na most, nekik lehet ezek szerint eszközoldalon - ha most a banki szempontból nézzük - beavatkozni, és támogatást biztosítani, azért, mert a munkahelyeket meg szeretnék őrizni, a reálgazdaság működőképességét fenn kívánják tartani? Nekünk nem lehet?
Persze felmerül további kérdés. Miért nem lehet, ha Nyugat-Európában ezt lehet, miért nem lépünk mi a tekintetben, hogy eszközoldalon avatkozunk be, és azt mondjuk, hogy mivel azt mondják a pénzintézetek - és mindenki azt mondja, a Pénzügyminisztérium, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Magyar Nemzeti Bank -, hogy egyébként fizetőképesség oldaláról rendben vannak a pénzintézetek, miért nem lehet ezt a pénzösszeget, amit az Európai Unió úgymond biztosít nagylelkűen számunkra, adóskonszolidációra fordítani? Miért nem lehet ezen az oldalon beavatkozni a pénzintézeti mérlegekbe, ha már be akarunk avatkozni? Nem kell alkotmányossági problémákat feszegetni a tulajdonszerzés révén, nem kell olyan megoldásokat kitalálni, amelyek mindenképpen problémát jelentenek a vezető tisztségviselők, a kinevezési jogosítványaik tekintetében, hanem akkor avatkozzunk be eszközoldalon! Próbáljuk meg! Tárgyaljunk ez irányban! Vagy egyáltalán, miért nem tárgyaltak ez irányban?
(18.30)
Mert úgy gondolom, a magyar gazdaság nem attól fuldoklik, mert a pénzintézetei instabilak lennének, inszolvensek lennének, fizetésképtelenek lennének, senki nem ezt mondja itt önök közül, én sem ezt mondom. Az a nagyobb gond, hogy bizony nincs a gazdaságban kellő likviditás, nincs kellő pénzmennyiség a magyar gazdaságban, ezért a sorban állások megnövekedtek, hihetetlen mértékben nőttek a fizetési határidők, és azt olvashattuk tegnap is a különböző gazdasági fórumokon, az internetes portálokon, hogy bizony-bizony a csődhullám veszélye ismételten óriásivá növekedett Magyarországon, azt pedig jól tudjuk, bizony ez a végén munkahelyek elvesztésével fog járni mindenféle áttételeken keresztül.
Miért nem lehet eszközoldalon beavatkozni, ha már be kívánunk avatkozni? Ennek alapján nyilván pénzt lehetne juttatni a magyar gazdaságba, a reálszférába is, valóban ahová kell, amin keresztül egyrészt a GDP sem zuhanna ekkorát, és nyilvánvalóan munkahelyek ezreit, tízezreit lehetne megőrizni.
Kérem a pénzügyminiszter urat, képviselőtársaimat, ez irányban is gondolkodjunk, ne csak a szavatolótőke, illetve a tőkemegfelelés kategóriájában, a jegyzett tőke relációjában gondolkodjunk, mert az elvisz bennünket, és nem az eredeti problémát kívánja orvosolni. Persze lehet, hogy nem ez a szándék, de akkor ki kell mondani, hogy igen, mi be akarunk avatkozni a három legnagyobb hazai pénzintézet vagy Magyarországon működő pénzintézet működésébe, az a szándékunk, hogy a vezető tisztségviselőket elmozdítsuk, és a saját megbízható kádereinket ültessük a helyükbe. Akkor ezt kell mondani, ez világos beszéd. Arra hivatkozni, hogy likviditásilag vannak problémák, és azt tőkeoldalon akarjuk kezelni, mint ahogyan mondottam, ez a tankönyvek szerint nem járható út, nem ez a megoldás.
Bízom benne, hogy valóban mindenki arra koncentrál, hogyan lehet a reálgazdaság működőképességét minél jobban megőrizni, hogyan lehet munkahelyek ezreit, tízezreit megvédeni, s ebben az adott esetben nem tartom elképzelhetetlennek azt sem, hogy valóban az eszközoldalon, vagy akkor talán még az is elképzelhető, hogy a mérlegen kívüli tételek soraiba is beavatkozva kedvezőbb likviditási helyzetbe tudjuk hozni a pénzintézeteket, a bankokat, ezáltal segítve a magyar gazdaságot.
Mivel ebben a törvényjavaslatban erről nincsen szó, nem ilyen megoldást próbál erőltetni, úgy gondolom, addig ezt a törvényjavaslatot ilyen formában nem lehet támogatni, nem a magyar gazdaság érdekeit szolgálja, bizonyos látszatintézkedéseket hoz, és alapvetően nem szolgálja azt, hogy munkahelyek ezreit, tízezreit megőrizzük.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
