DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előbb már hallottuk, hogy Kékesi Tibor milyen módosító javaslatokról tud, ami most persze nem tárgya ennek a vitának, de egyben azt is jelzi, hogy ők is érzik, hogy hol sérülékeny ez a törvény, hol sérti az alkotmányt is. A gondolkodás kiindulópontja az, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitása egy érték, ezt egyébként nem vitatjuk, és nem magánérdek mindaz, ami a pénzügyi közvetítőrendszert érinti, hanem közérdek is lehet, sőt alapvetően közérdek, és nem attól, hogy a pénzügyi válság kapcsán most az Európai Unió országai így gondolkodnak. Eddig is, azt gondolom, a válságtól függetlenül, ha egy józan embert megkérdeztek volna, az egész banki rendszer biztonságát senki nem minősítette volna soha magánérdeknek, hanem ezt mindig is közérdeknek tekintettük volna. A kérdés csak az, hogy ezt a közérdeket, ami eddig is megvolt, ha ezt valaki nem is nyilvánította ki, hogyan akarjuk garantálni, azok az eszközök, amit a kormány ebben a törvényjavaslatban megfogalmaz, alkotmányosak-e.
Kékesi Tibor okfejtése is érdekes volt. Ő azt mondta, hogy egy másik bizottság, és itt az alkotmányügyi bizottságra utalt, sokkal nagyobb felelősséggel járt el, mint a költségvetési bizottság, aki az első helyen kijelölt bizottsága ennek a törvénynek, mert sérelmezi Kékesi Tibor nyilvánvalóan azt, hogy a szocialisták a költségvetési bizottságban ebben a tárgykörben kisebbségben maradtak. Azért ne tájékoztassuk félre azokat a rádióhallgatókat, akik képesek ezt a vitát nyomon követni, és ne gondolják azt, hogy az alkotmányügyi bizottságban olyan nagyon nagy felelősségteljes döntések születtek, ugyanis amennyire én informálódtam az egészről, tisztelt Kékesi Tibor képviselőtársam, vita és hozzászólás nélkül a szocialisták érvényesítették az ott lévő erőfölényüket, és megszavazták az alkotmányügyi bizottságban, hogy ez a törvény márpedig általános vitára alkalmas. Még egyszer hozzáteszem, vita nélkül szavazták meg.
(18.10)
Még egyszer hozzáteszem: vita nélkül szavazták meg. Az egy külön rejtély, hogy a Szocialista Párt, amely kisebbségben kormányoz, az alkotmányügyi bizottságban miért élvez többséget. Valószínűleg azért, mert ennek a rendszernek a fenntartásában sokak érdekeltsége megvan, de ez csak egy zárójeles megjegyzés volt a részemről.
Az is egy érdekes kérdés, mielőtt belemennék azoknak a kérdéseknek a taglalásába, hogy miért tekintem ezt a törvényt rossznak, sőt alkotmányellenesnek, mert a mondanivalóm fő részében azért ezzel fogok foglalkozni; tehát érdemes visszatekinteni arra, hogy az egész kérdéskör megítélése hogyan változott a magyar parlamentben.
Először azt hallottuk, amikor már tudtuk és éreztük, hogy az Egyesült Államokból elindul egyfajta pénzügyi válság, hogy ez minket nem fog érinteni, ennek csak áttételes hatásai érintenek minket. Akkor itt a pénzügyminiszter úr, sőt a miniszterelnök úr szerint, amikor mi bogozgattunk ilyen kérdéseket - mármint az ellenzék -, akkor mi hazafiatlanok voltunk, és mi voltunk azok, akik a kérdéseink feltevésével vagy ennek a kérdésnek a forszírozásával a hazai bankrendszert veszélyeztettük.
Mára eljutottunk odáig… és itt utalok megint arra, amit a pénzügyminiszter úr a költségvetési bizottságban tett: ott nekünk, ellenzékieknek azt olvasta a fejére, hogy ha mi nem támogatjuk ennek a törvénynek az elfogadását, akkor rosszat teszünk a hazai pénzügyi rendszer stabilitásának, és áttételesen a magyar gazdaságnak is rosszat teszünk, mert enélkül nem lesz likvid pénzügyi rendszerünk, és így a mi kis- és középvállalkozóink kevésbé fognak hitelekhez jutni a pénzügyi rendszeren keresztül, tehát valami szörnyűséget csinálunk a magyar gazdaságnak.
Ez az érvelés igaz lehetne, ha elfogadnám azt a kiinduló helyzetet, hogy amit a szocialisták mondanak, azt el kell fogadni, mert az úgy jó, ahogy ők ezt elképzelték. Kékesi Tibor már messzire ment a mai megszólalásában. Azt mondta, tulajdonképpen az a jó, ha a hazai bankok nem veszik igénybe ezeket a lehetőségeket, mert akkor rózsás a helyzet a hazai bankrendszerben. Kékesi képviselőtársam, akkor miért kísérletezünk ezzel a törvénnyel? Mindannyian jól tudjuk, hogy a hazai bankrendszer rászorul egy ilyen segítségre, és nem azért szorul rá - és ezt itt is, a vita során ki kell mondani -, mert mondjuk, a hazai bankrendszer, az olyan kevésbé átgondoltan működött, mint az Egyesült Államok bankrendszere, amit most már látnak, ami a lavinát elindította, hanem azért szorul rá a hazai bankrendszer erre a segítségre, mert a hazai bankrendszer sajnos ezt a kormányzati gazdaságpolitikát és klímát kénytelen elszenvedni, amit önök most már hat éve itt megvalósítanak.
A hazai bankrendszert érik azok a támadások, amelyeket, mondjuk, nemzetközi spekulánsok folytatnak, ez rengeti meg az OTP-t és az OTP részvényeseit, és ez mind annak köszönhető, hogy az önök gazdaságpolitikája olyan volt, hogy Magyarországot lehetett, mondjuk, Izland mellett kipécézni egy olyan országként, ahol be lehetett volna dönteni a hazai valutát, ha mondjuk, a kormány, kétségtelenül ügyesen, a pénzügyi világot segítségül véve, nem teremti meg annak a 25 milliárdnyi forrásnak a megszerzési lehetőségét vagy használati lehetőségét, amit végül is sikeresen megtett.
De azért már a dicstelenségből ne akarjunk dicsőséget kovácsolni magunknak! Az a baj, hogy nálunk ilyen a helyzet, az a baj, hogy nálunk a hazai pénzügyi szektor éppen az önök eszetlen gazdaságpolitikájának eredményeként sokkal jobban rászorult erre a csomagra, mint amilyen mértékben más országokban rászorult az ottani bankrendszer erre. Erre mi hozunk egy olyan csomagot, amit a szerencsétlen magyar pénzügyi világ nem akar igénybe venni, mert azt mondja, hogy köszönjük szépen, bajban vagyunk miattatok, de ilyen feltételek mellett nincsen szükség ezekre a forrásokra, mert nyilvánvalóan a magánpénzintézetek minden mozgási lehetőségét korlátozni akarja a kormány. Tehát ezt azért előre kell bocsátani, hogy önöknek milyen szerepük van ebben a kérdéskörben.
Arra nem térek ki, hogy hogyan változott a költségvetés, amiről itt Veres János pénzügyminiszter úr beszélt, hogy kénytelen volt intézkedéseket megtenni a kormány, hogy már a harmadik költségvetésnek futunk neki, hogy az adótörvényeket visszavonták, és nem kalkulálnak semmiféle adóemeléssel, hogy a nemzetközi pénzügyi világ a segítségünkre volt; mi vagyunk az egyetlen európai uniós tagállam, amely az IMF-hez volt kénytelen fordulni, a bankokban lévő betétek biztonságát növeltük azzal, hogy növeltük ezt az értékhatárt - ezt mi is támogattuk.
A törvény konkrétumaira rátérek. Azért, hogy segítsem a vitát, én a következőt gondolom az egészről. Számomra vagy a KDNP számára az elfogadható lenne, hogy az állam a szabályozó szerepében lépjen fel, és az eddigieknél több eszköze legyen ebben a szerepkörben, a szabályozó szerepkörében, hogy ellenőrizni tudja a hazai bankrendszert, és ha kell, valamilyen módon ehhez a bankrendszerhez hozzá tudjon nyúlni, a baj észlelésekor a gondokat orvosolni tudja. Én még talán azt is mondom, hogy ami így a törvényjavaslat 3. §-ában fel van sorolva, ahol ez a szabályozó szerep erősödne, ezt én akár kevésnek is gondolom. Tehát itt támogatnék egy olyan módosítást, ami az államnak a szabályozó szerepében való fellépéséhez többletlehetőségeket ad.
A gondok ott kezdődnek, amikor az állam belenyúl a hazai bankrendszerbe, és a kisebb gondok akkor is természetesen ott vannak, ha ezt kérésre teszi meg. Mert ha a bankok azt mondják, hogy ebből a hitelből ők részesedni akarnak, akkor én azt gondolom, hogy nyilvánvalóan nem banki kérésre és a bankok akaratának megfelelően adja az állam oda ezeket a hiteleket, hanem valamilyen feltételeket az állam támaszthat. Ezzel nekem az égvilágon semmi gondom nincs. Az igazi gond akkor jön, amikor a bankok nem akarnak valamit, és a hazai pénzügyi rendszer védelme érdekében az állam mégis beavatkozik a bankok életébe, mert azt gondolom, hogy ezt kellően durván teszi, és ez nem helyeselhető, sőt azt gondolom, hogy ezek a megoldások nem alkotmányosak.
Én négy dolgot felsorolok, ahol jogi aggályokat látok az alkotmányügyi bizottsággal szemben ennél a törvénytervezetnél, mert ők semmi gondot nem láttak, ezért minősítették vita nélkül általános vitára alkalmasnak az egészet.
Azt mondja a törvény, hogy a hitelintézet az állami garanciavállalásért díjat fizet az államnak. Ezzel sincs nagy gondom, mert nem gondolom azt, hogy ezt a pénzt, amit a költségvetés drágán kap, mondjuk, az IMF-től vagy az Európai Uniótól, minden feltétel nélkül adjuk oda a bankoknak. De ez a törvény gyakorlatilag minden mozgáslehetőséget megad a kormánynak, mert még a törvényből se derül ki, hogy mi lesz ez a díj. Amikor a miniszter urat kérdeztük erről a bizottsági ülésen, akkor csak a díj nagyságát valószínűsítette, illetve, ha mi mondtunk egy számot, akkor ő ingatta a fejét, és azt mondta, hogy ez is belefér, meg az is belefér, tehát bizonytalanságban hagyott minket.
Most mit mond ez a törvénytervezet? Az Európai Bizottság ajánlásai és közleményei figyelembevételével kell megállapodásban rögzíteni ezt a díjat. Ezzel kapcsolatban, miniszter úr, csak a következő a gondom: az Európai Bizottság ajánlásai és közleményei semmiféle jogszabályi hierarchiába be nem sorolhatók. Ennyi erővel ön azt is leírhatta volna ebben a törvényben, hogy a bizottság elnöke és az ön között lefolytatott telefonbeszélgetések alapján tesszük. Tehát ennek az lesz a következménye, vagy én azt állítom, hogy mivel nem jogforrásokra hivatkozik a törvény, ez eleve egy jogbizonytalan helyzetet idéz elő, amit nyilvánvalóan egy törvényen keresztül nem szabadna létrehozni. Tehát bizonytalan, a jogbiztonságot nem garantáló fogalmakkal kalkulál a törvény.
A másik, ami már ennél egy nagyobb gond, és ezt Varga Mihály képviselőtársam is érzékeltette, amikor osztrák példákra hivatkozott, hogy ha tulajdonjogot korlátozunk, még ha csak átmeneti ideig is akarjuk ezt korlátozni, és ezt egy közérdekért akarjuk megtenni, akkor az elért célhoz a legkisebb és a legenyhébb eszközöket vesszük igénybe. Ezt én vitatom, ugyanis ez alkotmányos követelmény, amire a miniszter úr célzott. Amit az osztrákok csinálnak, amit Varga Mihály mondott, az egyértelmű. Közérdekre hivatkozva korlátozom a tulajdonjogot, felkínálom a részvényeseknek azt, hogy megvásárolom korrekt értéken a részvényeket.
Amit mi csinálunk, az egy maszatolás. Belenyúlok, és majd egy év múlva meglátom, hogy sikeresen teljesítettem-e ezt az akciót (Dr. Veres János: Egy eurót adtak érte!), és akkor valamilyen összegen megtörténik - egy évről van szó, valamilyen mértékben megtörténik - a kártalanítás. Azt gondolom, ha tulajdonjogot korlátozunk, legalábbis alkotmánybírósági döntéseket meg lehetne hivatkozni, akkor feltétlen és azonnali kártalanítás mellett közérdekre hivatkozva ezt meg lehetne tenni. Itt nyoma sincs a feltétlenségnek, hiszen egy évig bizonytalanságban van tartva a részvényes, és az azonnali kártalanítás persze az önök elképzelése szerint szóba se kerül, és ezért azt gondolom, hogy alkotmányosan aggályos, amit csinálnak.
Nem elegáns az, hogy egy rendeletben teremti meg a kormány a feltételeit annak, hogy belenyúljon egy pénzintézetbe. A rendelet egy normatív aktus, ami mindenkire kötelező, és én itt azt érzékelem, hogy mégis egy egyedi döntést készít elő rendeletileg. Erre csak azt mondom, hogy nem elegáns, ami itt történik.
(18.20)
Amire már a képviselőtársam, Kékesi Tibor utalt, azt pedig tragikusnak gondolom, hogy honnan gondolja a kormány azt - ugyan a Fővárosi Ítélőtáblával mondatná ki, hogy a törvényi feltételek előálltak, tehát az állam belesétálhat abba az adott bankba -, hogy még a jogorvoslat lehetőségét sem kínálja fel. Mert attól, hogy bírósági úton korlátozta, mondjuk, a részvényes tulajdonosi jogait, ettől még a részvényesnek nincs joga a fellebbezésre. Ezt most már önök is érzik, hogy ez biztosan megbukik az Alkotmánybíróság előtt, legalábbis azt gondolom, hogy erre jó ok van, ezért azt hallottam, hogy egy módosító indítvánnyal ezt az alkotmánysértő rendelkezést önök oldanák.
Tehát még egyszer mondom, egyetértek azzal, hogy szükség van egy ilyen típusú törvényre. Az állam szabályozó szerepét erősítsük, akár jobban, mint ebben a törvényben meg van fogalmazva, és legyünk sokkal óvatosabbak akkor, amikor tulajdonjogot akarunk korlátozni! Ha erre rákényszerülünk, akkor az Alkotmánybíróság eddigi döntéseinek megfelelően feltétlen és azonnali kártalanítással tegyük, ha ez megéri nekünk. Ha pedig erre nincs szükség, akkor ezt ne tegyük, és ne vegyük el a részvényeseknek azt a jogát, hogy vitatják a mi döntéseinket, mármint az állam döntéseit, amit akár a Fővárosi Ítélőtáblán keresztül kényszerít rájuk, főleg egy ilyen bizonytalan kerettörvényen keresztül, és ezért adjuk meg nekik a fellebbezés lehetőségét, ami egyébként alkotmányos alapjog. Nem is értem a logikáját, hogyan vetődhetett fel, hogy ezt az alapjogot ebben a törvényben elvonjuk a részvényesektől.
Ebben a formájában ezt a törvényt támogatni nem tudjuk. Az általunk is beadandó módosító indítványok elfogadtatásától tesszük függővé azt, hogy mondjuk, egy jelentősen átalakított törvény támogatható lesz-e.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiból.)
